Uniós kisokos: Miért fontos az EP-választás

Szlovákia 2004 óta tagja az Európai Uniónak, miután a belépésről szóló eddig egyetlen sikeres népszavazás résztvevőinek túlnyomó többsége (92,46%) az ország uniós csatlakozása mellett szavazott. A hivatalos belépés 2004. május 1-jére datálódik, akkor Szlovákia mellett Csehország, Magyarország, Lengyelország, Észtország, Litvánia, Lettország, Málta és Ciprus nyert még tagfelvételt az Unióba. Szlovákia 2004-es uniós tagságától számítva eddig négy EP-választáson vett részt, most lesz az ötödik. Magyar párt képviselője eddig egyszer, a legutóbbi 2019-es EP-választás során nem jutott be a brüsszeli testületbe.

Már a belépésünk évében is rekordalacsony volt a részvételünk az uniós választáson, 16,96%, ez az eredmény csak az utolsó helyre futotta a részvétel tekintetében, ekkor még 2 képviselője volt a Magyar Koalíció Pártjának az uniós parlamentben. 2009-ben valamicskét felfelé kúszott a részvételi arány, 19,64%-ra, és a két képviselőt még ekkor is sikerült megtartanunk.

2014-ben már más felállásban indultak a magyar képviselők is, időközben szakadt a magyar párt, így az MKP és a Most-Híd színeiben is egy-egy magyar képviselő jutott be az Európai Parlamentbe.

A részvétel azonban az eddigi legalacsonyabb volt Szlovákia történetében is – 13,05%-os. 2019-ben, az eddigi legutolsó EP-választáson, megindultunk felfelé a lejtőn, ekkor 22,74%-os volt Szlovákiában a részvétel, de még ez is az utolsó helyet jelentette az uniós tagállamok közül, amelyek átlagos részvétele 50,82% volt.

Ez a választás ráadásul a felvidéki magyarok kiesését hozta az EP-ből, a Magyar Közösség Pártja csak néhány száz szavazattal maradt a parlamenti küszöb alatt.

Elemzők szerint idén azonban megfordulhat a dolog, az Eurobarométer legfrissebb felmérése szerint Szlovákia polgárainak 43 százaléka érdeklődött a júniusi választások iránt. Az elemzők azonban ettől kicsit óvatosabbak – 30%-os részvételi arányt jósolnak a június 8-ai EP-választáson. Martin Slosiarik a FOCUS ügynökség elemzője szerint. „A választási részvétel tendenciáját illetően, legyen szó akár a parlamenti vagy az államfőválasztásról, az valóban pozitív, és nemcsak Szlovákiára vonatkozik, hanem a szomszédos országokra is. Az EP-választáson való részvétel iránti érdeklődésre vonatkozó adatok valamivel nagyobb számokat mutatnak, mint 5 évvel ezelőtt” – jelentette ki Slosiarik, személy szerint viszont nem vár 30 százalék fölötti szlovákiai részvételt.

Elemzők szerint a szlovákiai trendet elsősorban az mozgatja, hogy a pártok taktikát változtattak, hangzatos neveket helyeztek a választási listáikra, de Szlovákia 20 éves uniós tagsága is nagyobb részvételt eredményezhet, egész évben nagyobb figyelmet kaptak ugyanis az uniós témák.

Slosiarik szerint a politikai pártok és politikusok többségének következetes kiállása Szlovákia EU-tagsága mellett is pozitív hatással lehet a részvételi arányra. De az is mozgósíthatja a választók Európa-párti részét, hogy úgy érzik veszélyben van az EU-tagságunk, mondta, aminek szerinte a Progresívne Slovensko várt átlagon felüli részvétele is köszönhető, amit jelenleg a legnagyobb közvélemény-kutató ügynökségek is előrejeleznek.

Tény, hogy Szlovákia az évek során euroszkeptikusabb lett, s felerősödtek azok a hangok is – főleg a Brexit után –, amelyek az Európai Unióból való kilépés mellett kardoskodnak.  Euroszkeptikus hangok azonban mindig is léteztek Európában, ám az unióból való kilépés Európa egyetlen olyan releváns politikai pártjának sem szerepel a programjában, amely befolyást gyakorol arra, hogy mi is történik az országban, mivel tudja, mit jelent az uniós tagság országa számára.

Az Európai Unió nem lett gyengébb, sőt talán, erősebb, mint valaha, persze megvannak a maga belső problémái, amelyekkel szembe kell néznie.

