Csáky Pál Szlovákia tízéves uniós tagságának a hozadékairól
Csáky Pál, aki 1998-2006 között a szlovák kormány miniszterelnök-helyetteseként tevékenykedett, több éven át felelős volt Szlovákia Európai Unióba (EU) történő felkészüléséért majd sikeres belépéséért is.
„Szlovákia megalakulása után jelentős esély volt arra, hogy az ország gyorsan intergrálódhat a nemzetközi szervezetekbe, így az EU-ba is. Nagy törést jelentetett azonban a meèiari korszak, amikor a demokratikus elvek be nem tartása miatt az ország teljes izolációba került, s nem tudott pénzt lehívni az uniós alapokból. 1998-ban, amikor az első Dzurinda-kormány átvette az országot, Pavol Hamžík kapta meg ezt a portfóliót. Lassacskán próbált javítani a helyzeten, de az ő vonatkozásában, az egész rendszerben megjelentek negatív elemek is. Ne feledjük, neki egy nagyon csúnya korrupciós ügy miatt kellett lemondania! Így amikor 2002 decemberében én kaptam meg ezt a területet, Szlovákia a csatlakozni kívánó tíz ország közül messze lemaradva az utolsó, azaz a 10. helyen volt. Rengeteg kritika érte az országot, az intézményrendszer darabokban hevert, és nagyon nehéz kiindulási pontról kellett ezt a témát valamilyen módon kezelni. Még ma is hálás vagyok Mikuláš Dzurinda volt miniszterelnöknek és az akkori kormánytagoknak azért, mert teljhatalmat kaptam a rendszerek kiépítése terén. Örömmel gondolok vissza arra, amikor 2006-ban az Európai Bizottság akkori alelnöke eljött Pozsonyba, és sajtótájékoztatón jelentette be: Szlovákia a 3. helyre került a csatlakozási feltételek teljesítése terén. Ez egy nagyon jó csapat kemény munkájának az eredménye. Ennek az alapfeltétele az volt, hogy egy kormányhatározat értelmében bármelyik minisztert bármilyen kérdésben utasíthattam az európai csatlakozás vonatkozásában“ – szólt Szlovákia EU-csatlakozásának a kezdeteiről Csáky Pál.
Az azóta eltelt évek során azonban visszafejlődés volt tapasztalható, nem éltünk kellőképpen az uniós pénzalapok merítésének lehetőségével sem.
„Nagyon meglepett, hogy Robert Fico tapasztalatlansága és vélhetően bizonyos lobbikörök nyomása miatt is 2006-ban az uniós pénzalapok merítését a Szlovák Nemzeti Pártra (SNS) bízta. Az SNS volt elnökének, Ján Slotának időközben lett saját repülőgépe és több luxuskocsija, ugyanakkor bukórepüléses zuhanás vette kezdetét: a rendszerben megjelent a korrupció, a túlzott bürokrácia és a dilettantizmus, Szlovákia pedig lépésről lépésre csúszott vissza, például a jogállamiság kérdésében is. A jelenlegi, második Fico-kormány pedig bár szofisztikáltabb módszerekkel, de megpróbálja ugyanazt a politikát folytatni. Ha csak az uniós pénzalapok merítését nézzük, akkor a 2007-es európai bizottsági értékelés szerint, amely a 2004 és 2006 közti állapotokat értékelte, az alapokat 94 százalékra merítettük ki, amivel kissé elégedetlen voltam. Most már mosolygok az akkori naiv zavaromon, hiszen látom az időszerű számot, hogy az átlagos merítés 51 százalékos. Úgy gondolom, hogy Szlovákia uniós tagországként sok kérdésben visszaesett, és a jelenlegi kormány is azt a bizánci politikát játssza, amelyet a kelet-közép-európai országok közül oly´sokan valósítanak meg: ameddig nem veszik be őket egy elit klubba, addig megpróbálnak mosolyogni, és eljátszani a jó fiút. Miután ez megtörtént, és teljes jogú tagságot kaptak, akkor pedig kimutatják a foguk fehérjét. Nem látok más lehetőséget, csak azt, hogy brüsszeli szinten az eddiginél keményebben kell ellenőrizni őket, és a szlovákiai problémákat az asztalra kell tenni, nem pedig elhallgatni!“ – fejtette ki az egykori kormányfő-helyettes.
Sajnálatos tény, hogy a dél-szlovákiai térségekbe alig jut pénz az uniós támogatásokból. Csáky szerint ezt a problémát már fel kellett volna vetni a szlovák törvényhozás mellett az európai parlamentben is.
