Urnatemetők – változó temetkezési szokások
Nagyanyám csendben simítja végig a márványkeresztet az évtizedekkel ezelőtt elhunyt nagyapám sírján. A síremléket a mama az elmúlt hetekben újíttatta fel. Mindig is nyitott volt az újítások iránt, most is az ő ötlete volt a legújabb temetkezési szokásoknak utánajárni, és a régi családi sírban így már urnáknak való helyet is kialakíttatott. Előtte azonban több temetőbe is el kellett vele látogatni, hogy ötleteket gyűjthessen. Ekkor figyeltem fel arra, hogy a mátyusföldi falusi temetőkben is valami csendesen, de végérvényesen megváltozott.
Egyre több településen emelkednek urnafalak, jelezve, hogy a halálhoz való viszonyunk is átalakul: praktikusabbá, személyesebbé és időnként fájdalmasan letisztulttá válik. A mátyusföldi falvak lassan, de biztosan nyitnak az új temetkezési szokások felé. A hagyományok nem tűnnek el, inkább átalakulnak, ahogy az élet és a halál körüli szokásaink is változnak. A temető egyszerre a veszteség és a megőrzés helye, ahol a gyász lecsendesedik, az idő pedig másként telik, lassabban, méltósággal.
Mostanában pedig, ahogy új formákat öltenek az emlékezés szokásai, a temetők arculata is átalakul. A márványlapos urnafalak nem bontják meg a békét, inkább új rendet hoznak: visszafogott eleganciával simulnak bele a régi világba, a hallgatásba és a szeretettel őrzött emlékek közé.
Az urnafal egyszerre praktikus megoldás és emlékőrző hely. Lényege, hogy egyetlen falba vagy emléksétányba süllyesztett fülkékben, zárt nyílásokban őrzi elhunyt szeretteink hamvait. Letisztult, rendezett formája nemcsak esztétikai, hanem helytakarékossági szempontból is előnyös, különösen ott, ahol a hagyományos sírhelyekre egyre kevesebb a tér. Az urnahelyeket gránit- vagy márványtáblával zárják le, amelyeken a név, az évszám, és sokszor egy rövid idézet vagy kép mesél a már nem élőkről. Az urnafalak nem pusztán tárolók, hanem a mai világ emlékezési formáihoz igazodó terek, ahol a gyász csendje, a szeretet lenyomata és az öröklét gondolata együtt él. Egyre többen választják, ki kényszerűségből, ki meg azért, mert egyszerűségükben is méltóságteljes nyugalmat árasztanak.
– tudom meg Nádszeg község temetkezési vállalkozójától, Juhos Erzsébettől, aki már több mint harminc éve dolgozik ebben a szférában. Mindent elintéznek a temetés körül, mint mondja, egy dolgot azonban nem lehet soha megszokni, a gyászoló hozzátartozókra hirtelen rátelepült fájdalmat, ami a tekinteteken látszik. Nádszegen a közelmúltban emeltek U alakban urnafalakat. Ez a temetkezési forma még nagyon gyerekcipőben jár, de a hamvasztás már egyre gyakoribb. Egyesek a családi sírokban helyezik el a hamvakkal teli urnákat. Hamvasztásra innen leginkább az érsekújvári krematóriumba viszik az elhunytat – a klasszikus gyászszertartás után annyi a különbség, hogy a temetkezési vállalat megbízottjai nem a sírgödörbe engedik le a koporsót, hanem autóba emelik és elszállítják. Ha a rokonok úgy kérik, ezt a folyamatot halk zeneszó is kísérheti.
– magyarázza Juhos Erzsébet. Temetkezési vállalkozásában az egyszerű koporsóktól a díszes urnákig minden megtalálható. Elárulja, az urnás temetkezés egyben olcsóbb is – egyrészt hamvasztáshoz nem szoktak nagyon díszes koporsót választani, másrészt az urnahely bérlése is sokkal gazdaságosabb, mint a sírkövesnél a síremléket megcsináltatni. Ezek ára az utóbbi időben több ezer euróba kerül.
Érsekújvárban a hamvasztás ára körülbelül 220 euró, egyszerűbb koporsót is kapni már 200 euróért. A hamvasztást általában két héten belül elvégzik, de volt már példa arra is, hogy kevesebb, mint egy hét alatt visszaadták a hamvakat a gyászolóknak. Az urnát az urnafalba egy speciális csavarkulccsal helyezik be, ehhez csak a megbízott személy nyúlhat hozzá a temetőben. Az urnát már csak a szűk család jelenlétében helyezik be az urnafalba, ilyenkor már nem szokás a nagy szertartás. Az urnafalat legyártó vállalat ott üzemel az érsekújvári krematórium szomszédságában, így a névvel ellátott márványlapot is gyorsan elkészítik, és a hamvakkal együtt a márványlap is a helyére kerül. Az urnafalban elhelyezett urnatartók nagyon biztonságosak, szinte garantált, hogy semmi nem zavarja meg az elhunyt örök nyugalmát. Az urnafalak mellett a községek többnyire elhelyeznek egy-egy állványt az emlékezés virágainak és a gyertyáknak, mécseseknek.
– zárjuk beszélgetésünket Erzsébettel. Az idősebbek még nagyon ragaszkodnak a sírokhoz, szeretnek oda kijárni, emlékezni, gondozni, és gyertyát gyújtani.
– magyarázza Nádszeg község polgármestere, Kacz Éva. A hamvasztásos, urnába való temetkezés egyben olcsóbb és környezetbarát, gondoljunk csak a sok mécsesre, gyertyára, műkoszorúkra, ami ebben az esetben elmarad. A fiatalabb generáció számára pedig abszolút elfogadható forma, hiszen ma már általában nem ugyanabban a faluban, városban élnek, mint a szüleik. Mindenki szerteszét vándorol a nagyvilágban, nincs garancia arra, hogy a fiatalok fel tudják vállalni az öregszülők, a déd- vagy ükszülők sírjának gondozását. Így szépen, lassan át fognak alakulni a szokások.
– magyarázza Nádszeg polgármestere.
Eleinte nagyon tartottak tőle, hogyan fogadja a lakosság az újítást, de jók a tapasztalatok. Az urnafallal kapcsolatban az is pozitív jelenség, hogy a táblák magasfényű kerámialapokból készülnek, amelyeken kevésbő fog az idő vasfoga, mint a klasszikus, csiszolt betonon és a márványon.
A polgármester asszonytól megtudtam, a hamvak szétszórásával kapcsolatos különleges kérésekkel eddig nem találkozott.
– tájékoztat Pozsonyvezekény polgármestere, Zupko Tamás. Mivel sokkal kisebb településről van szó, kisebb urnafalban gondolkodnak. A technikai részleg vezetőjével és a község alpolgármesterével együtt ők is voltak Érsekújvárban kiválasztani a megfelelő modulokat, és megnézték a kiállított urnafalakat.
Úgy döntöttek, a negyvenszer negyvenes modulokat választják négyszer négyes kialakításban. Az urnafal mindkét oldala használatos lesz, így 32 „urnadobozzal” rendelkezik majd a vezekényi temető.
A fallal együtt kiválasztják a betűtípust a feliratokhoz, így a későbbiekben egységes képet nyújt majd az urnafal.
– mondta Zupko Tamás, Pozsonyvezekény polgármestere.
Megjelent a Magyar7 2025/25. számában.
