A nagy doborgazi átverés

A doborgazi „kísérlet“ nem az, aminek látszik. Nem a felvízcsatorna és az Öreg-Duna közé beszorított, sokat próbált három település gondjain akar enyhíteni, illetve az ott élő – és onnan iskolába járó – magyar gyerekek életminőségén javítani. Szó sincs erről!

Érsek Árpád szerint a buszok Vajkáról és Bodakról szállítanák a gyerekeket a doborgazi iskolába. Hogy hol álmodta meg ezt a miniszter úr, rejtély, hiszen a nagy kísérletben részt vevő minibusz mindössze nyolc utast képes szállítani. Vajkáról, Doborgazról és Nagybodakról ugyanakkor 27 gyerek jár a bősi magyar iskolába és 11 ugyancsak Bősre, a szlovákba. Hogyan fogja ez a kis járgány szállítani a 38 gyermeket? Nagybodakon jelenleg 14 iskolaköteles él, közülük 12 utazik Bősre, és mindössze 2 Doborgazra. A vajkai iskolaköteles gyermekek száma 30 körüli, közülük mindössze 4-en tanulnak a doborgazi kisiskolában. A többség Bősre, illetve Pozsonyba jár.

A hírekben ugyanakkor Bős neve föl sem merül, csak a doborgazi magyar kisikola és az oroszvári szlovák iskola nevét emlegetik mindenütt. Ezek után joggal tehető fel a kérdés, kiknek az érdekeit szolgálja ez a „kísérlet“?

Az iskolabuszt Boráros József doborgazi polgármester kérte Érsek Árpádtól. A miniszter azonnal akcióba lépett, és koalíciós barátaival beígért egy kisbuszt a falunak. Tette/tették mindezt úgy, hogy a vajkai és a nagybodaki polgármestert meg sem kérdezték, ők mit akarnának.

Qui prodest?

Sok tehát a zavar és a keveredés a buszkísérlet körül. A részleteket összerakva az alábbiakat feltételezhetjük:

1. A minibusz valószínűleg azt a célt fogja szolgálni, hogy a Pozsonyból leköltözött szlovák családok gyerekeit hordja a dunacsúni és az oroszvári szlovák iskolába. (Csak Oroszvárra 10 tanuló jár a szlovák iskolába a Kis-Csallóközből.)

2. Lehet, hogy arra akarják ösztönözni a bodaki és a vajkai gyerekek szüleit, hogy ne Bősre járassák a gyerekeket iskolába, hanem Doborgazra. (Történik mindez az iskolai beíratás előtt.) Ehhez viszont egy nyolc férőhelyes minibusz kevés. Nem szólva arról, hogy nem csak alsó tagozatos diákok élnek a három településen. Mi lesz a felső tagozatosokkal?

3. Évek óta vita tárgyát képezi a kisbusz, s ebben éveken keresztül Vajka volt a hunyó, ugyanis Vajkát terhelte legnagyobb mértékben a Somorjáról – a kompon – közlekedő kisbusz finanszírozása (főleg a javítási költségek). Most hidas kötődésének köszönhetően Boráros is kap egy saját kisbuszt, és imába lehet foglalni a vegyespárt nevét. Ez jó pontokat jelent a közelgő megyei választások előtt. Hiszen már azt is meglebegtették, hogy az iskolás gyermekek szállításán kívül esetleg más célokra is lehet majd használni a járgányt (kirándulás, kulturális események látogatása stb.), amely így megkeresheti az üzemanyagra valót. Lehet, hogy a járművet minden iskolai fuvar után átfestik nem „iskolabusz színűre“?

Hol az igazság?

Ha valaki az igazságot keresi, a sajtóban megjelent hírekből is ki tudja szűrni, miről van szó valójában.

„A dél-szlovákiai községet (Doborgazt) azért választották, mert bonyolult a gyerekek iskolába járása. A falunak magyar kisiskolája van, tehát a felsőbb osztályos tanulók, de a kisebbek is, akik szlovák iskolába járnak, naponta kénytelenek utazni. Az oroszvári szlovák alapiskolába jelenleg nyolc tanuló jár Doborgazról, és összesen tízen a Sziget falvaiból. Rastislav Kunst igazgató üdvözli az iskolabusz ötletét, hiszen „ez elsősorban a gyerekeken segít, megkönnyíti számukra a bejárást, s természetesen biztonsági előnye is van a dolognak. A gyerekeket eddig a szülők hordták iskolába. Előfordul, hogy a gyerekek a közlekedési dugók miatt idejekorán érkeznek, mert a szüleiknek időben kell munkában lenniük.“ (Pravda)

„A vajkai és a bodaki gyerekeket a kísérleti projekt keretében iskolabusz fogja szállítani a doborgazi központi iskolába. Egyúttal azoknak a tanulóknak, akik szlovák iskolába szeretnének járni, lehetőségük lesz Oroszvárra utazni.“ (Parlamentné listy)

„Azt akarjuk, hogy ez az autóbusz ingyenes legyen a diákok számára. Ha azonban a polgármester más járatként is szeretné használni, amikor éppen nem a gyerekeket szolgálja, természetesen fizetős lesz, hogy a javítási költségeket a bevételből fedezhessék.“ (Érsek)

„Boráros József elmondása alapján gondot okoz az is, hogy a településekről több gyermek az oroszvári és a dunacsúnyi szlovák alapiskolába jár. Az elképzelés szerint az iskolabusz mindkét iskolába szállítaná a gyerekeket. „Az autóbusz Doborgazra kerül, a települések közötti működését a polgármester fogja koordinálni” – mondta Érsek.“ (Új Szó, március 3.)

A doborgazi minibuszba tehát éppen annyi tanuló fér majd el, amennyi az oroszvári szlovák alapiskolába jár. (Ha nem férnek be, vagy egyre több lesz a beköltöző a Szigetre, majd kapnak egy huszonnyolc férőhelyest.) Magyarán: a nagy dérrel-dúrral beharangozott iskolabusz azért fontos az „álomkoalíciónak“, hogy a Pozsonyból a Szigetre költözött szlovákok nebulói utazási gondját megoldja. S egy idő után a kényelmes, és a gyermeküknek „biztos jövőt“ álmodó magyar szülőket is a „megfelelő“ iskola választására ösztönzik majd.

A kérdés megoldása (ha az lett volna a cél) az lett volna, hogy összehívják a három település polgármesterét, és egyeztetnek, mire van szükség, hogyan segítsenek a Kis-Csallóköz gyermekein. A szándék azonban úgy tűnik, egészen más volt.

Addig is az isten óvja meg a magyar kisiskolákat a hasonló „kísérletektől“.

Ám cáfoljon meg a miniszter úr, ha más a terv, és Boráros úrral együtt terítsék ki a lapokat: hogyan is gondolják a vajkai, doborgazi és nagybodaki iskolás gyerekek utaztatását?

Kövesdi Károly