A politikai erőviszonyok újrarendeződésének és az ország uniós elnökségének éve volt 2016

„Meg kell akadályozni, hogy Szlovákiában egységes muszlim közösség jöjjön létre” – ezzel a hangsúlyos kinyilatkoztatással indította az évet és a márciusi parlamenti választás tulajdonképpeni hajráját Robert Fico miniszterelnök első újévi sajtórendezvényén, ahol a Kölnben és más német városokban szilveszter éjszakáján bevándorlók által nőket ért támadásokra reagált. A kijelentésért, faj- és nemzetgyalázás gyanúja miatt, a kormányfőt néhány nappal később fel is jelentették, ám az éveken át az Amerikai Egyesült Államokban élt – s korábban a Világbank alkalmazásában lévő – szlovák feljelentő beadványát az ügyészség elutasította, a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva.

Az év kezdetén – kevesebb mint két hónappal a parlamenti választások előtt – felmérések és elemzői vélemények egybehangzó állítása szerint nemcsak Robert Fico pártjának, az Irány-Szociáldemokráciának (Smer-SD) a győzelme tűnt megkérdőjelezhetetlennek, hanem nagyon valószínűnek mutatkozott az is, hogy sikerül erősíteniük parlamenti pozíciójukon. Egy ilyen eredményre elemzői vélemények szerint leginkább az ellenzék megosztottsága és felaprózódása utalt, illetve az, hogy az ellenzéki politika több önjelölt próbálkozása ellenére sem tudott egy párt vagy vezető köré csoportosulva érdemi erőként fellépni. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért a parlamenti választásokat megelőző kampány nem lett fásult vagy erőtlen. Közvetett módon annak egyik hangsúlyos elemévé vált a januárban – elvben korlátlan idejűre – meghirdetett tanársztrájk is, amelyet bérköveteléseik teljesítésének elutasítására hivatkozva indított az egyik pedagógusszervezet. A tanársztrájkra egy időben került sor az ugyancsak béreik rendezését kérő, s ezzel összefüggésben tömeges felmondást beadó kórházi nővérek nyomásgyakorló akciójával. Bár mindkét próbálkozás kiemelt médiafigyelmet kapott, a kezdeményezések viszonylag rövid idő alatt sokat vesztettek súlyukból. A sztrájkban résztvevők aránya az ágazati dolgozók egytizedéről kevesebb mint egy százalékra csökkent, s így a sztrájk februárban kudarcba fulladt.

A márciusi parlamenti választás az előzetes felmérésekhez képest nagyon sok meglepetést hozott, s ez kéz a kézben járt a politikai erőviszonyok teljes újrarendeződésével. A választást ugyan Robert Fico pártja nyerte, de győzelmük pirrusszi (egy veszteséggel is felérő) volt, ugyanis elveszítették parlamenti többségüket. A törvényhozásba minden korábbinál több, nyolc politikai csoportosulás jutott be, ezek harmada parlamenti újonc, negyede pedig protestpárt lett, ami a százalékarányok tükrében nehéz koalíciós tárgyalásokat vetített előre.

A választás eredményei a felvidéki magyarság számára sem hoztak áttörést. A Magyar Közösség Pártja (MKP) márciusban közel annyi szavazatot kapott, mint négy évvel korábban, ismét a parlamenten kívül maradt. Erre reagálva Berényi József pártelnök már a hivatalos eredmények kihirdetésének másnapján lemondott, néhány héttel később pedig a párt teljes felső vezetése jelentette be távozását.

Az új kormány végül egy négypárti koalíció megkötésének eredményeképpen született meg. Ebbe Robert Fico pártján kívül a parlamentbe négyévnyi szünet után visszakerült a Szlovák Nemzeti Párt (SNS), a Ficóékkal való koalícióra lépésért az ellenzék által megbélyegzett Most-Híd vegyespárt, amely előzetesen ezt a lehetőséget kizárta, s épp ezért döntésével a választók felháborodását is kivívta, illetve egy parlamenti újonc, a néhány hónappal később darabokra hullott jobbközép Háló (Sie) került be.

