Az új pártoknak kedvezhet a polgárok csalódottsága

A pártok felkeltik a választók egy részének figyelmét, elérik az eredményt, beülnek a parlamentbe, esetleg a kormányba, aztán a meredek bukás következik. Nem formálisan új alakulatoknak hívják őket, és az utóbbi 20 év során csaknem minden választáson működtek.

Legyen szó akár a Ján ¼upták nevéhez kapcsolódó Szlovákiai Munkásszövetségről (ZRS), Rudolf Schuster Polgári Megértés Pártjáról (SOP), Pavol Rusko ANO-járól, avagy Richard Sulík Szabadság és Szolidaritás (SaS) pártjáról. Nem lesz ez másképp az elkövetkező parlamenti választások során sem.

Tomáš Koziak politológus szerint azért lépnek folyamatosan új szlovák pártok a politikai színtérre, mert még nem alakult ki véglegesen a politikai paletta. „26 év telt el a rendszerváltás, a totalitárius rendszer bukása óta. Úgy tűnik, ez hosszú idő, de a nyugat-európai politikai színtér sokkal hosszabb ideig alakult” – mondta Koziak. A következő ok az elemző szerint az, hogy minden politikus tele van ambícióval, mindenki pártelnök akar lenni, egyénileg akarnak érvényesülni, ennek eredménye a pártok osztódása. A politológus arra is rámutatott, ha a pártok a választásokon nem tudják megvédeni pozícióikat, ez a vezetők képességeinek tudható be. „Ahelyett, hogy távoznának a politikából, új pártot alapítanak. Azért van sok új politikai szubjektum a politikai életben” – értékelte a helyzetet Koziak.

Ha az 1989 utáni történelemben nem számolunk az  első szabad választásokkal 1990-ben, majd 1992-ben, az első úgynevezett protestpárt 1994-ben Vladimír Meèiar utolsó kormányában jelent meg. ¼upták pártja egy választási időszakot töltött a parlamentben. Ugyanilyen sorsa volt az első Dzurinda-kormányban Schuster pártjának, a második Dzurinda-kormányban pedig Pavol Rusko ANO pártjának. 2010-ben bejutott a parlamentbe a Szabadság és  Szolidaritás, és ennek is volt köszönhetp, hogy a Smer ellenzékbe kényszerült és létrejött Iveta Radièová kormánya. Ugyanakkor éppen az SaS volt az a párt, amely 15 hónap múlva megbuktatta a saját kormányát. A következő, 2012-es választásokon az SaS szoros küzdelemben, 5,88%-kal került be a parlamentbe. Jelenleg a felmérések szerint a bejutási küszöbön található.

Ebben a választási időszakban újoncként szerepel a parlamentben az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek mozgalma. A jövő évi parlamenti választásokon először szeretne parlamentbe bekerülni a Sie (Háló). Mindkét politikai szubjektum más létező pártok jobboldali választóinak elégedetlensége miatt jött létre. „A Háló szavazóinak alapvető részét azok az emberek alkotják majd, akik olyan pártokra szavaznának, amely pártoknak gondot jelent az 5%-os parlamenti küszöb elérése” – jegyezte meg Pavel Haulík szociológus.

Michal Horský politológus szerint minden országban vannak úgynevezett egyszer alkalmazható pártok, amelyekre az emberek tiltakozásképpen szavaznak. A politológus minden korábban említett pártot ilyen pártnak tart, jelenleg szerinte a Procházka pártja ilyen jellegű párt. „Ezek a szubjektumok nem vernek gyökeret, nem határozzák meg számottevően a polgárok véleményét, az ő esetükben hiányzik az összetartás, az értékek és víziók összefoglalása, ezért felkeltik a tiltakozó választó érdeklődését a választások előtt, és a választások után szívesen látják őket kormánypárti szövetségesként. De nincs állandó jellegű politikájuk, szétforgácsolódnak és megszűnnek” – mondta Horský.

Haulík szerint egyszerűbb megalapítani egy pártot, mint bent tartani a parlamentben. „A párt megalakulása után tisztán, semmitől sem megterhelve lép a parlamentbe, és elegendő egyetlen választási időszak, hogy ezt az előnyét elveszítse. Ha nincs értelmes, jelentőségteljes  programjuk és nincsenek minőségi politikusaik, a választó átlép a párton. Ha a párt tovább nem képes megfelelni a választó elvárásainak, akkor általában szétesik, és az emberek új pártokat keresnek” – tette hozzá Haulík.

Horský abban látja az új pártok keletkezésének és problémáiknak az okát, hogy 1989 óta még mindig csak kialakulóban van a politikai szocializáció, a választók nem élik meg hagyományként, és az új politikai elit tagjai gyakran csak az aktuális politikai konfliktusokra felelnek. „Egyszerűen: a bevezetett demokráciában a pártok alulról indulva és  építkezve keletkeztek, a posztkommunista világban a pártok fentről indulnak útjukra létrehozóik marketingprojekjeiként” – jegyezte meg Horský.

Horský szerint a stabil pártok a társadalom történelmi szétforgácsolódására épülnek. Szlovákiában három szétforgácsolódás volt: szociális, nemzeti és vallási. „Ebből következik, csak az olyan pártnak van esélye stabilizálódni, amelyik legalább kettőt beépít ezekből a kulcsfontosságú problémákból a programjába” – tette hozzá a politológus. A politikai színtér állandó mozgásban van, ezt bizonyítja az is, hogy milyen volt a szlovák parlament az első szabad választások után 1990-ben, és hogy néz ki ma. Csak a kereszténydemokraták voltak képesek túlélni a parlamentben minden választási időszakot, bár az osztódás több fázisát átélték, és jelentős politikusok távoztak a pártból.

1990 óta a parlamentbe mindig hat vagy hét párt jutott be. Kivételt képez az 1992-es év, amikor öt párt került be a nemzeti tanácsba. „Az arányos választási rendszerre és arra való tekintettel, hogy a szlovák pártoknak általában nincs tradíciójuk, és új alakulatokról van szó, várhatóan öt-hét párt fog működni a parlamentben, amíg nem stabilizálódik a pártrendszer. A pártok rendszere valóban átláthatatlan, a pártok létrejönnek, aztán eltűnnek a politikai színtérről” – mondta Haulík szociológus.

A pártok parlamenti történetéből

1994-es választások: egy választási időszakos epizódot élt meg Ján ¼upták pártja, a ZRS. A HZDS-szel és a SNS-szel együtt a kormánykoalíció része volt.

1998-as választások: négy évre a parlamentbe került Rudolf Schuster pártja, az SOP, Mikuláš Dzurinda kormányának része volt. Miután Schustert köztársasági elnökké választották, a párt hanyatlani kezdett, a tagok kiléptek a pártból, s az lassan megszűnt.

2002-es választások: a parlamentbe egy választási időszakra került be Pavol Rusko pártja, az ANO, a második Dzurinda-kormány rész lett. A pártban belső konfliktusok zajlottak, és még kormányzása idején belsőleg szétesett.

2010-es választások: Richard Sulík pártja, az SaS a parlament és Iveta Radièová kormányának a része lett. 2012-ben már nagyon szoros küzdelemben jutott be a parlamentbe. Ebben a választási időszakban többen távoztak a pártból, szétesett parlamenti frakciója is.

2012-es választások: a parlamentbe bekerült az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek mozgalma, az O¼aNO. A mozgalom visszalépett a korábban bejelentett NOVÁ-val tervezett koalíciótól, mivel a felmérések azt jelezték, hogy együttesen nem érik el a szükséges 7 %-os határt, és nem kerülnek be a parlamentbe.