Auxt Ferenc: érjük el, hogy végre ne legyünk Szlovákia mostohagyerekei!

Negyvenedik életévéhez közeledve már kellő élettapasztalat birtokában döntött úgy, hogy belép az 1990-ben megalakult Együttélés Politikai Mozgalomba. Miért érezte-gondolta azt, hogy ott a helye?

Mivel a rendszerváltás után az Együttélés politikai mozgalom által képviselt értékrend és szellemiség állt a legközelebb hozzám, egyértelmű volt számomra az, hogy abba belépjek. Akkoriban pedagógusként dolgoztam, aztán jelentős változás történt az életemben: tizenöt évnyi tanítás után otthagytam az oktatásügyet és vállalkozásba kezdtem. Rimakokava (Kokava nad Rimavicou) környékén létrehoztam egy kisebb síközpontot és turistaházat, ahonnan naponta nem járhattam haza. Mivel emiatt már egyre kevesebb szabadidővel rendelkeztem, húsz évre eltűntem a közéletből. A Magyar Közösség Pártján (MKP) belül 2010-ben bekövetkező szakadás után azonban a hajdani pártbeli barátaim visszahívtak, mert új arcokra volt szükség. Eleget tettem a kérésüknek és még az évben visszatértem az MKP-be.  

2010 óta gyorsan ívelt felfelé az MKP-n belüli pályája, hiszen járási pártelnökké és megyei, majd országos elnökségi taggá is választották, s a 2010-es évi helyhatósági választások során Rimaszombat polgármesteri bársonyszékéért is harcba szállt.

Hat évvel ezelőtt az MKP Rimaszombati járási elnökévé választottak, s mindmáig betöltöm ezt a tisztséget, valamint a párt megyei és országos elnökségi tagjaként is dolgozom. Bár tudtam, hogy nem sok eséllyel teszem, mégis megmérkőztem Rimaszombat polgármesteri posztjáért is, de a jelenlegi polgármester, Šimko József verhetetlennek bizonyult. A városi és a megyei önkormányzatba viszont bekerültem, miközben vállalkozásomból kifolyólag manapság is rendszeresen vissza-visszajárok a hegyekbe.

Kérem, idézze fel a 2015. május 7-ei járási jelöltállító konferenciájukon történteket, amikor ön Cziprusz Zoltánhoz hasonlóan 84 szavazatot kapott, kérdésessé vált a járási listavezető személye...

Talán utólag nem túlzás azt állítanom, hogy az akkori szavazás során Gömör egy történelmi lehetőséghez jutott. Amikor kiderült, hogy mindketten azonos számú voksot kaptunk, előbb én hajlottam a Cziprusz Zoltán javára történő visszalépés felé. Zoltán azonban megérezte, hogy a Via Nova Ifjúsági Csoport egyik oszlopos tagjaként azon belül is nagy esélye van arra, hogy ez a csoport is őt jelölje. Ezért végül ő lépett vissza a javamra, aminek köszönhetően én járási listavezetőként az országos jelöltlista 8. helyére kerültem, Zoltán pedig a Via Nova ICS színeiben a 10. helyen szerepelhet – ez dupla esély Gömör számára.

Milyennek látja a zajló választási kampányt és a gömöri polgárok választókedvét?

Mindig is pozitív gondolkodású voltam, s így most is pozitív a kampányhoz való hozzáállásom. Napi két-két kampányakción is részt veszünk, s miközben járjuk a településeket, úgy látom, mintha a korábbinál most jobb kondícióban lennénk. Olyan falvakban, ahol az előző választásokkal kapcsolatos rendezvényeken általában csak 15-20 polgár szokott összejönni, most 70-80 ember hallgat bennünket. Bevallom, a kampány kezdete előtt a polgárok közönyét, fásultságát, pesszimizmusát tartottam a legnagyobb ellenségnek, de a reméltnél nagyobb érdeklődés derűlátásra ad okot. Bízom abban, hogy a felvidéki magyar párt ismét bejut a törvényhozásba. 

Mandátumszerzése esetén regionális és országos viszonylatban mi mindent sorolna saját parlamenti munkája prioritásai közé?

