A Felvidékről kitelepítettek emléknapja Gömörfalván
A Tornaljához közeli központi településen a helyi római katolikus templomban szentmisével kezdődött a megemlékezés. Galo Gábor plébános a húsvét közeledtével a nagypéntekhez hasonlította a felvidéki magyarok kálváriáját, mondván, minden elhurcolt és kitelepített magyarnak meg kellett élnie a saját nagypénteki borzalmait. „Mi az a fájdalom, mi az a kereszt, amit megbélyegzéssel kaptak és szülőföldjükről igazságtalanul elhurcoltattak” – fogalmazott a plébános.
A szentmisét követően a helyi emlékparkban emlékeztek a hetven évvel ezelőtti eseményekre. Halász Márta, Lévárt polgármestere Gömöri Kovács István versét mondta el, majd röviden ismertette a településről deportáltak történetét. Dereskről 41, Lévártról 19 családot, Gömörfalváról mintegy 40 főt vagoníroztak be 1947-ben a tornaljai vasútállomáson, hogy idegen földön, messze a szülőföldtől kényszermunkát végezzenek.
A helyi női énekkar fellépését követően került sor a koszorúk elhelyezésére a 2008-ban felállított emlékoszlopnál. A megemlékezést megtisztelte jelenlétével Faragó László, a Magyarok Világszövetsége Kárpát-medencei térségének alelnöke is.
„A múltunk és a történelem nem ugyanaz. A történelemből 50 éven át hazugságokat hallottunk” – mutatott rá Faragó László. „Emlékeznünk kell, hiszen ezekről az eseményekről mi, akik nem éltük át, nem sokat tudunk, a fiatalabbak pedig még kevesebbet tudnak. Ha ezekről nem beszélünk, nem emlékezünk, akkor ezek mind a múlt homályába vesznek” – fűzte hozzá.
Lőrincz Lóránt, a Via Nova gömörfalvai szervezetének elnöke szerint a fiatalok közül sokan nem is tudják, hogy mi is volt a kitelepítés. „Személy szerint nekem azért is fontos, mert nagyapám 86 éves, és ő nagyon sokat mesélt erről a kihurcolásról” – jegyezte meg.
A megemlékezés a helyi kultúrházban folytatódott, ahol kulturális fellépéseket követően történelmi előadást hallhattak az egybegyűltek. Ezek után a még élő kortanúk visszaemlékezését hallgathatták a szép számban megjelent érdeklődők. „Ilyen drága soha ne történjen meg, ami velünk megtörtént. Ezek nagy dolgok voltak. Ezt nem lehet elfelejteni. Ha rá gondolok, csak a sírás jön rám” – mondta Válent Jánosné egykori kitelepített.
A Túróc-menti megemlékezést a Via Nova gömörfalvai szervezete, a helyi Csemadok alapszervezet és a település közösen szervezték. A megemlékezés emléklapok átadásával zárult.
