Az élővilág is megérezte a Szovjetunió összeomlását
MOSZKVA. A politikai helyzet nemcsak kormányok hatalmát döntheti meg, hanem a vadvilágot is érzékenyen érintheti.
Egy új tanulmány kimutatta, hogy a Szovjetunió összeomlását követően gyors hanyatlásnak indult a nagy testű emlősök populációja.
A vadon élő emlősök adatbázisát fenntartó orosz szövetségi ügynökség éves populációs becslései alapján a kutatók kielemezték nyolc nagy testű oroszországi emlős - európai őz, gímszarvas, rénszarvas, jávorszarvas, vaddisznó, barna medve, hiúz és szürke farkas - populációs trendjeit az 1981 és 2010 közötti időszakban, amely magában foglalja a Szovjetunió 1991-es összeomlását is.
Az elemzés nagyobb változásokat tárt fel a populációs növekedésben: a Szovjetunió megszűnését követően a farkasok kivételével az összes faj körében szinte azonnal lezuhant a növekedési ráta, közülük három - vaddisznó, jávorszarvas és barna medve - az összeomlást követő évtizedben súlyos hanyatlást mutatott a populációs számokban (a hanyatlás a vizsgált régiók 85-nél is több százalékában kimutatható). A kutatók hangoztatták, a három egymástól nagyon különböző faj nagyon eltérő élőhelyigényeket tudhat magáénak, ami arra utal, hogy hanyatlásuk nem egyetlen különleges élőhely károsodására vezethető vissza.
Velük éles ellentétben a farkaspopulációk egyedszáma 1992 és 2000 között több mint 150 százalékkal nőtt. Az Észak-Amerika és Európa politikailag stabil régióiban élő emlősöknél nem mutattak ki hasonló fluktuációkat eme 30 éves periódusban. Bár nem döntő az összefüggés, a kutatók szerint valószínű, hogy Oroszország emlőspopulációinak ilyetén változásai a politikai instabilitást követően a vadgazdálkodási intézkedésekben felmerült hiányosságokra vezethetőek vissza.
Amint a gazdaság összeomlott és a tanyákat magukra hagyták, az emberek élelem- és profitszerzés céljából vadászathoz és orvvadászathoz folyamodtak. Emellett a kormányzati szabályozás hiánya a farkaspopulációk felduzzadásához vezethetett, ami tovább súlyosbította a populációk hanyatlásának mértékét.
Egy évtizeddel később néhány faj egyedszámában pozitív változások következtek be. Például az oroszországi vaddisznó-populáció manapság nagyobb, mint 1991-ben - akkor összeomlott, a populáció fele eltűnt a kilencvenes években. A kutatók szerint ez igen könnyen adaptálódó faj, ezért néhány év alatt új táplálékforrásokat talált, és valamiképpen fennmaradt, ma is jól boldogul. Más fajok is, úgymint az európai őz és a barna medve, a regenerálódás jeleit tanúsítják.
Megint mások egyedszáma máig hanyatlik, ilyen az eurázsiai hiúz. A csapat hangoztatta, a nagymacskánál ez hosszú távú trend, és nem kapcsolható össze az országban az 1990-es évek kezdetén felmerült események szociális és gazdasági következményeivel. Kiemelték, bár az egyedszámok csökkenése meggyőzőbb bizonyíték nélkül nem írható teljes egészében az orosz politikai instabilitás számlájára, az eredmények felhívják a figyelmet a szociális jólét és az egészséges élővilág közötti fontos kapcsolatra.
A vadon élő emlősök adatbázisát fenntartó orosz szövetségi ügynökség éves populációs becslései alapján a kutatók kielemezték nyolc nagy testű oroszországi emlős - európai őz, gímszarvas, rénszarvas, jávorszarvas, vaddisznó, barna medve, hiúz és szürke farkas - populációs trendjeit az 1981 és 2010 közötti időszakban, amely magában foglalja a Szovjetunió 1991-es összeomlását is.
Az elemzés nagyobb változásokat tárt fel a populációs növekedésben: a Szovjetunió megszűnését követően a farkasok kivételével az összes faj körében szinte azonnal lezuhant a növekedési ráta, közülük három - vaddisznó, jávorszarvas és barna medve - az összeomlást követő évtizedben súlyos hanyatlást mutatott a populációs számokban (a hanyatlás a vizsgált régiók 85-nél is több százalékában kimutatható). A kutatók hangoztatták, a három egymástól nagyon különböző faj nagyon eltérő élőhelyigényeket tudhat magáénak, ami arra utal, hogy hanyatlásuk nem egyetlen különleges élőhely károsodására vezethető vissza.
Velük éles ellentétben a farkaspopulációk egyedszáma 1992 és 2000 között több mint 150 százalékkal nőtt. Az Észak-Amerika és Európa politikailag stabil régióiban élő emlősöknél nem mutattak ki hasonló fluktuációkat eme 30 éves periódusban. Bár nem döntő az összefüggés, a kutatók szerint valószínű, hogy Oroszország emlőspopulációinak ilyetén változásai a politikai instabilitást követően a vadgazdálkodási intézkedésekben felmerült hiányosságokra vezethetőek vissza.
Amint a gazdaság összeomlott és a tanyákat magukra hagyták, az emberek élelem- és profitszerzés céljából vadászathoz és orvvadászathoz folyamodtak. Emellett a kormányzati szabályozás hiánya a farkaspopulációk felduzzadásához vezethetett, ami tovább súlyosbította a populációk hanyatlásának mértékét.
Egy évtizeddel később néhány faj egyedszámában pozitív változások következtek be. Például az oroszországi vaddisznó-populáció manapság nagyobb, mint 1991-ben - akkor összeomlott, a populáció fele eltűnt a kilencvenes években. A kutatók szerint ez igen könnyen adaptálódó faj, ezért néhány év alatt új táplálékforrásokat talált, és valamiképpen fennmaradt, ma is jól boldogul. Más fajok is, úgymint az európai őz és a barna medve, a regenerálódás jeleit tanúsítják.
Megint mások egyedszáma máig hanyatlik, ilyen az eurázsiai hiúz. A csapat hangoztatta, a nagymacskánál ez hosszú távú trend, és nem kapcsolható össze az országban az 1990-es évek kezdetén felmerült események szociális és gazdasági következményeivel. Kiemelték, bár az egyedszámok csökkenése meggyőzőbb bizonyíték nélkül nem írható teljes egészében az orosz politikai instabilitás számlájára, az eredmények felhívják a figyelmet a szociális jólét és az egészséges élővilág közötti fontos kapcsolatra.
Forrás
hirado.hu, BBC