Mivel a turizmus terén vállalkozom, annak kapcsán bő két évtizedes szakmai tapasztalatokkal rendelkezem. Folyamatosan szembesülök az ágazatban adódó nagy problémákkal és hiányosságokkal, illetve az ország vezetésének nem túl kedvező hozzáállásával. Szlovákia saját természeti adottságai miatt a jelenleginél sokkal nagyobb bevételre tehetne szert abból, ha a turizmust kissé más elvek alapján, másféle stratégia szerint fejlesztené. E téren tehát hasznossá tudnám tenni magam. Mivel a régiónkra jellemző nagy mértékű (30 százalék feletti) munkanélküliség miatt az utóbbi időben az értékteremtő közhasznú munkával is sokat foglalkoztam, ezért a szociális ágazatban, például a mélyszegénységben élők helyzetének javítása és a roma polgártársaink gondjainak orvoslása terén is jócskán találnék magamnak feladatokat. Szeretem a kihívásokat, ezért is felvállalnám ennek a nagyon komoly problémának a részbeni orvoslását. Mivel a katedra elhagyása óta az oktatásügy égető gondjait csak a sajtóból ismerem, azt a területet inkább meghagynám a jelenlegi helyzetet tőlem jobban átlátó szakembereknek.

Mit tenne a vészes felvidéki magyarságfogyás és az asszimiláció megállítása érdekében?

Ez egy nehéz kérdés, s elöljáróban leszögezném: mindebben a polgárok is vétkesek. Például térségünkben azzal szembesülök, hogy sok magyar szülő azért inkább szlovák tannyelvű alapiskolába íratja be a gyermekét, mert a magyar tannyelvűekben túl sok a roma gyerek. Megjegyzem, az én unokáim magyar iskolába járnak. Úgy vélem, hogy azoknak, akik továbbra is Gömörben szeretnének élni, a roma polgártársaikkal, az ő kultúrájukkal és szokásaikkal már kisgyermekként érdemes megismerkedniük. További problémaként említeném a vegyesházasságokat, amelyekben többnyire szlovákokká nevelik a gyerekeket, szlovák iskolába adják őket. Ezeket a gondokat tehát politikailag, politikusként borzasztó nehéz befolyásolni. Kiútnak látnám a magyar tannyelvű iskolákban folyó oktatás színvonalának az emelését, illetve olyan újdonságok bevezetését, amelyekkel a szülők figyelmét magukra vonnák. Azoknak köszönhetően nőhetne a magyar iskolák diáklétszáma, ami a felvidéki magyarság fogyásának a megállítását is eredményezhetné. Az is felettébb sajnálatos, hogy egyre több gömöri magyar fiatal kénytelen külföldön munkát vállalni, illetve végérvényesen kivándorolni, ami szintén hozzájárul fogyásunkhoz. Térségünkben tíz olyan magyarlakta község van, ahol 90 százalék körüli a munkanélküliség. Szükség lenne újabb gömöri munkalehetőségek megteremtésére, külföldi befektetőkre, amihez viszont az infrastrukturális fejlesztés is elengedhetetlen.

Az MVK utolsó felmérése alapján az MKP éppen a parlamenti bejutáshoz szükséges 5 százalékot szerezte meg. Megítélése szerint a felvidéki magyarság milyen esélyt veszítene el azáltal, ha az MKP a március ötödikei választásokon nem jutna be a törvényhozásba? Miért fontos, hogy minél többen járuljanak az urnákhoz, és a felvidéki magyar párt jelöltlistáját válasszák?

Válaszomat így egyszerűsíteném le: egyetlen felvidéki magyar számára sem lehet mindegy, hogy a parlamentben hányan nyomják majd értünk a gombot. Olyan MKP-s honatyákra van szükség, akik minden helyzetben, bármelyik párt képviselőivel szemben ki akarnak és mernek állni közös érdekeink mellett, s azokért akár más pártok képviselőivel együtt lobbizni is tudnak. El kell érnünk, hogy végre ne Szlovákia mostohagyerekei legyünk! Megvan bennünk a kellő lojalitás, s a céljainkat nemcsak a felvidéki magyarok, hanem a velünk együtt élő, hasonló gondokkal küszködő szlovákok, romák és további kisebbségek érdekében is el szeretnénk érni. Mindenképpen erősíteni kell Dél-Szlovákia parlamenti képviseletét, amit az MKP tehet meg. Az biztos, hogy a dél-szlovákiai magyar képviselők majd a déli régiókban élőkért, helyzetünk javításáért akarnak munkálkodni, ezért kell elmenni szavazni, és ezért kell választani az MKP 21-es sorszámú jelöltlistáját.