A kormány elfogadta a kisebbségi jelentést

A kormánybiztosi hivatal először a 2012-es évre vonatkozó jelentést dolgozta ki, és terjesztette a kormány elé, amely azt 2013. október 16-án fogadta el.

A most elfogadott kisebbségi jelentés a szlovákiai nemzeti kisebbségek helyzetéről társadalmi, gazdasági és politikai összefüggésekben próbál képet festeni. Az 58 oldalas dokumentum öt részből áll, amelyek Szlovákia kisebbségi jogokkal kapcsolatos hazai és nemzetközi kötelezettség-vállalásainak, továbbá a nemzeti kisebbségi képviselők civil kezdeményezéseinek szentelnek figyelmet. Kiértékeli a nemzetiségi nyelvek gyakorlati használatát, valamint a nemzeti kisebbségek művelődésének területét és kulturális tevékenységét. Ezzel összefüggésben például arról is tájékoztatást nyújt, hogy Szlovákiában 2013-ban összesen 167 időszaki sajtóterméket adtak ki, azok közül a legtöbbet, vagyis 43-félét magyar nyelven.

A kisebbségi jelentés mai kormány általi elfogadása kapcsán nyilatkozott portálunknak Petőcz Kálmán, a kormány emberi jogi, kisebbségi és nemi egyenlőségi tanácsának magyar tagja, aki egyúttal a szlovákiai Helsinki Bizottság elnöke.

„Az emberi jogi tanács múlt heti ülése a szokásos légkörben zajlott. Ott a kisebbségi beterjesztések kapcsán általában nagyobb vita szokott kialakulni, mint más témák esetében. A tanács például egyértelműen elutasította a kisebbségi bizottságnak azt a határozatát, amelyben a kormányt arra szólította fel, hogy a következő kisebbségi kormánybiztos egyik kisebbség képviselője se legyen. Abszurd, hogy a kisebbségi bizottság saját maga ellen fogadott el egy ilyen határozatot! Nos, azt a tanács azért utasította el, mert a bizottság egyértelműen diszkriminatív, azaz hátrányos megkülönböztetésre szólította fel a kormányt. Persze, ettől még a kormány azt nevez ki, akit akar, mert ez a kormány hatásköre“ – mondta el elöljáróban Petőcz.

A kisebbségi bizottság magyar bizottsági tagok nélkül elfogadott, említett határozatait úgyis lehetett értelmezni, hogy esetleg Mária Jedlièková megbízott kormánybiztos kinevezését készítik elő.

„ Elismerték Jedlièková asszony érdemeit, ami mindössze nyolchónapos ténykedés után önmagában is kicsit furcsa. Szerintem ez nincs is összhangban a köztisztviselői etikával, hiszen állami alkalmazott esetében ilyen formában nem szoktak érdemeket elismerni. Úgy nézett ki, mintha valóban számára készítenék elő a terepet. Aztán kiderült, hogy talán mégsem erről van szó, mert a tanács elnöke, Miroslav Lajèák külügyminiszter is úgy nyilatkozott: a kormány álláspontja továbbra is az, hogy a kisebbségi kormánybiztos a kisebbségek soraiból kerüljön ki. Mivel az ezzel kapcsolatos háttérinformációkat nem ismerem, nem tudom megjósolni a további fejleményeket. Csak azt látom, hogy már október óta ígérgetik, hogy hamarosan kinevezik a kormánybiztost, erre azonban mindmáig nem került sor. A múlt heti tanácsülés után és a mai kormányülésen sem nevezték ki őt, pedig esetleg ez lett volna a kisebbségi bizottság határozatainak egyik konklúziója...“ – fejtette ki a továbbiakban a magyar tanácstag.

A tanácsülés másik fontos témája a kisebbségi jelentés volt, amit a jelenlevő civil képviselők nem szavaztak meg, mert Petőcz véleménye szerint ez a jelentés gyakorlatilag semmiről sem szól.

„ A jelentésnek nincs különösebb elemző és értékelő része, s abban ajánlások sem fogalmazódnak meg. Csupán egy leíró jelentésről van szó, ami ráadásul egyoldalúan írja le az országot. Végül az emberi jogi tanács mégis megszavazta azt, a kormány pedig ma elfogadta, hiszen korábban is teljesen világos és nyilvánvaló volt, hogy azt a kormány el fogja fogadni. Hangsúlyoznám: a kormánybiztos a kormány szerve, nem pedig a kisebbségek szerve! A kisebbségek saját független szerve például egy kisebbségi ombudsman lehetne, ami más, mint a kormánybiztos. Amíg ugyanis a kormánybiztost a kabinet nevezi ki, addig az a kormány politikáját, álláspontját képviseli, amit ugyan némileg lehet befolyásolni, de tőle nem lehet elvárni, hogy majd a kisebbségek nézeteit egy az egyben fogja közölni“ – magyarázta Petőcz Kálmán.

Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, illetve a kisebbségi bizottság öt tagja nevében múlt héten küldött egy levelet Lajèák tárcavezetőnek, aki azt a tanácsülésen felolvasta a jelenlevőknek. Erről Petőcz így tájékoztatta portálunkat:

„Lajèák úr teljesen korrekt módon felolvasta Tokár Géza levelét. Elmondta, ő nem tartja jó dolognak, hogy a magyarok nélkül működik a kisebbségi bizottság, s ezen mielőbb változtatni kellene. Az azonban továbbra is homályos, hogy kicsoda és hogyan fog változtatni ezen az áldatlan helyzeten. Továbbra sem világos számomra az, hogy mi lesz az a fórum, ahol majd teljesen tárgyilagosan és elfogulatlanul lehetne tárgyalni a kisebbségi bizottság statútumáról és arról, hogy akkor miként álljon össze a kisebbségi intézményrendszer. Úgy tűnt, mintha Lajèákban lenne minderre hajlandóság. Kérdés, hogy a kormányhivatal részéről is van-e ilyen hajlandóság – ezt még nem tudjuk, mert nem nagyon nyilatkoznak e témában. Tény, hogy ez a jelenlegi helyzet senki számára sem jó, ezért azon valamiképp változtatni kell! Ehhez az is kell, hogy a hazai magyar kisebbségnek legyen egy teljesen világos, konkrét elképzelése arról, hogy mit is akar!“.

Majd hozzátette: „ Pozitívumnak számítana, ha elkészülne a Kerekasztal árnyékjelentése, mert ha lesz egy kidolgozott anyag, arra majd lehet hivatkozni, saját elképzelésünkként be lehet terjeszteni, tárgyalási alapul szolgálhat. De csak akkor, ha az általános igényeinken kívül ütemtervet, foganatosítandó konkrét intézkedéseket is tartalmaz. Azzal kényszerhelyzetbe lehetne hozni a kormányt, hogy közölje a saját konkrét elképzeléseit. Az a cél, hogy a status quonkat fenntartsuk, mert minden rendben van, nem nevezhető elképzelésnek, csupán egy ideológiai álláspontnak“.

Végül a kisebbségi bizottság magyar tagjainak álláspontjával és a további lépésekkel kapcsolatban a következőket nyilatkozta: „A bizottság magyar tagozata felvállalt bizonyos stratégiát, amit követnie kell! Nincs hová visszatérnie, hiszen olyan bizottság már nincs, amelyben a magyar tagok korábban tevékenykedtek. Ebben a művileg, az eljárási rend felrúgásával, az egész statútum átdolgozásával létrehozott kisebbségi bizottságban a magyar kisebbség képviselői nem vehetnek részt, mert továbbra sem értenek egyet azzal, hogy minden kisebbségnek – függetlenül attól, hogy fél millió magyart vagy csak pár ezres további kisebbséget képvisel – csak egyetlen tagja van, ez abszurditás! Ha a magyar tagozat dolgozna ebben a bizottságban, azzal önmagát tagadná meg, tehát a kormánynak, a kormányhivatalnak vagy a külügyminiszternek ki kellene alakítani egy fórumot, ahol tényleg tárgyilagosan meg lehetne tárgyalni ezt az egész helyzetet és a további lépéseket. Ehhez azonban politikai hajlandóságra is szükség van. Kérdés, hogy az van-e, vagy nincs, amit csak tárgyalások útján lehet megtudni. Mindenkinek tudatosítani kell azt, hogy ez a helyzet hosszútávon tarthatatlan, a változás érdekében valamiféle tárgyalásokra van szükség!“.

A Most-Híd vegyespárt közleményben reagált a jelentésre, amelyet egy olyan "összegző felületes leírásnak" minősített, amelyet Bugár Béla pártja elfogadhatatlannak tart. "A száraz, csúsztatásoktól sem mentes tényfelsorolás csak fényezi a Smer semmittevését a kisebbségpolitika terén" - olvasható a közleményben, amely szerint a jelentés csak azt igazolja, hogy a kisebbségi kormánybiztos hivatala, a kormányhivatal vezetőjének "felügyelete és bábáskodása alatt formálisan működik", és teljesen képtelen feladatainak ellátására.

Bírálja a jelentést Berényi József a Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke is, aki szerint a kormány jelentéséből több jelentős adat és felvetés hiányzik, megtévesztő képet fest a felvidéki magyarság helyzetéről. "A jelentés nemcsak, hogy megoldásokat nem kínál, elképzeléseket sem tartalmaz, de egyenesen megkerüli a felvidéki magyarság létszámfogyatkozásának tényét" - mondta az MKP elnöke. Szerinte ez aligha véletlen, mert ha a jelentés ezzel is foglalkozna, a folyamat megállításának lehetőségeiről is szólnia kellene. Leszögezte: a magyarság létszámcsökkenésének megállítására és e folyamat visszafordítására a jelenlegi intézményi és törvényi háttér nem elégséges.