Ugyanannyiba kerül a tej mint az ásványvíz, avagy az ásványvíz tündöklése és a tej bukása
A címben jelzett megállapítás természetesen nem minden fajta tejre és ásványvízre érvényes centre pontosan. Vásárolni járó olvasóink viszont nyilván egyetértenek azzal, hogy napjainkban Szlovákiában egy liter tej nagyságrendileg ugyanannyiba kerül, mint egy flakon ásványvíz. Hogy lehetséges ez, mi az oka, hogy ilyen – a közelmúltig még meglepőnek is nevezhető – helyzet alakult ki? Erre keressük a választ alábbi írásunkban.
A szlovákiai vásárlóknak már csak egy része emlékszik arra, hogy 1989 előtt az ország minden boltjában a termékek ugyanannyiba kerültek. Ez az időszak már régen mögöttünk van, sőt, mostanra ennek a helyzetnek éppen a fordítottja alakult ki – azaz nehéz lenne két olyan boltot találni, amelyekben ugyanazt a terméket ugyanazon az áron lehet megvásárolni.
Ennek ellenére is a rendszeresen bevásárolni járóknak kialakult az a képességük, hogy egy-egy gyakran vásárolt termék árát könnyen meg tudják határozni. Igy bárkit is kérdeztem meg a környezetemben, csak bólogatott, hogy valóban igaz az az állítás, miszerint egy liter friss tej nagyjából ugyanannyiba kerül, mint egy üveg ásványvíz. Ez utóbbi alatt a 1,5 literes PET-palackosokat értjük. Mindkét termék átlagára 60-70 cent között mozog, vannak persze ennél drágább prémiummárkák, illetve ennél olcsóbb, főként akciós termékek is.
Ha jobban belegondolunk, el kell ismernünk, hogy a tej előállítása, feldolgozása, csomagolása, szállítása majd értékesítése számunkra, laikusok számára is bonyolultabb, igényesebb folyamatnak tűnik, mint ugyanez a folyamat egy palackozott ásványvíz esetében. Ezt a Magyar 7 számára azonnal meg is erősítette Margita Štefániková, a Szlovákiai Tejtermelők Szövetségének ügyvezető igazgatója, s hogy az állítást alátámassza, azt is elmondta, a fejés után azonnal hűteni kell a friss tejet, hogy a benne lefolyó mikrobiológiai folyamatokat kordában tudják tartani. A hűtés egészen a bolt pultjáig végigkíséri a tej útját, és amíg oda eljut, még sok kézen megy keresztül.
Így következő kérdésünket már Stanislav Voskárnak, a Szlovákiai Tejfeldolgozók Szövetsége elnökének tettük fel, hogy szerinte minek tudható be a tény, egy üveg ásványvíz áráért már egy liter tejet is lehet venni. Voskár elnök meg is hökkent az összehasonlításon, de elismerte, hogy ez tényleg így van.
Válaszában kiemelte, szó sincs arról, hogy a tejfeldolgozók, azaz a „tejgyárak” kényszerítenék a tejtermelőket a nagyon alacsony árakra, s hozzátette, hogy a termelők és a feldolgozók között annyira jó a viszony, hogy a két szövetség egy közös platformot is létrehozott Tejalap (Mliečny fond) néven, amelynek egyik legfőbb feladata, hogy a tejfogyasztást népszerűsítse. A tejfeldolgozók elnöke mellett szinte minden nyilatkozónk egyetértett abban, hogy a tejivás népszerűsítésére óriási hangsúly kellene fektetni, ugyanis „a tej rossz passzban van”. Ezt már Pomichal István, a Szlovákiai Szarvasmarha-tenyésztők Szövetségének egykori elnöke fogalmazta meg ilyen velősen, aki a húsmarhák tenyésztésén kívül hosszú ideig foglakozott tejtermeléssel is.
Beszélgetőpartnereink arra is rámutattak, hogy a mai húszasok és még a harmincasok generációjáról is elmondható, hogy nem alakult ki a tejivási szokásuk. Pomichal ezért elsősorban az államot teszi felelőssé, ugyanis a velünk együtt induló két szomszédunk, Csehország és Magyarország is nagyságrendileg többet költ az iskolatej-programra, mint Szlovákia. Azt ugyanis kutatások bizonyítják, hogy a tejivás szokása a gyermekkorban alakul ki; felnőttkorban ez nagyon ritka. Magyarországon a Tejtanács általános iskolai bemutatókat is szervez, ahol játékos formában mondják el a tanulóknak a tej előnyeit.
