Védjük a kihalófélben lévő élőlényeket, de mi lesz a nemzetekkel? - Nagyinterjú Gál Kingával

A képviselő asszony Brüsszelben az EP Hagyományos Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek Frakcióközi Munkacsoportjának társelnökeként felvállalta a nemzeti kisebbségvédelem képviseletét. A Minority SafePack példáján azonban látjuk, hogy az Európai Parlament fontossági sorrendjében az utolsó utáni helyen áll az őshonos nemzeti kisebbségek pozíciójának erősítése. Gál Kinga éppen ennek a tapasztalatnak a birtokában hangsúlyozza, hogy a nemzeti kisebbségeknek minden tagállamban maguknak kell kiharcolni jogaikat, amelyekért aktívan ki is kell állniuk. 

Önök felvállalták az európai parlamentben a kisebbségi jogvédelmet, amelynek egyik hangsúlyos eleme a nyelvi jogok érvényesítése. Ön szerint is helyes ez a sorrend, másképp fogalmazva, miért fontosak a nyelvi jogok?

A nyelv az identitásunk megtartója. Nyelvében él a nemzet, ismételjük sokszor Széchenyi István gondolatát. És ez teljességgel így van. Ha nyelvvesztés van, eltűnik az identitásunk, és akkor eltűnik a magyarság. Létkérdés tehát, hogy ezek a kisebbségjogi kérdések felvetésre kerüljenek az Európai Parlamentben.

A sikeres aláírásgyűjtés, és a sok jogi huzavona után is passzív az Európai Bizottság a Minority Safepack ügyében. Valójában mi most a helyzet a kisebbségvédelmi kezdeményezés körül?

Elkeserítő, hogy túl vagyunk egymillió aláíráson, azok érvényesítésén, túl vagyunk számos, az Európai Bizottsággal megvívott harcon, bíróságon megvívott küzdelmen. Az Európai Bíróság mégis végül azt mondta ki, hogy a Bizottságnak nem szükséges jogalkotást kezdeményeznie.

Hogy lehetséges ez? Ha csak a felvidéki magyarság esetében a Beneš-dekrétumok még mindig élő passzusaira gondolunk, hogy lehet ilyet kijelenteni?

Mindez azt mutatja, hogy nemcsak ismerethiány korlátozza az európai döntéshozó szerveket, hanem a politikai akarat hiánya is. Egyértelműen politikai döntések születnek szakmaiak helyett, és nem veszik komolyan egymillió uniós polgár akaratát. 

Mennyire maradhat hiteles egy olyan Európai Unió, amely egymillió ember hangját nem veszi figyelembe? 

Minden arról szól, ezt hangoztatja az Európai Bizottság elnöke is, fontos, hogy a polgárok közel érezhessék magukhoz az Európai Uniót. Ám, ha ezek a polgárok mégis szeretnének valamit tenni az érdekérvényesítésükért és helyzetük jobbra fordításáért, akkor azt gyakorlatilag mégis le lehet söpörni az asztalról. Ez kettős beszéd, cinikus hozzáállás.

Az, hogy Magyarország is kiáll a Minority SafePack mellett, mennyire befolyásolja annak megítélését az Európai Parlamenten belül? 

Magyarország kiállása a Minority SafePack mellett megmutatta azt, hogy mennyire élő a magyar összefogás szerte a világban. Egyrészt Magyarországon, másrészt a határon túli területeken és a szétszórtan élő magyarok részéről is. Megmutatta, hogy mennyire élő az, hogy együtt képesek vagyunk valamit elérni, és együtt képesek vagyunk kimondani, mi a fontos, és, hogy mit szeretnénk. De nem csak magyarok írták alá a kezdeményezést, számos olyan közösség van Európában, amely felismerte a kezdeményezésben rejlő lehetőséget, és láthatóan ezeknek a közösségeknek a véleménye sem számít. Holott a Minority SafePack kérdései – ezekről sajnos kevesebbet beszélünk – olyanok, amelyekkel nem is nagy erőfeszítéssel, az európai normákhoz kicsit hozzányúlva lehetne megoldani súlyos problémákat. Erre sem hajlandó az Európai Bizottság.