„A szlovák kormány saját adatai szerint lényegében 2007 óta nem támogatott semmiféle olyan nagyobb mértékű beruházást, amely a szlovákiai magyarlakta vidékek felemelkedését segítette volna elő – sem saját állami forrásból, sem uniós forrásból. Ez megengedhetetlen! Úgy gondolom, hogy ebben egyfajta politikai szándék is van: kiéheztetni a dél-szlovákiai magyarlakta vidékeket, és ezzel is jelentősebb demográfiai változásokat elérni. Látjuk, és érezzük: egyre többen kényszerülnek arra, hogy munkalehetőség után elvándoroljanak a szülőföldjükről. Ebben a kérdésben hatékonyabban kell cselekedni az elkövetkezőkben! Nem véletlen tehát, hogy az MKP programjában két prioritás érhető tetten. Az egyik a klasszikus kisebbségvédelem, a politikai garanciák témája: védeni az anyanyelvünket, identitásunkat, kultúránkat, iskoláinkat, s e kérdésekben előrelépni! A másik pedig megerősíteni Dél- és Kelet-Szlovákia magyarlakta régióinak a gazdasági potenciálját“ – magyarázta interjúalanyunk.
Az uniós csatlakozáskor sokan leginkább a szabad átjárás és a más országokban történő munkavállalás lehetőségének örültek. Egyes felmérések szerint azonban a munka utáni kivándorlás több százezer szlovákiai polgár tartós külföldi letelepedését és ezzel párhuzamosan Szlovákia lakosságszámának a jelentős csökkenését is eredményezi.
„Úgy gondolom, hogy ez nagyon komoly probléma, s azt sem zárom ki, hogy ilyen tekintetben a helyzet tovább romlik majd, a negatív előrejelzések valósággá válnak. Ez ellen időben tenni kell! Azt látom, hogy a szlovák politika lényegében 1990 óta felkészületlen arra, hogy kellő átgondoltsággal vezesse az országot, tapasztalatlanok a szlovák politikusok. A szlovák politika a rövidtávú előnyök hajhászására épülő politika. Bár a második Dzurinda-kormány idején sikerült az árnyékunkat picit túllépni: több olyan beruházás valósult meg, amely nagyot lendített az országon. Szlovákia az elmúlt 25 év alatt 2002-2006 között volt a legjobb passzban. Úgy a két Fico-, mint a Radièová-kormány is visszavetette az országot, nem igazán oldottak meg stratégiai kérdéseket. Erre a lakosság úgy reagál, hogy egy része távozik az országból, ami senkinek sem jó, s ehhez párosul a néha csendes, néha nyíltabb magyarellenesség, nacionalizmus is, ezzel még jobban sújtva a magyarlakta régiókban élőket. Ezért hangsúlyozom mindig azt, hogy a tájba simuló politizálásnak nagyon nagy böjtje van és böjtje lesz. Aki úgy próbál együttműködni a szlovák kormánnyal, a szlovák politikusokkal, hogy tőlük eközben semmit sem kap, és romlik a magyar közösségünk helyzete, az becsapja a közösségünket. Szerintem kemény partneri politikát kell megvalósítani – parlamenti képviselőként és kormánytagként is erre törekedtem. Ha bizalmat kapok a választóktól, ezt szeretném folytatni az Európai Parlamentben is“ – mondta Csáky Pál.
Portálunk kérdésére, hogy Szlovákia uniós csatlakozása óta történtek-e előrelépések a kisebbségpolitika terén, ezt válaszolta: „E tekintetben sem tudom egy tömbként értékelni az 1989-es bársonyos forradalom óta eltelt közel 25 évet. Egyértelmű, hogy 1997-98 között visszafejlődés történt. Úgy gondolom, hogy 1998 és 2002 között stabilizáltuk a helyzetet, és bizonyos apró lépéseket tettünk előre. 2002 és 2006 között, a második Dzurinda-kormány idején jelentősebb fejlődés tanúi lehettünk. Akkor sikerült létrehoznunk a magyar egyetemet is, és elfogadtattunk számos olyan törvényt, amelyek máig bizonyos védelmet jelentenek a felvidéki magyarok számára. Ne feledjük, hogy míg 1998-ban, Slavkovská oktatási miniszterasszony idején egy tollvonással le lehetett váltani az iskolaigazgatókat, ez ma már lehetetlen – ez is a második Dzurinda-kormány idején elfogadtatott törvényi garanciák egyikének köszönhető! A szlovák nemzeti politika visszacsúszott, és 2007 óta fokozatosan romlik a helyzet. Természetesen, a többségi politikának mindig nagyobb a felelőssége az ilyen jellegű problémák gerjesztése, illetve megoldása és értékelése terén, de azt se feledjük, hogy egy fél milliós kisebbségi közösség egy 5 millió lakosú országban jelentős politikai tényezőnek akkor számít, ha jól meg tudja szervezni magát! E vonatkozásban a magyar párt 2009-es szakadása katasztrófát jelentett a felvidéki magyarság számára. Látjuk azt, hogy az MKP-tól 2010-ig többé-kevésbé tartottak a szlovák kormányok és politikusok. Emiatt nem mertek olyan durva lépéseket megtenni, mint amilyeneket azóta megtesznek. Jelenleg a szlovákiai magyar politikában az a furcsa, matematikailag elképzelhetetlen egyenlet érvényesül, hogy a kettő, tehát a magyar és a vegyespárt együtt kevesebbet jelent, mint az egyetlen MKP jelentett. Nagyon rossz ez a politikai megosztottság, illetve az, hogy a pártok az egymás elleni harcra pocsékolják az energiájukat. Ezen az áldatlan helyzeten a polgárokkal együtt változtatnunk kell! Ha ez idén már lehetetlen is, de 2015-től át kell gondolnunk azt, hogy a jövőben milyen irányba kívánunk továbblépni! Addig pedig meg kell erősítenünk a nemzeti politikát! Az MKP mindig is a közösségi érdekek megvalósítását tartotta a fő céljának – az efféle gondolkodásmódot, hozzáállást, politikát kellene mielőbb megerősítenünk!“ – hangsúlyozta az MKP egykori elnöke.
