Blahová: velejéig romlott a gyermekgondozási rendszer

„Ezer és egy probléma van ott, amelyekkel hosszú évek óta nem foglalkoznak” – mondta Natália Blahová, az ellenzéki Szabadság és Szolidaritás (SaS) képviselője, a parlament emberjogi és kisebbségi bizottságának tagja a közszolgálati Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) politikai vitaműsorában, hozzátéve, hogy ez a terület tartósan alábecsült és aluldimenzionált. Szerinte ez mind az intézmények alkalmazotti állapotát illetően – legyen szó akár szakmai rátermettségről, akár számarányról –, mind pedig az aktuális költségvetési helyzettől függő különféle szükségletek meglétét tekintve is igaz.

Véleménye szerint az ellenőrzések hiánya is gondot jelent, amelyek egyébként rámutatnak, a rendszer úgy került kialakításra, hogy önmagát védje. Egyúttal azt is problémásnak tartja, hogy az egészségügyi intézmények úgy engednek bebocsátást gyerekeknek reszocializációs intézményekbe, hogy a gyógyulásuk még nem történt meg, miáltal még nem állnak készen a reszocializációs folyamatra.

Mint Blahová kifejtette, a segítségre szoruló gyermekek problematikáját fatális hibát vétve tartósan elhanyagolja az állam, s ennek a nemtörődömségnek következményeként történhet meg az, hogy egy intézet bűnfészekké válhat. Éppen ezért szerinte a rendszert gyökeres meg kell változtatni.

A rendszer aluldimenzionáltságát illetően a parlament szociálisügyi bizottságának elnöke, Alena Bašistová, a Háló (Sie) képviselője is egyetért. Hangsúlyozta, hogy a munkaügyi tárca adatai szerint Szlovákiában mintegy 1,1 millió gyermek él, akik közül nagyjából 70 100 a problémás gyermek. A velük kapcsolatos gondok bűncselekmények elkövetésével, iskolakerüléssel vagy kábítószerekkel is összefüggésben állhatnak. A képviselőnő szerint a rendszer jelentős hiányt szenved megfelelő szakemberekből, legyen szó akár kurátorokról, akár pszichológusokról vagy éppen pszichiáterekről.

„Erre a mennyiségre ez kevés“ – véli Bašistová, hozzátéve, hogy a teljes probléma összetettebb és globálisabb, s fontos, hogy az egészségügyi ágazatot és az alkalmazott gyógykezelést is górcső alá vegyék.

A működési megoldások egyikeként a képviselők egyetértettek az egészségügyi ellátás és a szociális szolgáltatás összekapcsolásában, abban azonban eltérő véleményen vannak, hogy ez a megoldás egyszerű és gyors, avagy bonyolult és hosszú távú intézkedés-e. Bašistová azzal érvelt, hogy tartós pénzügyi és jogi problémát jelentene, amelyet nem lehet pár év leforgása alatt megoldani, viszont szerinte üdvözlendő lenne, hogy a megoldáskeresésbe, a rendszerszintű javaslatok megfogalmazásába minden illetékes minisztérium és intézmény bekapcsolódjon.

„Úgy vélem, hogy ez azért nem lenne olyannyira szörnyű munka, amint azt Bašistová képviselőasszony leírta. Számos dolog teljesen egyszerű belső normák révén megoldható” – fogalmazott Blahová, aki szerint sokat nyomna a latba, ha a konfliktuskezeléssel foglalkozó nevelők mindegyike fel lenne világosítva ezekkel a normákkal kapcsolatosan, azaz, hogy pl. előbb meg kell követelnie a gyermek gyógykezelésének bevégzését, s csak azt követően tegyen ajánlást egy esetleges reszocializációs intézetben való elhelyezésére. Jelenleg ugyanis szerinte az illetékes személynek nincs semmilyen kapaszkodója azt illetően, hogy ilyen esetben mit kellene cselekednie.

Mindkét képviselő egyetértett abban, hogy bizonyosan jelentős gondot jelentene számukra – például kábítószer-problémákkal küszködő – gyermekük egy ilyen intézetben történő elhelyezése. Blahová semmilyen intézetbe nem helyezné el gyermekét, mert egyetlen olyan intézetben sem bízik meg, amelyet felsőbb szintről nem ellenőriznek, miközben mindent megtenne, hogy ezt a lehetőséget elkerülje. Bašistová előbb egy szakemberhez fordulna tanácsért, de elmondása szerint léteznek olyan intézetek, amelyekre rábízná gyermekét.