A jegesmedvék adaptálódhatnak változó környezetükhöz
WASHINGTON. A jegesmedvék és más sarkvidéki állatok egy új kutatás szerint jegesebb régiók felé mozdulnak el, ami arra utal, hogy van néhány faj, amely megkísérel adaptálódni a klímához járuló és élőhelyét érintő változásokhoz.
Elizabeth Peacock, az Amerikai Geológiai Társaság kutatója szerint nem az egyes állatok indulnak meg tömegesen észak felé, hanem úgy tűnik, a populációk megoszlása tolódik fokozatosan abba az irányba.
A medvék és bizonyos állatfajok szó szerint megpróbálnak úszni az árral. "Általánosságban a jegesmedvék élőhelyükkel együtt költöznek" - fejti ki a kutató, akinek tanulmánya a PLoS One folyóiratban jelent meg. "A tengeri jég úgy funkcionál, mint egy mozgójárda, ők pedig vele tartanak. Valószínűleg olyan helyek felé indulnak, ahol könnyebben hozzáférhetnek a zsákmányhoz és az ellenkező nemhez” - magyarázza.
A tengeri jég nagyon fontos a jegesmedvéknek, mivel platformként használják a fókavadászathoz, a migrációhoz, a párosodáshoz és menedékhez. Elegendő jég nélkül nagyobb távokat kell úszva megtenniük a nyílt vízen, továbbá egyfajta „mozgó hibernációba” süllyedhetnek a szárazon, és abbahagyhatják az étkezést. „Minél hosszabb a jégmentes időszak, annál hosszabb ideig éheznek” - magyarázza.
Ennek folyományaképpen, úgy tűnik, hogy megoszlásuk az utóbbi 15-45 évben egyre inkább a kanadai szigetvilág felé mozdul el. Peacock és csapata négy genetikailag hasonló csoportot azonosított elsődleges élőhelyük alapján. Ezek a keleti poláris medence, a nyugati poláris medence, Dél-Kanada és a kanadai szigetvilág. A DNS-elemzés az utóbbi felé tartó génáramlást tárt fel.
Nem a jegesmedve az egyetlen állatfaj, melynél ilyen változások figyelhetőek meg. Kristin Laidre washingtoni kutató hozzátette, számos sarkvidéki faj elterjedése változik a tengeri jég zsugorodásával. Az elsődlegesen a tengeri jégen összegyűlő rozmárok mostanában például óriási tömegben érkeznek partra Észak-Alaszkában.
A csökkenő tengeri jég ezenkívül azt is lehetővé teszi, hogy a grönlandi bálnák az Északnyugati-átjárón keresztül Alaszka és Grönland között közlekedjenek. A belugák is hasznot húznak zsugorodásából, mert a telet így új területeken tölthetik Grönland közelében, sőt a kardszárnyú delfinek is korábban érkeznek a Sarkvidékre és tovább maradnak.
Laidre szerint bizonyos esetekben a fajok azért tartanak a tengeri jéggel, mert életvitelük szorosan ráépül, például jégre van szükségük az elléshez, a táplálkozáshoz vagy pihenéshez. Amikor a jég eltűnik, az állatoknak a szárazra kell költözniük - ahogy teszik a rozmárok -, míg más esetekben zsugorodása új élőhelyeket tesz hozzáférhetővé, és a fajok olyan területekre nyomulhatnak be, amelyeken korábban nem voltak jellemzőek.
Egyelőre nem tudni, az ilyen változások miként befolyásolják majd a kérdéses fajok általános egészségi állapotát, és az ökoszisztémájukban élő összes többi állat életét. A csúcsragadozó szerepét betöltő jegesmedvék esetén Peacock szerint folytatni kell populációik további megfigyelését, illetve az életben maradásukat fenyegető tényezőket - számolt be a Híradó.hu portál.
Forrás
Híradó.hu
