Van-e metszet a felvidéki véleménybuborékokban?
Okulhatnak-e a fiatalabb nemzedékek a múltban elkövetett hibákból? Miért áll gyenge lábakon a szakmaiság a felvidéki közéletben? El tudják fogadni a közösség érdekét kiindulási alapnak a különböző világnézetű közéleti szereplők? Van-e a kiút a felvidéki gödörből? A Ma7 új műsorában, a Metszetben ellentétes világnézetű közéleti személyiségeket ültetünk le egy asztalhoz. Első alkalommal Csáky Pál korábbi miniszterelnök-helyettest, európai parlamenti képviselőt, Hunčík Péter pszichiátert, írót, Petőcz Kálmán emberi jogi szakértőt, az oktatási tárca főosztályvezetőjét és Méry János publicistát, önkormányzati képviselőt kérdeztük.
Csáky Pál hangsúlyozta, a dialógusra nagy szükség van, egy társadalom akkor tudja a problémáit kezelni, ha azokról párbeszéd folyik. A felvidéki társadalomban generációváltás zajlik, az új nemzedéknek meg kell mutatnia, hogy jól felkészült, versenyképes. Kiemelte, el tudják mondani az előző harminc év tapasztalatait, de azokat nem lehet mechanikusan átvenni, hiszen a világ megváltozott, sokkal bonyolultabb a pálya, amelyen a felvidéki magyar közéletnek mozognia kell.
Hunčík Péter kiemelte, bár a kilencvenes évek elején is feszült volt a politikai közeg, az értelmiségiek mégis le tudtak ülni. Elfogadták, hogy bizonyos dolgok megtárgyalásához zárójelbe kell tenni a napi politika eseményeit. A kisebbségben élő szlovákiai magyarok számára különösen fontos lenne a jól működő párbeszéd a közösségen belül és az anyaországgal.
Hunčík Péter emlékeztetett arra, hogy az athéni demokráciában nem az volt a cél, hogy a többség legyőzze a kisebbséget, hanem a kisebbségi véleményt is meghallgatták, és megegyezésre törekedtek. Megjegyezte, hogy a párbeszéd természetes velejárója a helyenként nagyon kemény vita.
Vagyis nem kellene megijedni a vitától, a véleménybuborékokból úgy lehet a legkönnyebben kilépni, ha az ellentétes buborékban lévők kölcsönösen meghallgatják egymást. Ez volt a fő ok, hogy a felkérést elfogadta – szögezte le az író, pszichiáter, hozzátéve, jelenleg sokkal rosszabb helyzetben van a szlovákiai magyar társadalom, mint volt a nyolcvanas, kilencvenes években.
Petőcz Kálmán szerint gyakran túlságosan sötét képet festünk a szlovákiai magyarság helyzetéről. Kiemelte, a szlovákiai magyar politika egyik legnagyobb hibája az elmúlt 35 évben az volt, hogy nem karolta fel azokat a szakembereket, akik már bizonyítottak a saját területükön.
Méry János arról beszélt, hogy nemzedéke számára a felvidéki politika megosztottsága az alapvető élmény. Ha ilyen kerekasztal-beszélgetésekre sor kerül, az adott személyeknek felelősséget kell vállalniuk a tetteikért. Hangsúlyozta, ő maga nagy igazságérzettel szállt be a közéleti vitákba, máig úgy véli, a magyar képviseletet nem szabad megosztani, de ahhoz, hogy közösen tudjunk cselekedni, törekednünk kell a másik álláspontjának a megértésére.
A legfontosabb az – hangsúlyozta Méry János, hogy akik az elmúlt 35 évben politizáltak, pontosan elmondják, mit miért tettek. Amíg nem néznek szembe a saját tetteikkel, nincs hitelességük arra, hogy megmondják, mit és hogyan csinálhatnánk.
Hunčík Péternek címezve Méry hangsúlyozta, mindaddig elfogadhatatlan a vegyes párti politizálás, amíg az adott közösség az „elcsatolt területeken” kellő súllyal rendelkezik az etnikai politikához. Csáky Pál felé fordulva emlékeztetett a 2010-es kampány hibáira, amelyek azt eredményezték, hogy az MKP nem jutott be a parlamentbe. A történtek miatt olyan sebek keletkeztek a felvidéki magyar társadalomban, amelyeket azóta sem sikerült begyógyítani. Méry János hozzátette, a családban is úgy van, ha az egyik fél csak a saját igazát hangoztatja, az a kapcsolat rovására megy – ugyanez igaz a közösségre is.
Hunčík Péter Méry János szavaira reagálva hangsúlyozta, mindaddig nagyon nehéz bármiféle párbeszédet folytatni, amíg a terminológiában nem határozunk meg egyértelmű, világos jelentésű állításokat. A vegyes házasságban élőkre utalva nonszensznek nevezte, hogy bárkit a szerelmi választása miatt árulónak lehessen nevezni. Az elcsatolt területek fogalom használata pedig szerinte komoly nemzetközi következményekkel járhat. Száz évvel Trianon után az alapállást kellene tisztázni, tudunk-e itt élni – vetette fel az író, pszichiáter.
