Berényi: sohasem lehet lemondani a kollektív bűnösség elvének eltörléséről
POZSONY. Sohasem lehet lemondani a kollektív bűnösség elvének eltörléséről, s azt a Magyar Közösség Pártja mindenkoron szorgalmazni fogja a szlovák politikai vezetésnél - szögezte le Berényi József, az MKP elnöke a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja alkalmából kiadott közleményében.
Az MKP közleményében emlékeztet: április 12-e – a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja – fájdalmas, igazságtalan és kegyetlen eseményeket idéz fel a helyi magyar közösségben, olyanokat, amelyekről nem lehet elfeledkezni akkor sem, ha vannak, akik inkább ezt szeretnék.
„Nem ünnepnap ez, hanem a múlttal való szembenézés napja. Bár vannak, akik nem nézik jó szemmel, hogy megemlékezünk a deportálásról, a reszlovakizációról és a kitelepítésekről. Meg kell ezt tennünk. Annál is inkább, mert az akkori csehszlovák vezetés intézkedése kizárólagos nemzetállamot akart létrehozni, ami a nemzetiségek megszüntetését jelentette volna. Ezt nem felejthetjük el, még akkor sem, ha a terv nem sikerült” – fogalmaz portálunkhoz eljuttatott nyilatkozatában Berényi József.
Az MKP elnöke emlékeztet: az embertelen deportálás 40 ezer magyar ember kitelepítését jelentette. Az ezt követő reszlovakizáció során 382 ezer ember vallotta magát szlováknak kényszerűségből, családja és vagyona megóvása érdekében. „Magyarországra csaknem 90 ezer csehszlovákiai magyart telepítettek ki. A csehszlovák-magyar egyezmény alapján végbement lakosságcsere távolról sem volt önkéntes, ahogy ezt a többségi nemzet hiszi és hirdeti” – szögezte le.
„A kollektív bűnösség okán elszenvedett megpróbáltatásokért a szlovák törvényhozás sosem kért bocsánatot, és a mai napig nem törölte el a kollektív bűnösség elvét. A Magyar Közösség Pártja sohasem mondhat le arról, hogy szorgalmazza a mindenkori szlovák politikai vezetés hozzáállásának megváltoztatását. Ezt becsületünk és az elődeink iránti tisztelet követeli meg tőlünk” – hangsúlyozta Berényi József.
A magyar Országgyűlés 2012 decemberében, ellenszavazat nélkül nyilvánította a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjává április 12-ét. Ez a nap volt ugyanis a kitelepítések kezdőnapja, 1947-ben ezen a napon indult el az első, felvidéki magyarokat szállító vonatszerelvény Magyarországra. A kitelepítések az úgynevezett lakosságcsere-egyezmény alapján valósultak meg, a több mint két évig tartó folyamat során legalább nyolcvanezer felvidéki magyart telepítettek ki, az utolsó vonattranszport 1949 júniusában indult.
A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián még azt is el akarta érni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt mintegy 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthesse, de ezt az amerikaiak megvétózták. Egy ideig több ezer magyart tartottak szlovákiai munkatáborokban, az érintett magyarok számát a cseh történészek 30-40 ezerre, a szudétanémet szövetségek negyedmillióra becsülik.
A kitelepítések előzménye volt a hírhedt jogfosztó Beneš-dekrétumok kiadása, amelyek viszont az 1945. április 5-én elfogadott kassai kormányprogramra támaszkodtak, amely a Csehszlovákia területén élő összes németet és magyart háborús bűnösnek mondta ki.
„Nem ünnepnap ez, hanem a múlttal való szembenézés napja. Bár vannak, akik nem nézik jó szemmel, hogy megemlékezünk a deportálásról, a reszlovakizációról és a kitelepítésekről. Meg kell ezt tennünk. Annál is inkább, mert az akkori csehszlovák vezetés intézkedése kizárólagos nemzetállamot akart létrehozni, ami a nemzetiségek megszüntetését jelentette volna. Ezt nem felejthetjük el, még akkor sem, ha a terv nem sikerült” – fogalmaz portálunkhoz eljuttatott nyilatkozatában Berényi József.
Az MKP elnöke emlékeztet: az embertelen deportálás 40 ezer magyar ember kitelepítését jelentette. Az ezt követő reszlovakizáció során 382 ezer ember vallotta magát szlováknak kényszerűségből, családja és vagyona megóvása érdekében. „Magyarországra csaknem 90 ezer csehszlovákiai magyart telepítettek ki. A csehszlovák-magyar egyezmény alapján végbement lakosságcsere távolról sem volt önkéntes, ahogy ezt a többségi nemzet hiszi és hirdeti” – szögezte le.
„A kollektív bűnösség okán elszenvedett megpróbáltatásokért a szlovák törvényhozás sosem kért bocsánatot, és a mai napig nem törölte el a kollektív bűnösség elvét. A Magyar Közösség Pártja sohasem mondhat le arról, hogy szorgalmazza a mindenkori szlovák politikai vezetés hozzáállásának megváltoztatását. Ezt becsületünk és az elődeink iránti tisztelet követeli meg tőlünk” – hangsúlyozta Berényi József.
A magyar Országgyűlés 2012 decemberében, ellenszavazat nélkül nyilvánította a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjává április 12-ét. Ez a nap volt ugyanis a kitelepítések kezdőnapja, 1947-ben ezen a napon indult el az első, felvidéki magyarokat szállító vonatszerelvény Magyarországra. A kitelepítések az úgynevezett lakosságcsere-egyezmény alapján valósultak meg, a több mint két évig tartó folyamat során legalább nyolcvanezer felvidéki magyart telepítettek ki, az utolsó vonattranszport 1949 júniusában indult.
A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián még azt is el akarta érni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt mintegy 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthesse, de ezt az amerikaiak megvétózták. Egy ideig több ezer magyart tartottak szlovákiai munkatáborokban, az érintett magyarok számát a cseh történészek 30-40 ezerre, a szudétanémet szövetségek negyedmillióra becsülik.
A kitelepítések előzménye volt a hírhedt jogfosztó Beneš-dekrétumok kiadása, amelyek viszont az 1945. április 5-én elfogadott kassai kormányprogramra támaszkodtak, amely a Csehszlovákia területén élő összes németet és magyart háborús bűnösnek mondta ki.
Forrás
Hírek.sk, MTI