Az új kabinet áprilisban hagyta jóvá kormányprogramját, amelyet négy sarokpont – a munkanélküliség elleni harc, a régiók fejlesztése, a korrupcióellenes intézkedések, illetve a szolgáltató állam – címszavai köré építettek fel.

Nem sokkal a kormányprogram jóváhagyása után váratlanul kórházba került Robert Fico miniszterelnök, majd Andrej Danko (SNS) házelnök is. A kormányfőn meg nem erősített lapinformációk szerint koszorúér-műtétet hajtottak végre, a házelnököt pedig gyomordaganat miatt operálták. A munkafeladataihoz visszatért régi-új kormányfő május végén adta első nagy léptékű nyilatkozatát, ebben hangsúlyosan ellenezte a multikulturalizmus gondolatát, megerősítette, hogy nem változtat a kötelező menekültkvótákkal kapcsolatos, azokat elutasító álláspontján, illetve szólt arról is, hogy a márciusi parlamenti választás kampányában külföldről finanszírozott civil szervezetek tevékenységével kellett megküzdenie. Konkrétan említést tett a Változásért csengetek nevet viselő kezdeményezésről, amelyet olyan civil szervezetek hoztak létre, amelyek támogatói és partnerei között megtalálható egyebek mellett a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány, illetve az Amerikai Egyesül Államok nagykövetsége is.

A márciusi parlamenti választás eredményeinek várhatóan hosszabb távú kihatásai lesznek a felvidéki magyar politikára is. Ennek első látható jele az MKP júniusi tisztújító közgyűlése volt, ahol Menyhárt József személyében új elnököt kapott a párt, amelynek felső vezetése szinte teljesen megújult.

Az új pártelnök megválasztása után azt mondta: megőrzik a pártpolitika folytonosságát, az MKP etnikai alapú párt marad, ugyanakkor nyitottabb kommunikációra készülnek és tágabb nyitást, magyar-magyar párbeszédet terveznek. Ez utóbbi ígéret gyakorlati megvalósítására ősszel került sor, amikor is a magyar-magyar párbeszéd megnevezést kapott fórumon az MKP és a Most-Híd képviselőit, az országos szervezettségű felvidéki magyar szakmai és civil szervezetek, illetve önkormányzatok képviselőit is sikerült egy asztalhoz ültetni annak céljából, hogy a szlovákiai magyar oktatásügy megerősítésének hogyanjairól tárgyaljanak. Később – az MKP évértékelő sajtótájékoztatóján – Menyhárt József az újratervezés és az építkezés évének nevezte a 2016-os esztendőt, s azt ígérte: ez a folyamat folytatódni fog, ám jövőre már az építkezésen lesz a hangsúly.

Mindeközben a szlovák politika színpadán már júniusban egyértelművé vált, hogy az új kormányzati időszak sem lesz kevésbé viharos, mint a korábbi Fico-kormány négy éve, amikor az ellenzék 28 rendkívüli ülést indítványozott a parlamentben, többnyire kormánytagok menesztését szorgalmazva. Az első ilyen új kezdeményezés célpontja Robert Fico betegsége idején a „koronahercegként” emlegetett Robert Kaliòák belügyminiszter lett, akinek menesztését arra hivatkozva kezdeményezte az ellenzék, hogy a miniszter funkcióját kihasználva megpróbált szőnyeg alá söpörni egy állítólagos adócsalási ügyet, melynek főszereplője  – az ellenzék szerint több kormányszereplőhöz közelálló – ingatlanvállalkozó, Ladislav Bašternák volt. A parlamenti erőviszonyok miatt eleve esélytelen bizalmatlansági indítványról még nem hozott döntést a plénum, amikor a törvényhozásban mondott évértékelő beszédében a korrupciót a legégetőbb témának nevezte és az elleni intézkedéseket sürgetett Andrej Kiska köztársasági elnök.

