„István király életműve az, hogy mi itt, a Kárpát-medence közepén magyarként létezünk“

Szent István király, a keresztény magyar államalapítás és az új kenyér ünnepe délután öt órakor Szent István lovasszobránál a Szózattal kezdődött, közreműködött a helyi Concordia Vegyeskar, Stubendek István vezényletével. Majd Ponty Tamás felvidéki színművész Ábrányi Emil Él a magyar című versét mondta el, hangsúlyozva: „És hogyha minden búra, bajra válik, Romok között is hirdetem halálig, Erős, nagy hittel, rendületlenűl: Legyen bár sorsunk még oly mostoha, Él a magyar s nem veszhet el soha!”.  

Aztkövetően Keszegh Margit, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület (JKME) elnöke köszöntötte a jelenlevőket, köztük a szónoki szerepre felkért Koltay Gábor rendezőt, továbbá a kettészelt Komárom helyi és túlparti városvezetését, valamint a járás több településéről érkező polgármestereket és képviselőket, illetve az egyházak, civil szervezetek, pártok, oktatási és kulturális intézmények képviselőit.

Keszeghné a többi között hangsúlyozta: a helyi magyarok kilencedik éve ünneplik közösen ezt a jeles napot: először 2007-ben a lovasszobor helyén állt emlékoszlopnál, az azóta már elhunyt Szénássy Zoltán nyugalmazott gimnáziumi tanár-helytörténész, a JKME örökös tiszteletbeli elnöke kezdeményezéséből gyűltek össze e téren.

„Akkor hagyományt teremtettünk, és ma jubilálunk: immár tíz esztendeje Komáromban ünnepséggel tiszteleghetünk nagy királyunk, a halhatatlan I. István emléke előtt“ – mondta el. Hozzátette: a város, a Palatinus pt és a pénzgyűjtésbe bekapcsolódó adakozók összefogásának köszönhetően 2009-ban sikerült felállítani első magyar királyunk lovasszobrát, amely az itteni magyarság nemzeti azonosságtudatát is erősíti, hiszen Szénássy tanár úr szavait idézve: „Példaképek nélkül üres egy nemzet lelkisége. Ha nincs kire feltekinteni, akkor ködbe vész a nemzet emlékezete...“

Koltay Gábor ünnepi beszéde kezdetén kifejtette: úgy tűnik, hogy sok mindent tudunk István királyról, uralkodásáról, tetteiről. „Vajon eleget tudunk-e róla? Vajon augusztus 20. alkalmából elgondolkodunk-e azon, hogy Szent Istvánnak mi a ma is vállalható öröksége, üzenete, amit sokszorosan megváltozott történelmi körülmények közepette követnünk kellene?“ – tette fel a kérdést, hozzátéve: minderről jóval kevesebbet tudunk. Elárulta: az általa tíz évvel ezelőtt alkotott Honfoglalás-film készítése során István királyról is sokat gondolkodott, „hiszen a honfoglalás nélkül, a vérszerződés nélkül, az etelközi aktus nélkül nincs Szent István, nincs Árpád-ház, mindennek megvan a maga történelmi előzménye, gyökere...Vérszerződő eleink tudták, hogy össze kell kapaszkodni, egységet kell képezni, mert a világgal szemben csak így tudunk erősek lenni, csak így tudunk megmaradni... Az Árpád-ház genezisét, létrejöttét tehát innen számítjuk“.

A szónok a továbbiakban arról beszélt, hogy Istvánt szülei már kiskorában királynak nevelték, „hogy később beteljesítse mindazt, amit az azt megelőző 150 évben eleink a vérszerződéstől kezdődően nagyon tudatosan építgettek“. Szent István 38 éves uralkodása eredményeként visszavonhatatlanul lerakta a magyar nemzet alapjait: a vármegyerendszert és a püspökségi rendszert. „István király életműve az, hogy mi itt, a Kárpát-medence közepén magyarként létezünk, magyarul beszélünk, s a történelem időnként meglehetősen kemény viharainak is ellenállva magyarok tudtunk maradni, minden nehéz helyzetből, akár 1920. június 4. után is fel tudtunk állni. A szent király erős nemzetet teremtett, az emberek lelkében gyökerező nemzettudat több történelmi sorsfordulón is átsegítette a magyarokat“ – emelte ki, hozzáfűzve: István király Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot.

A további jelentős történelmi események felidézése után leszögezte: „István király életműve felmérhetetlen jelentőségű. Majd IV. Béla a szent istváni alapokra építve újjáteremtette és tovább fejlesztette, a Duna mentén várakkal erősítette meg Magyarországot“.

