Üres frázis csak az ellenzéki megnemtámadási paktum
Az öt ellenzéki párt a megnemtámadási szerződéssel álcázza a valóságot, hogy az ellenzéki vezetők nem egyeztek meg a választási koalíció létrehozásában. Mindeközben mindegyikük a saját homokozójában játszik, s fél szemmel azt lesi, kinek a kezében marad a Fekete Péter.
Pillanatnyilag az SaS-nál meg a KDH-nál van, amelyek szorosan a megválaszthatósági küszöb tájékán lavíroznak. Ezért aztán érdekes lesz figyelemmel követni, miként viselkednek majd, ha valamelyikük a bejutási küszöb alá kerül a felmérésekben, véli a Pravda napilap, amely szerint a jobboldali választó állandó dilemmája, hogy a szíve szerint szavazzon-e, vagy inkább taktikázzon, hogy ne vesszen kárba a szavazata.
Amikor tehát Richard Sulík arról beszél, micsoda előny, hogy a jobboldali ellenzék nem csak egyetlen nagy párt, akkor egyrészt ellentmond saját magának, mert nemrégiben még éppen ő volt az, aki megpróbálta létrehozni ezt a szövetséget, másrészt pedig attól a minőségi „párlatból”, amit az ellenzéki listákon találunk, alaposan megfájdulhat a fejünk, mert mindegyik tisztséget akar majd, annyi szék pedig nincs is…
Az, hogy legalább a Progreszív Szlovákia/Együtt és az Emberekért nem szövetkezett, kezd végzetes tévedésnek tűnni, mivel Trubanék és Kiskáék preferenciái is csökkennek. Ha közös választási listán indultak volna, ma valószínűleg a legerősebb szubjektum lennének, aminek óriási pszichikai hatása lenne – az emberek tudnák ugyanis, hogy az alternatívára szavaznak, amely választást akar nyerni, és ez akár hógolyóhatással is bírhatna, azaz további választókat vonzhatna. Így viszont Truban és Kiska is örülhet, ha sikerül kétszámjegyű eredményt elérniük. Persze, a sikerért tenniük is kéne, ami elsősorban Andrej Kiska esetében komoly gondot jelent. Néhány elcsépelt frázissal ugyanis arról, hogy milyen remek szakemberek vannak a csapatában, nem lehet választást nyerni.
A szlovákiai parlamenti politikában eddig csak három politikus volt igazán sikeres – Mečiar, Dzurinda és Fico, mert megértették, hogy az emberekkel való közvetlen kapcsolat nélkül nem lehet választást nyerni. És ez a közösségi hálók korszakában is érvényes, mert Szlovákia még mindig jelentős mértékben rurális ország. Tudja ezt Robert Fico is, aki már jelezte, hogy január 6-a után keresztül-kasul szeli majd az országot. A másik lehetőség az állandó jellegű „teátrum” – ez a taktika főleg Igor Matovičnál vált be, s úgy tűnik, ő is folytatni kívánja a saját hagyományát. Ráadásul, mivel nem része a megnemtámadási paktumnak, egy hatalmas adu is van a kezében – egyértelműen elhatárolódhat az ellenzék maradék részétől a hasonszőrű választópolgárért vívott küzdelemben – véli a Pravda.
Az OĽaNO elnöke bizonyos szempontból meg is érthető, írja a Postoj.sk kommentátora arra reagálva, hogy Igor Matovič megüzente az ellenzéknek, csak színház és olcsó, felületes politizálás, amit csinálnak, s ha ezeknek a pártoknak a vezetői hallgatni akarnak a saját hibáikról, akkor azt nélküle tegyék. A portál szerint az ellenzéki pártok ugyanis groteszkbe illő módon elszabotálták a közös választási listát, a megnemtámadási szerződés meg nesze semmi, fogd meg jól. A mobilizációs hatása ugyanis nagyon csekély, a választók nem értik, egy részüket, például a KDH választóit ráadásul el is bizonytalaníthatja.
Nem érezni belőle az ellenzéki erőt, mivel több ellenzéki párt is a hasonló választópolgárokért küzd, ami a kampány fináléjában akár összeütközésekhez is vezethet azt illetően, hogy ez vagy az a választási ígéret, illetve egy keményebb mondat a tévés párbeszédek során megsértette-e, avagy sem a paktumot.
Matovič tehát semmit sem veszített azzal, hogy kimarad ebből, ellenkezőleg, a kimaradás teret nyit számára arra, hogy semmiben sem korlátozott kritikusként nyilvánuljon meg jobbra és balra is. Így aztán ez a szólómenete akár jó taktikának is tűnhet.
A hétvégi politikai vitaműsorok azt mutatták, Andrej Danko megértette, hogy a februári parlamenti választások után akár ki is eshet a parlamentből. A Focus ügynökség legújabb felmérése 5,4%-ot mért Dankóéknak, nagyon kevés hiányzik tehát ahhoz, hogy az ellenzék ölébe olyan ajándék hulljon, amiről nem is álmodott, írja a Denník N napilap.
Két hónappal a választások előtt a progresszívok és Kiskéák preferenciái is csökkennek, a preferencia-ranglétrán a harmadik-negyedik helyre kerültek Fico és Kotleba pártja után. Kormányt ugyan még tudna alakítani az ellenzék, de csak nagyon széles – hétpárti kormánykoalíciót, Boris Kollár Sme rodina mozgalmával együtt. Nem tudni viszont, hogy Kollár belemenne-e egy ilyen koalícióba, vagy inkább a Smerrel való kormányzást részesítené előnyben.
Jó hír viszont, hogy Danko pártja visszaesett, s nem igen van ok arra, hogy ez a tendencia megforduljon. Így aztán Danko álma arról, hogy megkaparintja a Smer választóit kútba esett, az történik ugyanis, amitől az SNS elnöke a leginkább tartott. Ezeket a választókat nagy valószínűséggel Kotleba és Harabin gyűjtik be, és elegendő, ha az SNS további fél százalékát elosztják egymás közt, s a nemzeti pártnak jósolt tíz parlamenti székből egy sem marad.
A vicc az egészben az, hogy Danko 50-napos moratóriumának köszönhetően a választói nem is tudnak majd arról, hogy az SNS játékon kívülre került, vagyis nem tudják megmenteni sem azt. Így aztán az is előfordulhat, hogy az ellenzék végül a saját hozzájárulása nélkül kerül hatalomra egy olyan bizarr helyzetben, hogy meg sem nyeri a választást, ráadásul nem is a legerősebb pártja lesz a második a sorban, írja a lap.