Akkor hát ezért ennyire utolsó utáni szempont az európai kisebbségek kérdése Brüsszelben? 

Az a kettősség elképesztő, hogy a kihalófélben lévő fajokat, növényeket, állatokat is kiemelten védjük, miközben itt vannak emberi közösségek, amelyeknek sok esetben kihalófélben van a nyelvük, identitásuk, ezért a közösségük is. Elképesztő, hogy ezeknek az embereknek a nyelvét, identitását nem akarják semmilyen mértékben védeni, pedig ez meghatározná a veszélyeztetett közösségek polgárainak a mindennapi életét, jövőképét. Az Európai Parlament Kisebbségi Munkacsoportja napirenden tartja e nemzeti kisebbségi közösségek problémáit, rámutatva, hogy ezek mai konkrét ügyek, helyzetek, problémák, és hogy egyáltalán nem olyan rózsás a kép, mint ahogy azt sokan látni és láttatni szeretnék. 

Mi lesz a következő lépés? 

A küzdelmet soha nem szabad feladni ezen a területen, és azt is tudjuk, hogy ez nem az egyik napról a másikra jövő nagy áttörések területe. Ezt már megtanultam a majdnem húsz év alatt az Európai Parlamentben. Ahogy azt is, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de vagyunk sokan, akik úgy érezzük, hogy napirenden kell tartani ezt a kérdést. Abban reménykedünk, hogy jövőre az európai parlamenti választások után olyan Európai Bizottság áll fel, amely érzékenyebb hozzáállást tanúsít majd ezekhez a kérdésekhez, és esetleg a józan ész alapján is lehet kezdeni komolyan és érdemben tárgyalni a Minority SafePack felvetéseiről is. Hogy végre számításba veszik egymillió ember akaratát. 

Ha már a jövőre sorra kerülő európai parlamenti választásoknál tartunk, számít-e valamilyen átrendeződésre? Lehetnek-e a magyar patrióta politikának újabb szövetségesei? 

Remélem, és a mérések arra utalnak, hogy lesz a jobboldalon erősödés. A szuverenista álláspont erősödik majd, amely a nemzeti érdekérvényesítés kérdését előtérbe hozza, az illegális migrációt megállítaná, a gender helyett a családpolitikát preferálja, tehát a józan ész politikáját képviseli. Biztosan nagyobb létszámban lesznek jelen ezen elvek képviselői majd az Európai Parlamentben. Most azért kell küzdeni, hogy ez áttörést is hozzon magával. Tehát, hogy az az üzenet, az a hang, amely az Európai Parlament részéről megjelenik, az egy másik hang legyen, egy másik üzenet, eltérő ettől, ami most van. Mert most a gyakorlatilag mindent relativizáló, minden értéket megkérdőjelező és az önnön hibáiból tanulni képtelen Európai Parlament dominál a balliberális többség miatt, amely gyakorlatilag politikai aktivizmussal helyettesíti a józan ész megfontolásait. 

Szóljunk a továbbiakban Magyarország nem könnyű helyzetéről az Európai Unióban. A kötelezettségszegési és a jogállamisági eljárásokban, illetve az uniós források elvonásában várható valamilyen kedvező fordulat? 