Az egységes európai valuta bevezetésétől azt vártuk, hogy megszünteti majd a valutaárfolyamokkal való visszaéléseket, a polgárokat negatívan érintik a folyamatos áremelkedések. Minderről Csáky így vélekedik: „Az euró témája tipikus esete annak, amivel kapcsolatban kijelenthető: semmi sem fenékig tejfel. A valós és képletes euró-pénzérmének is két oldala van. Bevezetésének pedig több pozitívuma, mint negatívuma van. Bárhová megyünk az eurozónán belül, már nem kell különféle pénznemeket magunkkal vinnünk, és gazdasági téren már nem kell az árfolyamokkal való visszaélésektől tartanunk. Az euró tehát egyfajta stabilitást és arra vonatkozó garanciát ad, hogy a gazdaság jól fog működni. Emiatt is érkeznek beruházások Szlovákiába. Másrészt az is tény, hogy az euró bevezetése drágulást okozott, s ezzel sok multinacionális vállalat durván visszaélt. Úgy a két Fico-kormány, mint a Radièová-kormány alábecsülte ezt a helyzetet, nem léptek meg olyan gazdasági és pénzpolitikai lépéseket, amelyekkel nagyobb védelmet tudtak volna biztosítani a szlovákiai átlagpolgárnak. Vannak tehát negatívumok is, amelyek egy részét kezelni lehetett volna, ha az említett kormányok jobban odafigyeltek volna erre a kérdésre“.
Az uniós csatlakozással kapcsolatban az a kérdés is felmerül, hogy miként őrizhető meg a tagországok szuverinitása.
„Szlovákia és Magyaroszág is önálló államként lépett be az EU-ba, és mivel a legfőbb európai döntéshozó fórumokon az államok szava a mérvadó, tehát a politikai szuverinitásunk megmaradt. Csalóka kijelentés lenne, hogy az ország gazdasági szuverinitása némileg csökkent, mert az akkor is csökkent volna, ha Szlovákia nem lépett volna be az EU-ba, illetve az eurózónába, sőt, akkor még rosszabb helyzetben lennénk. Egy 5 milliós ország gazdasága egy nagy német gazdaság mellett sosem rúghat labdába, tehát lényegében más kelet-közép-európai országokkal együtt a német ipar beszállító részlege lettünk. Ezért a német gazdaságban adódó kisebb problémák nálunk komolyabb szinten jelennek meg. Főként egy globalizált társadalomban egy kis ország gazdasági szuverenitása sosem lesz száz százalékos. A kisebbségpolitika szempontjából kimondottan örülnék, ha még jobban csökkenne a szlovák szuverenitás, azaz még inkább növekedne a nemzetközi dokumentumok súlya és a nemzetközi odafigyelés. Ebbe az irányba kellene lobbiznunk, és elmozdulnunk a közeljövőben! Hozzáfűzte: A feltételes módot azért használom, mert EP-választások előtt állunk. Mondhatnék nagyon szép elméleteket, elveket, hangsúlyozhatnám a 25 éves közszolgálati múltamat. A lényeg azonban az, ha az MKP május 24-én nem éri el az 5 százalékos eredményt, és nem lesz saját képviselője az európai parlamentben, akkor a célkitűzéseinkből semmit sem tudunk megvalósítani. Teljesen kiszolgáltatottá válunk akkor, ha elveszítjük a jelenlegi két EP-képviselői helyünket, és a szlovák parlamentben sem vagyunk jelen. Az EU, a kisebbségpolitika, a gazdaság, a szociális gondok kapcsán gyakran joggal panaszkodunk. Ha azonban nem veszünk részt az európai parlamenti választásokon, akkor a panaszkodással a negatív pályákra kalibráljuk be magunkat, hiszen hozzá sem járulunk a saját helyzetünk javulásához. Az ugyanis csak akkor fog javulni, ha lesz bizonyos képviseletünk az EP-ben, és megtartjuk a pozícióinkat. Be kell látni, hogy most nem a képviselőjelöltek ügyéről vagy az MKP pozícióiról van szó, hanem a felvidéki magyar közösség jövőjéről és esélyeiről! Ehhez kérjük a tisztelt választópolgárok támogatását!“ – fogalmazott végül Csáky Pál.