A belügyminiszter menesztését célzó beadványához nem sokkal később az ellenzék egy újabbat is csatolt, ebben Robert Fico ellen kezdeményeztek bizalmatlansági szavazást, amiért nem volt hajlandó meneszteni Robert Kaliòákot. A Szabadság és Szolidaritás (SaS) és az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OLaNO) frakciója által jegyzett indítványt július elsején, Szlovákia soros uniós elnökségének első napján adták be, s ahhoz kötődően jól szervezett, egész nyáron tartó, de elenyésző részvételű tüntetések sorát indították el. Előbbi jelképes lépés azonban nem tudott túlnőni egy gesztus szintjén, mivel az indítványról való döntéshozatalt őszre napolták, s amikor annak elutasítására sor került, akkorra már hónapok óta az európai politika vitte a prímet Pozsonyban.

A szlovák uniós elnökség fél éve idején csaknem kétszáz szakértői szintű, 19 miniszteri szintű és 7 parlamenti küldöttségek szintjén megvalósuló találkozóra került sor, a fél év csúcseseményének pedig egyértelműen az Európai Unió (EU) tagországainak kormány- és államfőinek szeptemberi csúcstalálkozója számított.

Első uniós elnökségének prioritásai között a kormány a gazdaságilag erős Európára való összpontosítást, a modern egységes piac, illetve a fenntartható migrációs- és menekültpolitika megteremtését jelölte meg. Az elnökség első napján Robert Fico Jean-Claude Junckert, az Európa Bizottság (EB) elnökét fogadta Pozsonyban. A találkozó utáni sajtótájékoztatón a kormányfő a visegrádi négyek (Szlovákia, Magyarország, Csehország és Lengyelország) együttműködésének egyedülálló mivoltáról és annak fontosságáról beszélt, hangsúlyozva: az uniós intézmények és az egyes tagországok között egyik fél sem dominálhat, a viszonyban egyensúlynak kell lennie. Az EB elnöke a szlovák elnökség idejére a migrációs kérdésekkel kapcsolatos tagállami álláspontok közelítésébe vetett reményének adott hangot. Hogy ez utóbbi mennyire csak a célkitűzés szintjén maradt, az már a szeptemberi uniós csúcson érezhetővé vált, ugyanis a fórumot – amelynek központi témáit a migráció mellett a biztonsági kihívások és az unió aktuális állapota adták – annak szinte minden résztvevője másképpen, de leginkább szuperlatívuszoktól mentesen értékelte. A vendéglátó szlovák kormányfő a csúcsról azt mondta: abban a tekintetben sikeres volt a találkozó, hogy sikerült megegyezni a külső határok védelmére való összpontosításban.

Pozsony az év végén, nemzetközi visszajelzésekre hivatkozva, sikeresnek értékelte saját uniós elnökségét. Miroslav Lajèák külügyminiszter a téma kapcsán azt mondta: Szlovákia az elnökség kezdetén az EU megerősítését helyezte a középpontba, s ezt az ambíciót sikerült teljesíteni.

Ami Robert Fico kormányának gazdasági ambícióit illeti, 2016-ban javuló tendenciákat mutattak a számok. A munkanélküliségi arány sokéves minimumon áll, jövőre várhatóan 8,5 százalékra csökken, a társasági nyereségadó jövő évtől hatályos csökkentése mellett is már negyedik éve zsinórban sikerült deficitcsökkentő költségvetést jóváhagyni, csökken a GDP-arányos államadósság, a gazdaság bővülésének üteme gyorsul, az előrejelzések szerint jövőre 3,5 százalékos lesz. Emellett decemberben több népjóléti intézkedést – köztük a minimálbér gyorsabb ütemű növelését – jelentette be a kormányfő. Ennek ellenére aligha várható, hogy a 2017-es év unalmas lenne a szlovák belpolitika színpadán, s ezt alighanem hasonlóan látja a miniszterelnök is, aki alig néhány hete egy televíziós vitaműsorban jelentette be: úgy tudja, egy új – Andrej Kiska államfő számára készülő – politikai párt megalapításának előkészületei zajlanak Szlovákiában.