Vajon mi a történtek szellemi jelentősége, szellemi öröksége? – kérdezte a továbbiakban, s felhívta a jelenlevők figyelmét István király saját fiához, Imre herceghez írt Intelmeire, amely több mondatának naprakész mai jelentése van. Például annak, hogy az uralkodói parancsokban a szent hitet kell az első helyre tenni, illetve nem zsarnokoskodva, hanem türelmesen kell királykodni, illetve annak a gondolatának, hogy a magyar nemzetnek befogadónak kell lennie, hiszen gyenge s esendő az egynyelvű és egyszokású ország...

„Minden augusztus 20-án gondolkodnunk kellene arról, hogy mi megértettük-e mindezt, s ma hol tartunk?! Képesek vagyunk e gondolatokat a jelenkorba adaptálva, azok szellemében élni, és felépíteni az új világot?“ – hangzottak további kérdései. Majd e gondolatokat tovább szőve Robert Schumant, az Európai Unió alapítóinak egyikét és hozzá hasonlóan gondolkodó politikustársait idézte, akik ugyan keresztény  alapú Európában gondolkodtak, mégis a keresztény értékek vállalása felettébb sajnálatos módon hiányzik az európai alkotmányból...

Azt is fontosnak nevezte, hogy a Duna mindkét partján élő magyarok mindig feszültségek nélkül, őszintén tudjanak beszélni a történelemről, Szent István életművéről, a szent istváni örökségről, annak politikai és szellemi jelentőségéről, és ne okozzon feszültséget az István-szobor.

„Ezért volt számomra rendkívül szimpatikus, amikor június 4-én Dél-Komáromban Trianonról úgy tudtunk együtt megemlékezni, hogy Észak-Komáromból is nagyon sokan, köztük a város vezetői is  átjöttek. Most pedig rendkívül örülök annak, hogy Dél-Komárom városvezetői közül is néhányan itt vannak. Mi összetartozunk. Látszólag már nem Szent Istvánról beszélek, de én azt gondolom, hogy igenis, folyamatosan a szent istváni örökségről beszélek. A nagyon szép politikusi gondolatnak számító határok feletti nemzetegyesítés kapcsán is, amit oly´ könnyű kimondani, de olyan nehéz igazi tartalommal nap mint nap megtölteni úgy, hogy az sose mások ellenére való legyen, hanem mindig az egyes emberek lelki épülését szolgálja. Ez mind-mind a szent istváni szellemiségből fejleszthető tovább, s további gondolkodásnak a tárgya kellene, hogy legyen. Nagy magyar ünnepeink alkalmasak arra, hogy együtt emlékezzünk eleinkre, akik csodálatos történelmi tetteket hajtottak végre, bámulatos emberi példát mutattak, messzire világító politikai szándékokat tudtak megvalósítani“ – magyarázta.

Végül azt tanácsolta: gondolkozzunk el azon is, hogy mi, kései utódok mit tudtunk mindebből megvalósítani, és milyen feladatok elvégzése vár még ránk: „Legyen egy egyértelmű jelenismeretünk és legyen egy világos jövőképünk, ami felé törekednünk kell együtt, nem felesleges szenvedélyeket keltve, de nagyon álhatatosan és következetesen, a szent istváni alapokra építve!“.    

Idén is jutott Komáromnak a Kárpát-Medencében élő magyarok összetartozását, illetve a magyar nemzet „egybegyúrt erejét“ jelképező Magyarok Kenyeréből, amelyet immár hatodszor zentai, beregszászi, sepsiszentgyörgyi, lipóti, komáromi (Földes István) pékek lipóti lisztből, beregszászi vízből, sepsiszentgyörgyi sóból, zentai kovászból és komáromi burgonyából a Szolnoki Művésztelepen sütöttek. Az öt darab óriási pityókás cipóból egy-egy a Székelyföldre, Kárpátaljára, a Vajdaságba, a Felvidékre és az anyaországba került. A Felvidéknek adott cipót Ft. Elek László esperes-plébános szentelte meg, Nt. Nagy Zsolt református lelkipásztor pedig megáldotta.

„Államalapító Szent István királyunk jelképes jelenléte városunkban, a felvidéki magyarság fővárosában erősíti nemzeti hovatartozásunkat, és üzen a jövő nemzedékeknek” – mondta az ünnepség végéhez közeledve Keszegh Margit. Aztán a jelenlevő polgári társulások, pártok és szervezetek képviselői megkoszorúzták Szent István király szobrát, s a Himnusz közös eléneklése után ráadásként pedig szívesen fogadták az újabb kenyérkóstolót.

A szabadtéri ünnepség után a Szent András templomban tartott közös ünnepi szentmisén és istentiszteleten Ft. Elek László helyi katolikus esperes-plébános celebrált, illetve Nt. Nagy Zsolt református lelkipásztor hirdetett igét.