Méry János válaszul elmondta, ha a fogalmakat másképpen értjük, attól még lehetséges a párbeszéd, feltéve, ha képesek vagyunk elfogadni, hogy a másik félnek eltérő a véleménye. Csáky Pál úgy reagált, ha ilyen témák mentén leragadunk, akkor nem jutunk sehová.
Hunčík Péter ideája volt, hogy létre kell hozni egy szlovák–magyar vegyes pártot – emlékeztetett Csáky. Az elvi probléma mindezzel az – hangsúlyozta a korábbi miniszterelnök-helyettes, hogy az európai, így a szlovákiai politika is nemzeti alapon szerveződik. A másik probléma az, hogy a vegyes párt megvalósításában olyan személyek vettek részt, akik nem az ideológiát követték, hanem a zsebüket – húzta alá Csáky, hozzátéve, Hunčík Péterben becsüli, hogy 2011-ben nyilvánosan beszélt arról, a Híd nem az a párt, mint amilyennek ő elképzelte.
A történelem időközben lejátszotta a vitát, a vegyes párt támogatottsága mára kimutathatatlanná vált – szögezte le Csáky.
Méry Jánosnak címezve megjegyezte, nem a 2010 vagy a 2012-es választások eredményeit kell utólag értékelni, azt kell megnézni, miért szavaz az egységes magyar párt korábbi választóinak negyven százaléka szlovák pártokra, és a fiatalok miért nem mennek el szavazni. Hangsúlyozta, a világon egyetlen társadalom sem engedheti meg magának, hogy a fiatal generáció ne szervezze meg magát. Csáky szerint az az út sem járható, hogy egy-egy magyar képviselő a szlovák pártokban próbálja megváltani a világot. A magyar nemzeti politizálás nélkül nem lehet előre lépni, de láthatóan önmagában ez sem elég. Ezt a kört kell négyszögesíteni, és ez párbeszéd nélkül nem fog menni – hangsúlyozta Csáky.
Petőcz hangsúlyozta, a szlovákiai magyarok megszokták, hogy a pártok képviselik őket, pedig az érdekképviseletnek más formái is vannak. A szlovákiai magyar politikum nem élt a lehetőséggel, hogy az államigazgatásban elhelyezze a szakembereket, és felhasználja a tudásukat.
Csáky Pál emlékeztetett, korábban a magyar politikában sokan amiatt ódzkodtak a parlamenti küszöb leszállításától, mert féltették a magyar egységet. Hangsúlyozta, a küszöb leszállítása mellett érdemes figyelni a szerbiai és a romániai példákat is, ahol a nemzeti kisebbségek kapnak egy surranópályát, hogy bejuttassák a képviselőiket a parlamentbe. Az a hang, amellyel az elmúlt 10-15 évben igyekezett a nemzeti oldal megszólítani a választókat, mára már nem elég, szükség van az üzenetek pluralitására. Ehhez intelligencia, empátia, jóakarat, önmérséklet és tisztesség kell – szögezte le a korábbi miniszterelnök-helyettes.
Méry János hangsúlyozta, a kivezető utak megtalálásához az első lépés, hogy felmérjük, hogyan jutottunk ide. A továbblépéshez pedig arra van szükség, hogy a Magyar Szövetség elnöki székébe és az elnökségbe hiteles emberek kerüljenek. Nyilván a politikán túl is van élet, de ha most félrecsúszik a tisztújítás a pártban, akkor nagyon nehéz dolga lesz bármelyik fiatalnak, legyen bármennyire ambiciózus, hogy irányba állítsa a felvidéki magyar politikát. Ha a politikát nem politikusok csinálják, a kampányt nem szakemberek irányítják és nincs számonkérés, akkor ne várjunk csodát.
Egy közösségnek kellenek a sikerélmények, márpedig ezek a sikerek politikai szinten már nagyon régóta hiányoznak – húzta alá Méry.
Petőcz Kálmán szerint azonban nem mindent a párttól kell várni. Szervezze meg magát a szakmai társadalom, ezt követően a politika felelőssége lesz, mit kezd ezzel a potenciállal. Nagyon sok komoly szlovákiai magyar ember van, akik hozzá tudnának szólni a dolgokhoz, de nincsenek bevonva. Ez a fiatalokra is igaz – szögezte le Petőcz.
Hunčík Péter hozzátette, nem lett kialakítva az a fórum, amely lehetőséget biztosítana a szlovákiai magyaroknak a politika világán kívüli reprezentációra. Létre kellene hozni egy intézményt, amely megfelelő szakmaisággal tudná képviselni az itteni magyarok érdekeit – hangsúlyozta az író, pszichiáter, aki szerint meg kellene határoznunk a kapcsolatunkat a szlovák többséghez, hogy elfogadjanak minket megbízható partnernek.
A különböző világnézetű felvidéki személyiségeket egy asztalhoz ültető műsorunk, a Metszet szándékaink szerint a következő hónapokban is folytatódik. Októberben a Magyar Szövetség tisztújításának értékelésére, novemberben a 35 évvel ezelőtti rendszerváltoztatás tanulságainak megvitatására kérjük fel vendégeinket.
Megjelent a Magyar7 2024/39. számában.
