Chmelár: új alkotmányra lenne szükség

„Annak az állam legszentebb törvényének kellene lennie, ezért nem kellene túl gyakran módosítani. Ezt az alkotmányt annyiszor módosították, gyakran dehonesztáló módon... Például 2011 őszén gyorsított eljárásban módosították csak azért, hogy továbbra is bizonyos politikai garnitúra uralkodhasson“ – jegyezte meg Chmelár Iveta Radièová kormányzásának utolsó hónapjai kapcsán.

Chmelár úgy véli, hogy az alkotmány már teljesítette történelmi feladatát, de manapság már az lenne helyénvaló, ha fontolóra vennék egy teljesen új alkotmányos szöveg kidolgozását. Ez véleménye szerint lehetővé tenné az egyes politikai klikkek hosszú ideje húzódó vitáinak a lezárását, közülük ugyanis az egyik saját korában támogatta az önálló Szlovákia létrejöttét, míg a másik nem.

Hrabko azt gondolja, hogy Chmelár elképzelései ma már nem reálisak. A jelenlegi körülmények között erről csak álmodozni lehet. „A politikusok megszokták, hogy alkotmánytörvénnyel bármit jóváhagyathatnak akkor, ha megvan a 90 szavazatuk“ – jegyezte meg hozzátéve, hogy az Alkotmánybíróság ismét a helyes útra terelhetné Szlovákiát, ha megfelelő lenne az összetétele.

Az a fontos, a politikusok hogyan viszonyulnak az alkotmányhoz

„Szerintem az az alkotmány nem annyira rossz, akkoriban azt mindenki megszavazta, s a nemzetközi jogászok is tiszteletben tartják. Az a fontos, hogy a politikusok hogyan viszonyulnak az alkotmányhoz“ – szögezte le Hrabko rámutatva, az alkotmányos szöveg 19 módosításán kívül ugyanis a parlament több alkotmánytörvényt is jóváhagyott. Bizonyos esetekben kimondottan célzatosan, például azzal a céllal, hogy egy alkalommal lerövidüljön a választási időszak.

Chmelár megjegyezte, az alkotmányt olyan hektikus időszakban fogadták el, amikor még biztosan nem tudták, hogy miként oldódik meg az államjogi elrendezés problémája. „A szlovák alkotmánnyal még a föderáció keretében számoltak. Az eredmény a föderáció szétválási folyamatát tükrözi... Úgy készült el, hogy akár az önálló köztársaság alkotmánya is lehetett volna, de nem feltétlenül kellett annak lennie. Ebből több probléma következik, amelyeket gyakran felhánytorgattak neki“ – ecsetelte Chmelár. Hrabko hozzátette: a Cseh Köztársaság csak 1992 végén fogadta el az alkotmányt, ami az első törvény lett, ami a cseh törvénygyűjteményben megjelent. „A mi alkotmányunkat pedig egy nem létező államban tették közzé“ – fűzte hozzá.

Az alkotmány előkészítése és jóváhagyása

A ´90-es évek elején többféle alkotmányváltozatot készítettek. Majd azt ültették át, amelyet Milan Èiè csapata az államapparátussal közösen készített. Ráadásul az embereket a médián keresztül arra szólították fel, hogy ők is küldjék be észrevételeiket, aminek következtében több ezer levél érkezett. Bár azok mindegyikét talán el sem olvasták, mégis a szöveg megfogalmazói azzal büszkélkedtek, hogy a lakosság észrevételeit is figyelembe vették. Hrabko ennek kapcsán fontosnak tartotta megemlíteni Vladimír Meèiart és Ivan Gašparovièot is. „Voltak ott emberek a HZDS-ből, az SD¼-ből, valamint Bròák az SNS-ből“ – sorolta Chmelár.

Az eredeti tervek szerint az alkotmányt a szlovák nemzeti felkelés évfordulóján kellett volna elfogadni, végül a 300 észrevétel miatt az időpontot szeptember 1-re halasztották. Annak parlamenti vitája két napig tartott. A szavazáson végül nem vettek részt a hazai magyarság képviselői, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) pedig nem volt hajlandó azt megszavazni.

„A KDH nem akarta az önálló Szlovákiát „itt és most“, illetve az alkotmány rövidebb, mindössze párpontos változatát javasolta jóváhagyásra. Azt javasolta, hogy miután a parlament megszavazta az alkotmányt, hagyja jóvá az arról szóló alkotmánytörvényt is, hogy az majd csak 1993. január 1-én válik hatályossá. Mivel annak következtében, ahogy azt végül jóváhagyták, kettős jogi állapot alakult ki. A KDH észrevételeit azonban figyelmen kívül hagyták, ezért semmi sem indokolta, hogy megszavazza az alkotmányjavaslatot“ – mondta Hrabko.

Majd azt is megemlítette: Èarnogurský 1992-ben rámutatott a Meèiar személyében rejlő veszélyre, hogy Szlovákia teljesen elszigetelődik. „Éppen azért, mert különféle mítoszok keletkeznek, szerintem fontos, hogy az akkori vitában mi minden hangzott el. Abban ugyanis az is elhangzott, hogy a Szlovák Köztársaság Vladimír Meèiar vezetése alatt majd valahol keleten végzi, és nem ott, ahová menni akart“ – fogalmazott Hrabko.

A köztársaság megalakulásának évfordulója

Mivel az idei ősz a hazai politikai életben az önálló Szlovák Köztársaság megalakulásának 25. évfordulója jegyében telik, mindkét elemző arra számít, hogy a politikusok majd mindenből politikai tőkét akarnak kovácsolni. „Megemlítik majd a saját érdemeiket, kiforgatják az eseményeket, ahogy az már lenni szokott. Politikusaink különösképpen jók abban, hogy az egyes eseményeknek olyan jelentőséget tulajdonítsanak, amilyen akkoriban nem is volt. Más kontextusba helyezik azokat“ – jegyezte meg Chmelár.

„Nagy általánosságban érvényes, hogy a rosszról megfeledkeznek, a jót pedig felemlegetik, miközben mindenki hőssé akar válni. A parlamentben még mindig van pár olyan ember, akik már akkor is ott voltak, például Robert Fico kormányfő szívesen dicsekszik azzal, hogy ott volt“ – mondta Hrabko. Chmelár hozzáfűzte: az aktuális kormányfő akkoriban nem Szlovákia önállóságáért küzdött, a Demokratikus Baloldal Pártja (SD¼) prioritását ugyanis a szabadabb föderáció képezte.