Bővült a növényevő dinoszauruszfajok tárháza
CHEYENNE. Egy Wyomingban talált új dinoszaurusz olyan nagy fogakkal rendelkezett, hogy szája gyakorlatilag állandó "mosolyra" húzódott.
A Journal of Systematic Paleontology folyóiratban leírt állat a Kaatedocus siberi nevet kapta, mely a Diplodocusból és a varjú indiánok „kicsi” szavából származik. A Diplodocus egy másik „mosolygó” dinoszaurusz volt. Az új állat az utóbbi korai rokona.
Octavio Mateus, a kutatás társszerzője szerint a Kaatedocus négy lábon járt, hosszú nyaka és ostorszerű farka volt, pontosan, mint a népszerű Diplodocusnak. Az Universidade Nova de Lisboa & Museu da Lourinhã szakembereként, Mateus a világ egyik vezető paleontológusa, különösen szauropodákkal – hatalmas növényevő dinoszauruszok hosszú nyakkal és farokkal - foglalkozik. Négy kontinensen tanulmányozza az állatokat. A Kaatedocus is ilyen őslény volt, növényevő életmódja segít megmagyarázni „vigyorát”.
A kutató szerint a Kaatedocus szája elülső részén ceruzaszerű fogak helyezkedtek el. „Ezek a növények fogyasztásához adaptálódtak. Ahogy számos szauropodánál, mivel azonban ezek rágásra alkalmatlanok voltak, a Kaatedocus is valószínűleg zúzóköveket alkalmazott.”
Mateus és nemzetközi kutatócsapata a dinoszaurusz jó állapotban fennmaradt maradványait tanulmányozta. A rekonstrukciók általában némi művészi hajlamot is igényelnek, ez esetben azonban már a koponya egyértelművé tette a dinoszaurusz „mosolygós” megjelenését.
A Kaatedocus 150 millió évvel ezelőtt élt, a kései jurakorban. A Diplodocus rokonaként így korábban élt és kisebb is volt. Eme család fajainak nagy része a jura időszaki Morrison-formációból származnak, amely az Egyesült Államok nyugati részében található. Az új dinoszauruszt viszont északabbra találták meg, ami azt sugallja, hogy a későbbi generációk lassan dél felé mozdultak.
A mosoly mellett a dinoszauruszok eme családja még egy jellegzetes tulajdonságot mutat, nem volt túl agyas. Ko Csin-kao, a Pekingi Egyetem kutatója és csapata rekonstruálta a dinoszauruszagyak alapvető jellegzetességeit a koponyaüreg alapján, amennyiben az fennmaradt a fosszilis adatokban. Kao és csapata az úgynevezett enkefalizációs hányadost (EQ) használta a dinoszauruszok agyi aktivitásának komplexitása vagy éppen annak hiánya felmérésére. (A hányados az agytömeg testmérethez viszonyított aránya.)
A lista alján a Diplodocus áll. Az egyik leghosszabb testű állatként 27 méteresre is megnőhetett, ebből hat méter volt csak a nyaka, melyen apró fej egyensúlyozott, benne kis agyüreggel. Hosszú farka komoly sérüléseket okozhatott a ragadozóknak, ahogyan erős lábának rúgása is. A Kaatedocus valószínűleg hasonló EQ-val rendelkezett, mégis sikerült életben maradnia más, félelmetes dinoszauruszok mellett. Mateus szerint ezek felölelték a Barosaurust, a Stegosaurust és a nagy testű, húsevő Allosaurust.
A wyomingi felfedezés kapcsán Mateus elmondta, a faj kisebb és némileg idősebb volt, mint ugyanazon család más dinoszauruszai, így nagyon fontos ahhoz, hogy feltárják az összes Diplodocus-szerű dinoszaurusz evolúcióját.
Octavio Mateus, a kutatás társszerzője szerint a Kaatedocus négy lábon járt, hosszú nyaka és ostorszerű farka volt, pontosan, mint a népszerű Diplodocusnak. Az Universidade Nova de Lisboa & Museu da Lourinhã szakembereként, Mateus a világ egyik vezető paleontológusa, különösen szauropodákkal – hatalmas növényevő dinoszauruszok hosszú nyakkal és farokkal - foglalkozik. Négy kontinensen tanulmányozza az állatokat. A Kaatedocus is ilyen őslény volt, növényevő életmódja segít megmagyarázni „vigyorát”.
A kutató szerint a Kaatedocus szája elülső részén ceruzaszerű fogak helyezkedtek el. „Ezek a növények fogyasztásához adaptálódtak. Ahogy számos szauropodánál, mivel azonban ezek rágásra alkalmatlanok voltak, a Kaatedocus is valószínűleg zúzóköveket alkalmazott.”
Mateus és nemzetközi kutatócsapata a dinoszaurusz jó állapotban fennmaradt maradványait tanulmányozta. A rekonstrukciók általában némi művészi hajlamot is igényelnek, ez esetben azonban már a koponya egyértelművé tette a dinoszaurusz „mosolygós” megjelenését.
A Kaatedocus 150 millió évvel ezelőtt élt, a kései jurakorban. A Diplodocus rokonaként így korábban élt és kisebb is volt. Eme család fajainak nagy része a jura időszaki Morrison-formációból származnak, amely az Egyesült Államok nyugati részében található. Az új dinoszauruszt viszont északabbra találták meg, ami azt sugallja, hogy a későbbi generációk lassan dél felé mozdultak.
A mosoly mellett a dinoszauruszok eme családja még egy jellegzetes tulajdonságot mutat, nem volt túl agyas. Ko Csin-kao, a Pekingi Egyetem kutatója és csapata rekonstruálta a dinoszauruszagyak alapvető jellegzetességeit a koponyaüreg alapján, amennyiben az fennmaradt a fosszilis adatokban. Kao és csapata az úgynevezett enkefalizációs hányadost (EQ) használta a dinoszauruszok agyi aktivitásának komplexitása vagy éppen annak hiánya felmérésére. (A hányados az agytömeg testmérethez viszonyított aránya.)
A lista alján a Diplodocus áll. Az egyik leghosszabb testű állatként 27 méteresre is megnőhetett, ebből hat méter volt csak a nyaka, melyen apró fej egyensúlyozott, benne kis agyüreggel. Hosszú farka komoly sérüléseket okozhatott a ragadozóknak, ahogyan erős lábának rúgása is. A Kaatedocus valószínűleg hasonló EQ-val rendelkezett, mégis sikerült életben maradnia más, félelmetes dinoszauruszok mellett. Mateus szerint ezek felölelték a Barosaurust, a Stegosaurust és a nagy testű, húsevő Allosaurust.
A wyomingi felfedezés kapcsán Mateus elmondta, a faj kisebb és némileg idősebb volt, mint ugyanazon család más dinoszauruszai, így nagyon fontos ahhoz, hogy feltárják az összes Diplodocus-szerű dinoszaurusz evolúcióját.
Forrás
hirado.hu
