Világi Oszkár: Kilépni a komfortzónából

2020. december 25., 14:09
ma7

A káosz tovább fokozódik, ha az emberek nem értik, hogy mi fog történni, vagy valami más fog történni, mint amit ígértek nekik. Világi Oszkár írását közölte a HNonline, amelyben a neves üzletember a válságról, az abból való kilábalásról, a válságkezelésről mondta el gondolatait.

Fotó: Hnonline.sk/Peter Mayer

Világi Oszkár szerint a nehéz időkben nagy sikerek és nagy zuhanások is bekövetkeznek. Hogy kinek mi jut, az már a siker kérdése. A siker azonban nem jelenti mindig a legjobb eredményt, inkább azt jelenti, hogy a legtöbb ember úgy gondolja, hogy valami olyasmit szeretne elérni, amellyel azonosulni tud.

Ezért az eredménynél fontosabb tehát a megtett út, amelyen eljuthatunk a sikerig.

A krízis, szerinte akkor kezdődik, amikor az emberek elkezdenek rettegni. Félnek a biztonság, a mindennapi komfortjuk elvesztésétől.

Ha a társadalomban az emberek többsége úgy érzi, hogy a rajtuk kívüli körülmények nyomása alatt kell megváltoztatniuk az életüket, akkor a válság küszöbön áll.

Az emberek először vissza kívánnak térni a komfortzónájukba, a régi életükhöz. Amikor rádöbbennek, hogy ez nem lehetséges rövid időn belül, vagy már sohasem, akkor megijednek, és keresni kezdik azokat, akikre támaszkodhatnak. Miképp kilábalni a válságból egy tudomány, amit válságmenedzsmentnek hívnak.

Először is világosan meg kell fogalmazni a problémát, és leltározni kell a meglévő eszközöket és lehetőségeket. Ha rosszul határozzuk meg a problémát, sok időt veszítünk, és már az elején vesztes helyzetben kerülünk.

Világi a továbbiakban felhívja a figyelmet arra, hogy nem csak a világjárvány-válság van, aminek leküzdésére fordítjuk az összes energiánkat, hanem nyakunkon a gazdasági válság is. A vállalatok gazdasági ereje gyengül, az eladósodottságuk nő, a gazdasági teljesítményük csökken, és ez hatással lesz a pénzügyi szektorra.

Ezenkívül itt a jogrendszer válsága, aminek okai a jogalkotási renddel nem összhangban lévő intézkedések, illetve az igazságszolgáltatás erkölcsi szétesése. A problémák harmadik szintje a társadalom mentális állapota. A növekvő feszültségnek és frusztrációnak már vannak áldozatai, akikről nem akarunk szólni.

Meg kell vizsgálnunk az öngyilkosságok számát, amely megnőtt, mert az emberek félelmet és tehetetlenséget éreznek.

Az üzletember a célok és problémák leltára után áttér a szövetséges keresésére,

mert minél nagyobb a probléma, annál több szövetségesre van szükség.

A szövetségeseknek ugyanúgy kell tekinteniüka problémákra, annak megoldásaira, hogy a szükséges hangyamunkát elvégezzék. Olyan emberek kellenek, akik rendelkeznek szakmai ismeretekkel, akikre mások úgy tekinthetnek, hogy támaszkodhatnak rájuk.

Világi szerint

a mai válságban ezek az egészségügyi szakemberek, a hozzáértő hivatalnokok, nagyvállalatok vezetői, valamint üzleti és szakszervezeti vezetők. Nélkülük nem lehet megoldani ezt a válságot.

Ha meghatároztuk a problémát, szövetségeseink is vannak, hitelesen kell tudni elmondani, mit és hogyan szeretnénk csinálni. Empátiát kell kiváltania az emberekben.

Ha az emberek nem értik, hogy mi fog történni, és valami más történik, mint amit ígértek nekik, akkor a káosz fokozódni fog.

Erre hozza fel példaként, hogy

ma az egészségügyi rendszerünk széthull, mert alkalmazottjai úgy érzik, hogy senki sem akarja meghallgatni őket, gyenge vezetőik vannak, a vezetés kaotikus. A kormány ezzel elveszíti legfontosabb szövetségesét a járvány elleni küzdelemben.

Ha meg akarjuk oldani a gazdasági válságot, ugyanígy kell eljárni: meghatározni a probléma mértékét, megoldásának módját és a szövetségeseket keresni. Most a kormány egész kommunikációja a pandémiás válság megoldására összpontosul, és nem beszél arról, hogyan lehetne megoldani a gazdaság problémáit.

Kitér arra a dilemmára is, hogy egyéneknek kellene juttatást adni, vagy azzal törődni, hogy ne vesszenek el a munkahelyek. Azt a választ, hogy mindkettő nem tartja jónak, mert annyi pénzünk nincs, és nem lehet kétféleképp kommunikálni. 

Amennyiben meg akarjuk őrizni a munkahelyeket, akkor a munkaerőpiac felé kell terelni az embereket, nem pedig a szociális rendszerek felé.

Ha az emberek a két rendszer között fognak szörfölni, akkor elvesztjük a motivációs energiáikat, feleslegesen fizetünk, és elvesztjük a szövetségeseket.

A válság nem oldódik meg azonnal, ezért rendelkezni kell adatokkal és figyelni kell a folyamatokat. Rugalmasan kell a folyamatokat koordinálni. Meg kell változtatni a szabályokat és a működési rendszert, hogy felgyorsuljon az intézkedések elfogadása és azok végrehajtása.

Ha nem cselekszünk gyorsan és pontosan, úgy, ahogyan szándékunkban áll, akkor elveszítjük az irányítást, ami újra elmélyíti a válságot.

Világi Oszkár ezzel magyarázza kijelentését, hogy a siker, nem mindig az elérhető legjobb eredmény, hanem az az igazi eredmény, amikor a legtöbb szövetségest lehet bevonni és a legkevesebb társadalmi feszültséget okozzuk.

Aki a legtöbb embert meggyőzi az áldozatok elviselésének szükségéről, és arról, hogy ez a siker útja, az lesz a nyertes.

Kövesse facebook oldalunkat is!