De miért van ennek jelentősége, hogy függ ez össze azzal, hogy egy liter tej ugyanannyiba kerül, mint egy üveg ásványvíz? A fő probléma ugyanis éppen az előbbiekben taglalt tény, azaz, hogy az elmúlt két évtizedben nagyon nagy mértékben, több mint 30%-kal csökkent a tejfogyasztás. Azaz a tejtermelők nincsenek olyan helyzetben, hogy diktálják az árakat, örülnek, ha gazdaságukat nem kell felszámolni. Ma a tejgyár egy liter tejet átlagban 0,33 euróért vesz meg a termelőtől, ami olyan szempontból jó hír, hogy a szlovákiai gazdák tejét veszi meg, és nem importál olcsóbb külföldit. A kevésbé jó hír azonban, hogy ez az ár csak azoknak biztosít szűk, 1 centes nyereséget literenként, akik egyrészt tényleg minden fillért megfognak, másrészt pedig folyamatosan nagy hozamot tudnak teheneikből biztosítani. Egy fejőstehén termelésbe állítása megközelítőleg hatezer euró.
A gazdák már próbálkoztak a tejautomaták üzembeállításával is, amelyek egy-egy település lakosságát látták volna el friss, pasztörizálatlan tejjel, úgy, hogy a feldolgozók kimaradtak volna az értékesítési láncból. A tej tehát közvetlenül jutott volna el a termelőktől a vásárlókhoz. A tejautomatákkal történő eladás élenjárója, az MVL Agro Kft. ügyvezetőjének, Petrík Štefannak elmondása szerint azonban be kellett látni, ez az eladási forma már nem járható a XXI. században, mert átalakult a vásárlási kultúránk.
Az emberek megszokták a nagybani bevásárlást, és inkább vesznek 1 karton (12 dobozos) tartós tejet az áruházban, mintsem 12 alkalommal elmenjenek friss tejet csapolni az automatából. Ennek a tejnek az eltarthatósága ugyanis csak 1-2 napban mérhető. Az íze viszont... de hát erről már fentebb volt szó, aki nem ismeri a friss, habos tej ízét, annak nem hiányzik.
A tej tehát jelenleg Szlovákiában tökéletesen vert helyzetben van, egyetlen piaci szereplő sincs olyan helyzetben, hogy a képzeletbeli asztalra üssön és kimondja: ennyiért nem éri meg tejet termelni. A gazdák, még ha veszteséggel is, de rá vannak szorulva a tejért kapott pénzre, ez ugyanis szinte az egyetlen mezőgazdasági termék, amelyik folyamatosan, havonta hoz bevételt – míg a többi termény egy évben csak egyszer-kétszer. Kell a pénz a fennmaradáshoz, így a tej eladásával elszenvedett veszteséget megpróbálják máshol kigazdálkodni.
Ellenben itt van az ásványvíz! Az ásványvíz szinte aranykorát éli. Nyugodtan kimondhatjuk: ásványvizet inni szinte divattá vált! Ez ellen természetesen nem lehet kifogásunk, hiszen a sokéves népszerűsítés és az egészséges életmódra való felhívás meghozta az eredményét. Ahogy azt Morvai Lucia főtitkártól, az Alkoholmentes Italok Gyártóinak Szövetsége képviselőjétől megtudtuk, az ezredfordulón egy szlovákiai polgárra még csak 34 liter ásványvízfogyasztás jutott. Ez mostanra elérte az egy főre eső 72 litert! Több mint 100%-os a növekedés!
Természetesen, ezzel nem azt akarjuk sugallni, hogy az ásványvízfogyasztás a tejivás kárára nőtt volna a duplájára. Az ásványvíz két versenytársa fölött diadalmaskodott. Az ízesített, édesített levektől hóditott el sok fogyasztót; illetve egy hétköznapibbnak mondott konkurenciától is átvett sok fogyasztót.
Ez pedig a csapvíz. Ahogy egyik nyilatkozónk elmondta, csapvizet inni sok helyütt snassz, megmosolyogtató. Pedig Dél-Szlovákia-szerte szinte csak olyan a csapvíz, amelynek minősége ellen senki sem emelhetne kifogást. De hát ilyenek a piaci divatok és viszonyok! A lényeg, hogy az ásványvízgyártók és a palackozók a forgalmi adatok alapján nyeregben érezhetik magukat, és ráadásul még a távoli, külföldi ásványvizeket is el lehet adni, óriási szállítási (és környezetszennyezési) költséggel is. Mert van rá kereslet…
A bevezetőben feltett kérdésre tehát szakértőink nyilatkozata alapján azt a választ adhatjuk, hogy a tej, még akciók nélkül is, nagyon olcsó Szlovákiában, mivel az előállítók nincsenek olyan alkupozícióban, hogy az árakat érdemben meghatározhassák, avagy befolyásolhassák. Az ásványvíz pedig a XXI. század egyik sikerterméke, több mint százszázalékos eladási pluszt produkálva, csak az ezredforduló óta. Előállítói ha nem is diktálhatnak, de piaci részesedésük biztos tudatában fogadhatnak el, avagy utasíthatnak vissza egy-egy árajánlatot. Igy ma, Szlovákiában a tej nagyon olcsó, az ásványvíz pedig... éli aranykorát.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/32. számában)