Fontosnak tartjuk, hogy nemzeti érdeket tudjunk képviselni. Az Európai Unió nem arra jött létre, hogy felülről, bürokratikusan megmondják, mi történjen egy-egy tagállamban, hanem éppen ellenkezőleg, hogy egyenlő joggal, jóhiszeműen együttműködve próbáljanak a tagállamok megoldást találni a lényeges és nagyon komoly kihívásokra. Kötelezettségszegési eljárások vannak Magyarországgal szemben, de számos ország ellen, nagy tagállamok ellen is zajlanak hasonló eljárások, akár nagyobb számban is, mint Magyarország ellen. A probléma az, hogy mennyire politizáltak azok a döntések, amelyek ráveszik a Bizottságot a kötelezettségszegési eljárásokra, vagy, hogy milyen döntéseket hoz az Európai Bíróság. Hogy mennyire egy fő vonalnak, egy mainstreamnek rendelődik alá minden döntés, mennyire átpolitizált, mennyire kettős mérce, kettős standardok érvényesülnek. Ez a problémája ma Magyarországnak. Olyan dolgokat kérnek számon Magyarországon vagy Lengyelországon, amit nem kérnek számon más uniós tagállamon még akkor sem, ha ott sokkal szembetűnőbb akár ugyanaz a probléma.

Arról hogyan vélekedik, hogy a brüsszeli delegációk ellenséges jelentéseinek a magyar ellenzék abszolút a kezére játszik? 

Ez a legszomorúbb, és gyakorlatilag szinte már hungarikum. Nincs még egy olyan tagállam, ahol a saját ellenzék olyan keményen mondana igaztalan dolgokat a saját kormányára, a saját kormányfőjére, mint amit a demokratikusan megválasztott magyar kormányra, magyar miniszterelnökre mondanak a magyar ellenzék képviselői az Európai Parlament padsoraiban. Vagy amikor kilincselnek az Európai Bizottságnál, és próbálnak minden megtenni azért, hogy Magyarország ne jusson hozzá az uniós forrásokhoz, a magyar emberek ne kapják a meg a nekik jogosan járó támogatásokat. Ez már-már a hazaárulás fogalmát kimerítő magatartás. 

Az Európai Unió megalakulása óta volt valaha ekkora veszélyben az európai értékrend? 

Van egy olyan baloldali vonal, amely folyamatosan tágítja a határokat. 2004 óta azt látom, hogy gyakorlatilag újabb és újabb olyan kérdéseket vetnek föl, amelyek pont az értékeinket kezdik ki. Először csak lábjegyzetként jelenik meg, aztán benne van a határozatban, a szövegben, aztán az lesz a fő irány, aztán már nem is lehet beszélni másról, csak erről. És így fokozatosan minden értéket, ami nekünk fontos már kikezdtek: az egyházak szerepét, az ember hozzáállását a valláshoz, a család szerepét.  Kikezdik most már azt is, hogy az anya nő, az apa férfi, tehát az identitásunkat. Megzavarják a gyermekeinket is, hiszen eddig elképzelhetetlen volt, hogy az iskola fölülírja azt, amit a szülő akar, de ez is eljött. Ugyanúgy egyre erőteljesebben jelenik meg a migráció kérdése is.

Igen, és úgy tűnik, nem is az Európai Bizottság, hanem inkább az Európai Parlament a kritikusabb ellenerő. 

Az Európai Parlament támad minket a leghangosabban, mert ott van az a politikai közeg, amely nem tudja elfogadni, hogy nem állunk be a sorba, és ki merjük mondani, nekünk mi a fontos. Fontos a család, a közösség, a gyermekeink. Fontos nekünk a béke, az, hogy állítsuk meg az illegális bevándorlást a külső határokon. Meggyőződésünk, hogy ott kell segíteni, ahol a baj van, és ne hozzuk azt ide. Ezek mind olyan dolgok, amit a másik oldal nem akar elfogadni. 

Ön szerint mit lehet tenni azért, hogy olyan Európát örököljenek majd a gyerekeink, amilyet mi kaptunk a szüleinktől? 

Nem szabad feladnunk az értékek melletti kiállást. Munkálkodnunk és imádkoznunk kell azért, hogy erősödjön meg az európai jobboldal. Nem engedhetjük, hogy birodalmi szemlélet érvényesüljön, hanem a tagállamok akarata és a nemzeti érdekek kölcsönös tiszteletének a képviselete jusson érvényre.

Megjelent a Magyar7 2023/41.számában.