„Mert én dobfeneki vagyok” - In memoriam D. Kovács József

„D. Kovács József már Pozsonyban dolgozó újságíróként kezdte használni nevében a falujára utaló ”D” (Dobfeneki) betűt” – olvasható Kati Erika, Dobfenek település polgármesterének a Hírek.sk szerkesztőségéhez eljuttatott, kollégánk, barátunk előtt tisztelgő emlékező soraiban.

„Mivel Dobfenek, Gömör egyik legkisebb falva, ezért ismerősei, barátai közül többen kíváncsian megkérdezték, miért az ismeretlen palócföldi Dobfenek nevét vette fel, miért nem választotta inkább az ismerősen csengő Gömör vármegye megnevezésből a Gömöri nevet?” – folytatja Kati Erika, felidézve Jóska a kérdésre adott rövid, ám annál velősebb válaszát, amely így hangzott:

„Mert én dobfeneki vagyok”

„Távol falujától is dobfenekinek vallotta magát, érdeklődése a vidék iránt soha nem szűnt meg. Folyamatosan kutatta a környék történelmi és néprajzi értékeit: összegyűjtött anekdotái és népmeséi a Gallértalan köpönyeg címmel megjelent könyvében láttak napvilágot. Évekig tanulmányozta Dobfenek deportálásának történetét, sajnos a kötetnyi anyag rendszerezésére már nem maradt ideje” - fogalmaz a továbbiakban a polgármester.  

„D. Kovács József ebből a kis faluból olyan messzire került – a messzi alatt nem kilométerben értendő a távolság – ahová csak a legszerencsésebbek és a legjobbak jutnak el. A rádióban szerettük hallani a hangját, a nyomtatott és online lapokban kedveltük írásait, tudósításaiból sokszor magunkra, vagy a vidékünkre ismertünk. Ha nagyobb egyházi ünnepek alkalmával hazalátogatott, minden esetben meglátogatta ismerőseit, barátait.

Mit adott a falunknak Jóska? A kérdésre nehéz válaszolni. Azt hiszem, elsősorban megbecsülést és ismertséget: általa egy egész országban - sőt még a határainkon túl is – ismerté vált falunk neve” - zárja sorait Kati Erika, Dobfenek polgármestere.

Aki ismerte Jóskát, tudja, hogy számára valóban mindvégig meghatározó, életének egyik legfontosabb élménye volt szülőfaluja, a hely, ahonnan indult, és ahová mindig visszatért a főváros zajos világából megpihenni, erőt gyűjteni, feltöltődni. Ez a kötődés azonban a kölcsönösségen alapult, hiszen Dobfenek számára is fontos, hogy egy ilyen alkotó embert adhatott magyar közösségünknek.

Ebből a méltó büszkeségből született meg a döntés, hogy D. Kovács Józsefet in memoriam a település díszpolgárává avatják. Legyen ez az esemény alkalom arra is, hogy barátai, kollégái, közelebbi és távolabbi ismerősei felevenítsék emlékét, s szeretettel gondoljanak rá.