A magyar kultúra napja Érsekújváron
A teljesen megtelt érsekújvári református templomban 2018. január 21-én megtartott ünnepségen részt vettek mons. Gyurco Zoltán kanonok, érsekújvári plébános és esperes, a Nyitrai Egyházmegye magyar püspöki helynöke, Nátek Sándor korábbi érsekújvári református lelkész, Beták Norbert, az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium igazgatója, valamint a szervező civil szervezet vezetősége.
A megemlékezés istentisztelettel vette kezdetét. Sasák Attila érsekújvári református lelkész igehirdetésében kitért a jótevés fogalmára és tartalmára. Szerinte mintha belénk lenne kódolva, hogy mindnyájan a jóra vágyunk, mindig a jóra törekszünk. Ez természetes dolog, mely néha el tud fajulni. Annyira el tud fajulni, hogy annyira akarom a jót, hogy letaposom a másik embert. Mindenkit letaposva akarunk „jót tenni”. De honnan ered bennünk a kiolthatatlan vágy a jó iránt, a harmónia, a kiegyensúlyozott kapcsolatok iránt – tette fel a kérdést a lelkész, majd így válaszolt: mert valahol mélyen, a kollektív emlékezetünkben, ott lappang. Csakhogy ami nekünk jó, az nem biztos, hogy másnak is jó. Ez azért következhet be, mert a jónak a fogalmát relatívvá tettük, elveszítettük az abszolút mértéket. A megoldás abban rejlik, hogy kell lennie egy egységes mértéknek, egy normának, és ez az Isten – fogalmazott.
Az ünnepi istentisztelet az Érsekújvári Református Egyházközség Hálaadás kórusának előadásával zárult.
Berényi Margit, a Nobilitas Carpathiae kulturális bizottságának elnöke bevezető és köszöntő beszéde után Bárczi Zsófia, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának dékánasszonya mondott ünnepi beszédet, amelyben felvázolta Kölcsey Ferenc 1823. Január 22-én, a nemzeti újjászületésünk hajnalán befejezett legnagyobb hatású költeményének a hivatalos nemzeti imádságunkig vezető útját.
Az ünnepi kultúrműsorban közreműködtek Tóth Lehel (ének), Ördögh Zsófia (vers), Bencze Erika (ének), valamint Skokan Horváth Tímea (ének) előadóművészek. Az est csúcspontjaként az érsekújvári Czuczorosok énekkara előadásában hangzott el két dal.
„Nekünk itt, a Felvidék ezen bástyáján különösen ápolni kell a magyar kultúra kincseinek folytonosságát. Rajtunk múlik, elmúlik-e sajátos hagyományaink szépséges nyelve, vagy továbbra is összekacsintó erő és éltető beszédmód marad a magyar kultúra a Kárpát-medence egymást kereső folyói és lankái mentén. Mindezekről ma Kölcsey Ferenc szellemét felidézve búcsúzunk és mondunk köszönetet minden kedves közreműködőnek és jelenlévőnek abban a reményben, hogy ezentúl lélekben megerősödve évente itt ünnepelhessük a Magyar Kultúra napját” – fogalmazott Berényi Margit. Zárószavai után felzengett az a dal, amelyről az ünnepi megemlékezés szólt – a Himnusz.
