Újabb csörte a környezetvédelmi miniszter és a vadászok között

A szakmaiságon és az indulatok megfékezésén alapuló korrekt együttműködés elfogadása helyett, a szlovák vadászoknak és a társadalomnak újabb felháborító hazugságot kellett hallaniuk a minisztertől, amikor vasárnapi sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy: "Ha a védett állatokat a vadászkamara döntéseire bíznánk, már egy sem volna belőlük!" 

- hangsúlyozta válaszában a vadászkamara.

A miniszter úr már folyó év júniusában, legutoljára pedig a múlt héten kijelentette, hogy a medvéket nem fogjuk elpusztítani, mert nemzeti kincsünknek tartja őket. Érdekelne bennünket, hogy miért változtatta meg ilyen gyorsan a véleményét, hogy a medvék elpusztítását a SZK Állami Természetvédelmi Felügyeletének bevetési csoportjára akarja bízni? Talán ilyen rövid idő alatt megjelentek a problémás egyedek? - teszik fel a kérdést a vadászok.

"A medvék elpusztítását a vadászok részvétele nélkül abszolút demagógiának és a társadalom félrevezetésének tekintjük. Mivel a medvék elejtését, befogását, elpusztítását és nem utolsó sorban eutanáziáját, egy olyan állatnak, amely a vadászati törvény alapján vadnak minősül, a bevetési csoport nem végezheti el anélkül, hogy a helyi vadásztársaság nem adta volna ki a vadászatra feljogosító engedélyt!

- áll a Szlovák Vadászkamara (SPK) portálunkhoz eljuttatott közleményében.

Mindezek mellett meg kell jegyezni, hogy a bevetési csoport bemutathatta munkáját az Ingrid nevű nősténymedve elpusztításakor, amiért a bevetési csoport tagjai voltak a felelősek, de a környezetvédelmi szakemberek által végrehajtott elrontott akcióért a vadászokat érte szervezett kritika a közösségi oldalakon keresztül. 

Szlovákiában idén emlékeznek meg a szervezett vadászat 100. évfordulójáról. 1920-ban alakult meg a Szlovenszkói Vadászati Védegylet (Lovecký a ochranný spolok pre Slovensko), amely szervezet indítványozta a barnamedve teljes védelmét Szlovákia területén.

A vadvédelem a vadászok számára nem ért véget száz évvel ezelőtt, a vadászok társszerzői voltak az összes eddig kiadott, a védett állatok védelméről szóló anyagnak valamint gondozási tervnek. A solymászok jelentős mértékben járultak hozzá a szirti sas, mint veszélyeztetett madárfajunk védelméhez. A solymászok szakmai tudásukkal valamint a második fiókák felnevelésével, amelyek a természetben elpusztításra kerültek volna a fészkekben (ún. kainizmus-jelenség), a saspopulációt annyira sikerült megerősíteni, hogy jelenleg már 150 pár fészkel Szlovákiában ezekből a ritka ragadozó madarakból. Ugyanúgy az eurázsiai hiúz esetében is. A szlovák hiúzok befogását és azokra a területekre való újratelepítését, ahol már kihaltak, erdészek és vadászok kezdeményezték. Ezek történelmi tények, amelyek egyszerűen megkérdőjelezhetetlenek.  

A Szlovák Vadászkamara újra kérni fogja a minisztert, hogy foglaljon állást és küldje el bizonyítékait, amelyek bizonyítják, hogy a vadászok csalogatták a medvéket a viselkedésük megváltoztatása céljából, hogy aztán elpusztíthassák őket. Szerintük ez a kijelentés nem a valóságon alapszik, és szintén azokat károsítja, akik a hosszú idő óta a természettel törődnek, ellenszolgáltatást nem várva.

Mindezek mellett

a Szlovák Vadászkamara az év elején nyilvánosan kezdeményezte a vadállomány etetésének betiltását a szálastakarmányokkal (térfogat-takarmányokkal) való etetésen kívül, valamint a vaddisznók szóróra szoktatását más anyagokkal,

mint korlátozott mennyiségű szemestakarmányokkal. 2020. január 1-től tilos a vadászati célú szórók létesítése a nemzeti parkok területén, melyet a környezet- és tájvédelmi törvény tilt. A környezetvédelmi minisztérium egyáltalán nem ismeri el az afrikai sertéspestissel kapcsolatos aktuális helyzetet, és a tényt, hogy a főállatorvos a szórók létesítését a vaddisznóállomány csökkentésének akut szükségessége miatt rendelte el, továbbra is figyelmen kívül hagyja, azon általános közérdek ellenére, hogy a vaddisznóállomány sűrűségét, mint az afrikai disznópestis fő terjesztőjét, csökkenteni kell. 

Meg kell jegyezni, hogy a vaddisznó jelentős predátora a siketfajd-fészkeknek, de az erdei vöröshangya hangyabolyainak is, amely jelentős táplálékszerző lehetőségként szolgálnak a siket- és nyírfajdcsibéknek.   

A vadászok saját költségükön gondozzák a vadat, senki sem fizet az elvégzett munkájukért, ráadásul illetéket fizetnek a tulajdonosoknak, kezelőknek, és a parcellák használóinak a vadászati jog gyakorlásáért. Mindazon kívül saját forrásból térítik a szemétgyűjtést az erdők fegyelmezetlen látogatói után, megfigyelő-berendezések építését, amelyet a társadalom is előszeretettel használ, a szárazságban itatók építését és gondozását a vad részére, szálastakarmányok, nyalósó és állatgyógyászati készítmények vásárlását.

Nem beszélve a további anyagköltségekről, a több százezer vadászterületeken elvégzett munkaóráról a vad és élőhelyének védelmében, valamint fejlesztésének érdekében, vagy a természetjárók kényelme érdekében. A környezetvédők (kivéve a tényleges önkénteseket) minden munkájukért vastagon meg vannak fizetve.

Mindemellett elkerüljük a legegyszerűbb és legkönnyebb lehetőséget. A következmények, és nem az okok kerülnek megoldásra, ráadásul a társadalom félre van vezetve a tényleges okokról és a jelenlegi állapot következményeiről - állítja a Szlovák Vadászkamara, amely (a szabad információhoz való hozzáférésről szóló törvény alapján) kérvényezni fogja a környezetvédelmi minisztériumnál, hogy pontosan határozza meg, hogy az adófizetőknek mennyibe került a bevetési csoport fenntartása, hány millió eurót költöttek el ezidáig, a valóságban már régen nem veszélyeztetett barnamedve védelmére Szlovákiában.