Az energetikai társaságoknak nem kötelező közzétenni árképzési javaslataikat
A jelenlegi gyakorlat azt mutatja, hogy a lakosságnak nincs megfelelő hozzáférése az árszabályozás hatálya alá tartozó természetes monopóliumok árképzésére vonatkozó információkhoz, annak ellenére, hogy a nyilvánosságnak, illetőleg a vásárlóknak a nevezett szubjektumokon kívül gyakorlatilag nincs más lehetősége, mint hogy a rendelkezésre álló árut és szolgáltatást igénybe vegye, vagy más alternatívát válasszon.
„Az ár aránytalanul magas részét, több mint 30 százalékot a villamos energia, gáz, hő és víz átvitelére, szállítására vagy elosztására vonatkozó díjak teszik ki. A szabályozás titokban folyik” – szögezte le Jana Kiššová, az előterjesztők egyike.
A problémát abban látja, hogy az energiaárak a szabályozott ágazatokban alkalmazott speciális illetékek miatt is magasak. „A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy szabályozásunk nem tökéletes, az árban lévő magasabb illetékeket a lakossággal fizettetjük meg” – állítja Kiššová és hozzátette: az energiaszolgáltató vállalatok beszedik az energiáért fizetendő magasabb összegeket, majd egyedi módon átutalják az állami költségvetésbe. „Ennek nem így kellene működnie. Ez egy közvetett adó, mely az energiafogyasztóknak megközelítőleg évi 60 millió eurójába kerül” – sorolta a számadatokat Kiššová.
A képviselők szerint a társadalmi ellenőrzés hatékony eszköze lehetne a 2017 elején bekövetkezett hasonló árválság kialakulásának. A törvénymódosító indítvány célja az energia-,hő- és vízgazdálkodási vállalatok irányításával és árképzésével kapcsolatos társadalmi tudatosság növelése lenne.
„Az Árszabályozási Hivatal (ÚRSO) rendeletében felsorolt összes jogszerű gazdasági jellegű költséget kötelezően közzé kellene tenni. Elsősorban azokról a költségekről van szó, melyek valamiféle módon befolyásolják az energiaárak szabályozását, mint például a munkadíj, az értékcsökkenési leírások, a bérleti díjak, vagy a javítás és karbantartás költségei” – jegyezte meg Karol Galek, a SaS parlamenti képviselője.
