Bauer Edit: az MKP parlamenti be nem jutása után felgyorsulna a felvidéki magyarság asszimilációja

Tíz évig ön a Magyar Közösség Pártja európai parlamenti képviselőjeként dolgozott, immár bő másfél éve azonban keveset hallunk a közéleti tevékenységéről. Jelenleg mi mindennel foglalkozik?

A 2014 novemberében zajló helyhatósági választások során Somorján városi önkormányzati képviselővé választottak, továbbá az ottani városi hivatal lakás-, szociális és egészséggyi szakbizottságának elnökeként is dolgozom. Aztán többedmagammal együtt tavaly nyáron megalapítottuk, illetve a belügyminisztériumba bejegyeztettük az Erős Nők – Femine Fortis polgári társulást. Úgy gondoljuk, hogy a közéletből kiszorulnak a nők, pedig e nem képviselői is képesek példaértékű dolgokat alkotni, és sok olyan témakör van, amelyekkel hiánypótló módon végre foglalkoznunk kellene. Az európai ügyeket sem tudtam teljes mértékben félretenni, a kollégáim ugyanis megválasztottak az EP uniós országokon kívüli szakképzéseket segítő European Training Foundation (ETF) - Európai Képzési Alapítvány elnevezésű intézménye igazgatótanácsának a tagjává. Tavaly ősszel pedig egy másik európai intézmény, a litvániai Vilniusban székelő Esélyegyenlőségi Intézet szakértői fórumának a tagjává váltam. Bőven akad tehát tennivalóm.

Tájainkon a nyugdíjkorhatárt elérve inkább a férfiak folytatnak aktív közéleti-politikai tevékenységet, kevésbé megszokott jelenségnek számít, ha egy nő teszi ugyanezt. Ön miért vállalta, hogy 10 éves szlovák parlamenti és 10 éves európai parlamenti tapasztalatait esetleg majd ismét a szlovák törvényhozásban kamatoztassa?

Ez eléggé összetett történet. Azt gondolom, hogy az MKP-nak funkciója van a szlovák parlamentben. Engem igazából Grendel Lajos író kijelentése döbbentett meg -- egy interjú kapcsán azt mondta, hogy a szlovákiai magyarságnak az elmúlt négy évben nem volt képviselete a szlovák törvényhozásban. Tőle ezek rendkívül súlyos szavaknak minősültek! Ezzel egyetértek, s azt gondolom, hogy azt a funkciót, amit korábban az MKP töltött be, illetve miközben sokféle negatívumot kellett kivédeni, a rendszerváltás óta pozitív lépések is történtek parlamentünk talaján, manapság egyetlen másik párt sem tölti be. Mivel úgy vélem, hogy az MKP a parlamenti bejutását illetően jelenleg a kés élén táncol, ebben a helyzetben megpróbálok segíteni a magyar pártnak – ezt erkölcsi kötelességemnnek tartom. Úgy érzem, hogy ezzel tartozom is a felvidéki magyar közösségnek, hiszen sok választás során rengeteg támogatást kaptam a hazai magyarságtól. Hangsúlyozom: rendkívül fontos lenne visszajuttatni az MKP-t a parlamentbe, ahol más lehetőségei adódnának, mint parlamenten kívüli pártként. Nem szeretném, hogy a felvidéki magyarságot újabb törés érje. Sajnos, közösségünk életében az elmúlt évtizedekben nagyon sok törésvonalat lehet látni. Nos, a párt parlamenti be nem jutása a következő törés lenne, amely felgyorsítaná az asszimilációt, aminek messzemenő következményei lehetnének közösségünk szempontjából.

Feltételezzük, hogy magyar közösségünk említett támogatása az ön irányában továbbra is megvan, s a sereghajtó 149. helyről is bejuttatják önt a parlamentbe. Közgazdasági és szociológiai végzettséggel, illetve temérdek szakmai tapasztalattal a birtokában parlamenti munkája során mire helyezné a fő hangsúlyt?