Ezek közül sok éppen az unióhoz csatlakozott országok nagyobb számából adódik. Ráadásul egy 2023-as felmérés szerint a válaszadók 79,5 százaléka, azaz tízből nyolcan azon a véleményen vannak, hogy a kormány ne javasolja Szlovákia unióból való kilépését, közülük 63,6 százalék mondta, hogy a kormánynak ezt semmiképpen sem lenne szabad megtennie.

De mit is adott nekünk az Európai Unió? Az unió hosszú távon a világ három legnagyobb gazdasága közé tartozik, a világ GDP-jének nagyjából 18%-át kitevő részesedéssel.

– jelentette ki Mareka Gábriš, a ČSOB vezető közgazdásza. A közgazdász szerint Szlovákia gazdasági növekedése a jogszabályok harmonizációjának, a gazdasági reformoknak, a piacnyitásnak és a beruházások beáramlásának köszönhetően fokozatosan erősödött, és a csatlakozást követő három évben felgyorsult, 2007 folyamán kétszámjegyű értéket ért el.

Gábriš szerint rendkívül fontos az is, hogy ez a növekedés új munkahelyeket teremtett, és

fokozatosan jelentősen csökkent a munkanélküliség – a 2003-as 18,4%-ról 2023 végére átlagosan 5,9%-ra csökkent,

de jelentősen csökkent az infláció is, az orosz-ukrán háború kitöréséig egészen 3% alá, sőt 2014-2016 között enyhe defláció volt. Az életszínvonal egyik mutatójaként érdekes megnézni azt is, mit engedhettünk meg magunknak az uniós tagság előtt és most, különösen a fogyasztási cikkek tekintetében. A csatlakozásunk előtt például 24,5 havi átlagkeresetre volt szükség a legnépszerűbb személygépkocsi megvásárlásához, 2022-ben ehhez már csak 12,4 havi átlagkeresetre volt szükség.

Sok mindent elveszítenénk, és megváltozna az életünk, lásd a Brexitet.

1. Először is útlevélre lenne megint szükségünk ahhoz is, hogy átruccanjuk Magyarországra vagy Csehországba, Ausztriába és Lengyelországba, a határokon útlevélellenőrzéssel.
2. Megint saját pénznemünk lenne, s az euróra való átváltás nemcsak sok macerával járna, hanem előnytelen is lenne a pénztárcánk számára.
3. Nem élhetnénk az uniós alapok nyújtotta lehetőségekkel, pedig a leggyakrabban éppen ennek köszönhetően érzékeljük az Európai Uniót. A városaink, falvaink, intézményeink megsínylenék ezt, gondoljunk csak a nagyobb útjavításokra, a játszóterek, iskolák, sportlétesítmények stb. mind csak állami költségvetésből létesülhetnének (amiből egyébként nem telne rájuk). És hiányozna az uniós pénz az egészség- és oktatásügyünkből is.
4. Egy esetleges fegyveres konfliktus esetén teljesen magunkra maradnánk (más segítségre számítani nem nagyon lenne kifizetődő).
5. Búcsút inthetnénk a külföldi diákprogramoknak, nem lenne Erasmus+, Tuke programok stb., ami a fiataljaink megsínylenének. Pedig az Erasmus+ keretében nemcsak az uniós tagállamokban, hanem a világ 170 országában tanulhatnak a fiatalok.
6. Globális szinten is nehezebb lenne helyzetünk. Míg ma egy nagyobb szövetség részesei vagyunk, ám ugyanakkor saját döntési jogunk van az állam belső törvényeivel kapcsolatos ügyekben, addig az EU-ból való kilépés után sokkal könnyebb célponttá válnánk a potenciális agresszorok számára. Gazdaságunk hanyatlóban lenne, sokkal magasabb kereskedelmi illetéket kellene fizetnünk az unióból származó élelmiszerek és egyéb áruk exportja és importja után.

De rengeteg olyan projektre sem jutna uniós támogatás, ami kisebbségi létünk megtartásához is hozzájárul valamilyen módon, gondoljunk csak arra, mennyi minden valósult meg az utóbbi 20 évben például a határon átnyúló uniós programok keretében.

És a felelősség, hogy ki képviseli Szlovákia polgárait az Európai Parlamentben, kizárólag a mi kezünkben van. Csak részt kell venni a június 8-ai választáson és felelősségteljesen leadni a szavazatunkat, hogy a mi ügyeinknek is legyen ott képviselete. Az Európai Uniónak ugyanis mindnyájunk javát, jobb és biztonságosabb életünket kell szolgálnia.

Szavazzunk úgy, hogy Brüsszel valóban ne helyettünk, hanem értünk döntsön!