2013. február 1., 13:21

Az ember felelős az erszényes farkas kihalásáért

ADELAIDE. Egy új vizsgálat szerint egyedül az ember felelős az erszényes farkas 20. századi kihalásáért. Az adatok cáfolják ama véleményeket, melyek szerint betegség is közrejátszott a faj eltűnésében.

Az erszényes farkas vagy tasmán tigris (Thylacinus cynocephalus) úgy nézett ki, mint egy csíkos prérifarkas, és Tasmánia nagy részén megtalálható volt az európaiak 1803-ban történő letelepedése előtt.

A 19. század végétől számítva azonban a tasmán kormány vérdíjat fizetett az állatok tetemeiért, mivel a fajt tartották felelősnek a háziállatok (juhok és szárnyasok) pusztulásáért. Egy friss tanulmány ugyanakkor kimutatta, a ragadozó állkapcsa olyan gyenge volt, hogy nem tudott volna az oposszumnál nagyobb zsákmánnyal végezni. Az emberek végül az 1900-as évek elején kihalásáig vadászták a fajt. Az utolsó egyed 1936-ban pusztult el egy tasmániai állatkertben.

Thomas Prowse, az Adelaide-i Egyetem kutatója szerint sokan úgy hiszik, a fejvadászat magában nem okozhatta a kihalást, ennélfogva azt állítják, hogy ismeretlen járvány felelős a tasmán tigris eltűnéséért. Prowse és csapata ezért kifejlesztett egy matematikai modellt annak kiértékelésére, hogy az európaiak letelepedésének kombinált hatásai eltörölhették-e a fajt, bárminemű betegség beleszólása nélkül.

„Az új modell a fejvadászat és a széttöredező élőhelyek közvetlen, valamint a zsákmányállatok (kenguruk és vallabik) emberi vadászat, illetve több millió behurcolt juhhal való versengés miatti csökkenő egyedszámának közvetett hatásait szimulálta."

Az eredmények - melyeket a Journal of Animal Ecology folyóiratban közöltek – azt mutatták, hogy ezek a hatások magukban elég erősek lettek volna ahhoz, hogy a tasmántigris-populáció a 20. század elején összeomoljon. Egy tavalyi kutatás azt sugallta, hogy az alacsony genetikai diverzitás a kihalás felé sodorta volna az állatokat akkor is, ha nem vadásztak volna rájuk- közli a Hirado.hu.

A tigris ma élő rokona, a tasmán ördög jelenleg egy fertőző rákos megbetegedéstől szenved, amely azért képes olyan könnyen terjedni, mert az ördögöknek is alacsony a genetikai sokfélesége. Ez visszaveti egy vadon élő populáció képességét, hogy adaptálódjon a környezeti változásokhoz, illetve ellenálljon a betegségeknek és tömeges halálozásoknak. A kutatók szerint amennyiben a tasmán tigris ma is élne, kivételesen védtelen lenne a betegségekkel szemben.

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.