Ugrásra kész a szlovák baloldal
A Focus legutóbbi közvélemény-kutatási adatai alapján a Hlas-SD toronymagasan nyerné meg a soron következő parlamenti választásokat. Peter Pellegrini népszerűsége és a jelenlegi kormány járványügyi intézkedései kellettek a Hlas tetemes előnyéhez. A történet más szempontból is érdekes. Nemcsak Pellegriniék népszerűsége nőtt meg, újra erőre kaphat a nemzeti baloldali tábor, ami a szlovák jobboldali pártok alternatíváját jelenti.
A szlovák jobboldali tengely az 1998-as parlamenti választásokat követően alakult ki. Emlékezhetünk az SDK választási koalíciójára, amelyből aztán az SDKÚ nőtt ki, mint a legerősebb jobboldali párt. Az SDKÚ sokáig megőrizte vezető szerepét a szlovák jobboldalon, Radoslav Procházka pártja, a Sieť beváltatlan ígéret maradt, 2016-ot követően pedig jó ideig az SaS tűnt esélyesnek erre a szerepre.
Kétségtelen azonban, a 2020-as parlamenti választások üzenetét az OĽaNO értette meg a legjobban. Viszont, miután lassan egy éve működik a jobboldali kormány, az OĽaNO támogatottsága a felére csökkent. Az SaS kivételével megfogyatkozott a többi koalíciós párt népszerűsége is.
Az OĽaNO helyzete tehát kihat a többi jobboldali pártra is, ez pedig azt jelenti, hogy a szlovák jobboldal jelenleg nagy válságba került.
Számukra létfontosságú a kormányzati szerep megőrzése, mert a másik tábor bármelyik pillanatban kész újra átvenni az ország irányítását.
A kilencvenes években Vladimír Mečiarék uralták a szlovák baloldalt, amely nemzeti és szociális volt. A HZDS után a Smer vette át ezt az örökséget, és Robert Ficóék, mint példás diákok, elsajátították a mečiari rendszert.
A Smer egy olyan egységes baloldali tömböt hozott létre, amelyről a jobboldali tábor csak álmodhatott.
Ugyan az SNS nem egy baloldali párt, azonban a szlovák politika sajátosságai miatt erre a térfélre sorolható. Előfordult, hogy az SNS választói a Smerre szavaztak, és fordítva. Mi több, a Smer radikális szárnya közel áll az ĽSNS szavazóihoz is.
Ennek az oldalnak a mérsékeltebb szárnya a Pellegrini-féle Hlas, amely azért is érdekes, mert nemcsak ezt a szavazótábort fogja össze, de nagyon úgy néz ki, hogy a másik oldal szavazóit is meg tudja szólítani: az OĽaNO szavazóinak egy részét is sikerült megnyerniük. Ehhez persze kellett Pellegriniék „megújulása”, illetve az OĽaNO szavazói bázisának összeomlása.
Ezzel együtt a Smer és az ĽSNS sem tűnt el a térképről, ez pedig azt jelenti, ha időközi választásokra kerülne sor, az egykori HZDS- és a korábbi Smer-szavazók tábora olyan erőt képviselne, amely képes lenne akár kormányalakításra is.
Peter Pellegrini előtt óriási lehetőség adódhat. Ha az előrejelzések alapján a helyzet nem változik, akkor a Hlas toronymagasan megnyeri a soron következő parlamenti választásokat. Innentől kezdve kedvére válogathat a bejutott pártok közül. Ha senki nem állna szóba vele, akkor sincs automatikusan vert helyzetben, hiszen még mindig rendelkezésére állhat egykori kenyéradója és politikai pályafutása első állomása, a Smer.
Az ĽSNS-t a lehetséges együttműködésből Pellegriniék kizárták, ugyanúgy a pártból frissiben kivált szakadárokat is, akik majd minden bizonnyal pártot alapítanak. Ugyanakkor, ha a korábbi koalíciós partner SNS – bár ettől jelenleg távol áll, bejut a szlovák törvényhozásba, Pellegriniék nem biztos, hogy elküldik őket maguk mellől.
A fenti következtetések alapján nagyon úgy fest,
a szlovák jobboldal válsága hosszabb távra is megágyazhat a baloldali kormányoknak.
Míg a jobboldali pártok a válságkormányzás árát fizetik meg, addig a nemzeti baloldal szépen lassan visszatalál önmagához és szavazóihoz. Végül is nincs min meglepődni, a történelem ismétli önmagát.
