Berényi: a felvidéki magyarságnak a természetes régiók kialakítása lenne a legelőnyösebb

Martin Glváè házelnök-helyettes ez év végéig törvénymódosítással akarná a jelenlegi kétfordulósról egyfordulósra változtatni a megyei választásokat. Indítványa elfogadása kapcsán 8 millió eurós megtakarítást emleget, s a gazdasági előnyön kívül arra is számít, hogy ekképp a 2017-es megyei választások során Besztercebánya megyében valószínűleg sikerül majd legyőzni Marian Kotleba megyefőnököt. Emellett úgy véli, hogy ha egyazon időben rendeznék meg a megyei és a helyhatósági választásokat, akkor a módosítás az eddig tapasztaltnál nagyobb választási részvételt eredményezne. Mi minderről a véleménye?

Az anyagi ráfordítások, a pénzeszközök megtakarítása miatt is indokolt egyidőben tartani a megyei és a helyhatósági választásokat. Vélhetően a választási részvétel is nagyobb lenne, mint amekkora az előző megyei választásokon volt, hiszen a kétféle szavazás erősítené egymást, többen járulnának az urnákhoz. Egyúttal legitimebb vezetése lenne a megyéknek és a településeknek. Tehát a két választás egyidőben tartása logikus lépés lenne. Ami pedig a megyei elnökválasztás egyfordulóssá tételét illeti, nyilvánvaló, hogy ezt a Kotleba-jelenség miatt találták ki. Ennek kapcsán azt is érdemes felidézni, hogy a megyék létrehozása idején nemcsak a megyehatárokkal, hanem a választási rendszerrel is be akarták betonozni azt az állapotot, hogy még véletlenül se irányíthassa magyar nemzetiségű megyefőnök valamelyik megyét. Amennyiben a kétkörös megyei választáson módosítanának, akkor egy-egy magyar jelöltnek elméleti esélye lenne arra, hogy Nyitra és Nagyszombat megyében akár győzhetne is. Ennek azonban az lenne a feltétele, hogy a ma meghatározó politikai erők csupán egy magyar jelöltet állítsanak, miközben több szlovák nemzetiségű elnökjelölt induljon. Tehát hazai magyar vonalon a magyar jelölt személyéről egységes véleménynek kellene kialakulni.

Egy-egy kormányváltás kapcsán mindig szóba kerülnek az ország területi felosztására vonatkozó különféle javaslatok. Richard Rybníèek, a megyei jogú Trencsén polgármestere májusban történelmi régiók – kantonok kialakításának a szükségszerűségéről beszélt, miközben a jelenlegi megyei felosztást természetellenesnek nevezte. Mennyire tartaná elfogadhatónak Rybníèek javaslatát, illetve ennyire teremthet ez lehetőséget arra, hogy szó essen az önök által szorgalmazott közigazgatási rendszerről is?

Nem szabad túlértékelni Rybníèek javaslatát – olyan, amilyen. A felvidéki magyarok számára azonban vitaindító témának minden olyan javaslat örvendetes, ami a megyehatárok kérdését egyáltalán asztalra teszi, s a természetes régiók kialakítását tűzi ki célul. A délnyugat-szlovákiai magyarság Trencsén polgármesterének a javaslata alapján sem kapná meg azt, ami járna neki. Az némileg segíthetne ugyan a gömöri magyarságon, amely számára Besztercebányától független, önálló megye jöhetne létre. Sajnos, az általunk szorgalmazott, Somorjától Ipolyságig húzódó Duna Menti Megye azonban a Rybníèek-féle javaslatban sem jelenik meg.

Ön megyei alelnöki tapasztalatok birtokában hogyan látja: Szlovákia milyen területi felosztása lenne a legmegfelelőbb a felvidéki magyarság számára?

Annak ellenére, hogy Nagyszombat megye alelnöke vagyok, sosem rejtettem véka alá azt a véleményemet, hogy ez a megye három nagyon különálló egységből tevődik össze. Ezért a megyének nagyon nehéz közös fejlesztési stratégiát kidolgozni. A más-más adottságokkal rendelkező csallóköziek ugyanis a hegyhátiakkal korábban sosem éltek egy közigazgatáson belül, ez csak a mai Szlovákiában képzelhető el. Szerencsére, annak a személyi összetétele, beleértve a megyei vezetést és a testületi tagokat is olyan, amely azt keresi, ami valamiképp mégis összeköt, nem pedig szétválaszt bennünket. Ezért nem származnak ebből a helyzetből komolyabb problémák. Ennek ellenére azonban mindnyájan látjuk és érzékeljük azt, hogy Nagyszombat megye végképp nem tartható természetes régiónak, amelynek valaha is közös fejlesztési stratégiája lehetne. Egyértelmű tehát a válaszom: nemcsak Nagyszombat megye, hanem a felvidéki magyarság számára a természetes régiók kialakítása lenne a legelőnyösebb.

Richard Rybníèek a jelenlegi 2900 önkormányzat helyett 160 városközpontot hozna létre. Megítélése szerint ez kinek lenne előnyös, s mit jelentene a magyar térségek számára az általa szorgalmazott nagyobb egységek kialakítása?

Addig, amíg a felvidéki magyar közösséggel szemben megfogalmazott megyehatárok érvényesek Szlovákiában, addig számunkra fontos a jelenlegi helyi önkormányzati rendszer megőrzése, mert az önkormányzatok mind a régiófejlesztés, mind a magyarság megmaradása szempontjából nagyon jelentős bástyák. A magyarlakta vidékeken tevékenykedő polgármesterek ugyanis még akkor is, ha nem magyar nemzetiségűek, többé-kevésbé igyekeznek megfelelni a helyi választópolgárok elvárásainak. Ezért a településeket irányító önkormányzatok léte számunkra jó, azaz inkább elősegíti a megmaradásunkat, mint nem. Mindenfajta összevonás éppen amiatt, hogy nincs meg a nagyobb regionális szintű védelem, csökkenti azon helyi intézmények erejét, amelyek ma még a megmaradásunkat segítik és szolgálják. 

Mint köztudott, és ahogy ön is utalt rá, a jelenlegi megyei választások szabályozását jórészt a magyar kisebbség érdekei ellenében hozták meg, az MKP mindezek ellenére általában, így 2013 novemberében is sikeresen szerepelt a megyei választásokon. Jövőre ismét voksolás lesz, a kilátásba helyezett szabályozás kapcsán és általában véve mire lehet számítani? Milyen stratégia lehet a jövő évi megyei voksolás kapcsán?

A legutóbbi megyei választási sikerünk egyik oka a választópolgárok utólag velünk megosztott véleménye szerint az volt, hogy a programunkban foglaltak és a célkitűzéseink a meglevő hatáskörökből indultak ki, s reális megoldásokat tartalmaztak. Nem ígérgettünk fűt-fát, s az ígéreteink során nem léptük túl a megyei hatásköröket, míg más pártok ezt megtették. Például Nagyszombat megyében sikerünk oka éppen az volt, hogy ez a reális kép, illetve a megszerezhető pénzeszközökhöz mért program volt az, ami minket sikerre vitt. Ennek tudatában készülünk a következő megyei választásokra is, amelyek előtt majd elmondjuk: ott, ahol pozícióban voltunk, mennyi pénzt sikerült szereznünk, s abból a megyei hatáskörökön belül mennyit költöttünk korszerűsítésre, épületek és utak felújítására stb. A választók ugyanis nem hangzatos mesékre és üres ígéretekre, hanem valós célkitűzésekre és eredményekre kíváncsiak – ezt a jövő évi megyei választások kapcsán is érdemes tudatosítani.