Annak örülnék, ha az MKP bejutna a parlamentbe, s több tapasztalt és kevésbé tapasztalt, ám tettrekész kollégám vinné tovább a fáklyát. Engem nem a személyes ambíciók vezérelnek, inkább a nevemet akartam adni ehhez az ügyhöz. Ha a választók erről a sereghajtó helyről mégis bejuttatnának a törvényhozásba, akkor az eddigi szokásomhoz híven ezentúl is csak olyan dolgokkal foglalkoznék, amihez jól értek, ám eddig háttérbe szorultak a parlament munkája terén. Például engem nagyon zavar az a tény, hogy a már törvénybe iktatott jogok, így a kisebbségi jogok hozzáférhetetlenek. Annak ellenére, hogy részét képezik a jogrendszernek, olyanok, mintha nem is lennének. Bizonyos papíron meglevő jogok ugyanis csak akkor hozzáférhetőek, ha érvényesítésükhöz meg vannak teremtve a szükséges feltételek. Azok viszont több esetben, például a nyelvi és antidiszkriminációs jogok esetén is hiányoznak. Ekképp a „hoztam is, meg nem is, adunk is meg nem is“ helyzet áll fenn, ami tarthatatlan.  

Sokan állítják azt, hogy a március 5-ei parlamenti választás történelmi esélyt jelent az MKP számára. Ön szerint is most másféle helyzet áll fenn, mint amilyen az előző szavazások során volt, valóban történelminek nevezhető az MKP jelenlegi esélye?

Én úgy fogalmaznék, hogy a mostani egy történelmi helyzet az általam korábban elmondottak miatt is. Ha netán az MKP most sem jut be a parlamentbe, akkor a felvidéki magyarok életében beálló új törésvonal felgyorsíthatja az asszimilációt. Nem tudok ugyanis olyan másik pártot említeni, amely érdemben felvállalja közösségünk érdekeit. Tudjuk, hogy a Most-Híd polgári pártnak tartja önmagát. Azt nagyon jól tudjuk, hogy polgári elv alapján kisebbségi kérdések nem igazán oldhatók meg. Ez teljesen nyilvánvaló abból is, ahogy például a diszkriminációt meghatározza a törvény. A diszkrimináció fogalmának egyik alapvető jellemzője: ha ugyanazt a polgári elvet alkalmazom a többségre és a kisebbségre, s az eredmény feltűnően eltérő, tehát a következmények az egyes népcsoportok esetében mások, akkor indirekt, azaz közvetett diszkriminációról van szó. Ebből is egyértelmű, hogy a polgári elv nem jelenthet megoldást a kisebbségek gondjaira.

Remélhetőleg a pozitív forgatókönyv érvényesül, s az MKP bejut a parlamentbe. De csak akkor, ha a magyar választók tudatosítják: ha nem járulnak az urnákhoz, illetve a magyar közösségünk érdekeit nem képviselő másik pártra szavaznak, akkor önsorsrontó módon járnak el...

Az MKP választási kudarc esetén is megmaradna regionális pártnak, de akkor nagyon el kellene gondolkodnia a további lépéseiről. Legyünk azonban derűlátóak! Ha Amerika a maga fekete kisebbségével tudott egy színesbőrű elnököt választani, akkor felelősségteljes döntésünkkel, összefogással, ha valóban akarjuk, mi is be tudjuk juttatni az MKP-t a parlamentbe. Csak az a kérdés: tudatában vagyunk-e annak a felelősségnek, ami most a vállunkon van?! Az egyik kedvenc írómat idézném: elkövethetünk mindenféle hibát, kivéve egyet: azt, amely az önpusztításunkhoz vezet. A március ötödikei választások során arról döntünk, hogy mit is akarunk kezdeni önmagunkkal, felvidéki magyar közösségünkkel, jövőnkkel. Igaz, hogy a választójog nem kötelezettség, de felelősek vagyunk egymásért, és nem hagyhatjuk, hogy helyettünk mások döntsenek sorsunkról.