Túl az elképzelhetetlenen
Május 15-e, szerda fekete betűkkel íródott be Szlovákia történetébe. A Robert Fico elleni nyitrabányai merénylet töréspontot jelent a szlovákiai demokráciában, a hosszabb távú következményei pedig ma még beláthatatlanok.
Szlovákia a Kuciak-gyilkosságot követően múlt szerdán ismét a világlapok címlapjára került. A Robert Fico elleni merénylet fénytörésében a szlovákiai belpolitika egyszerre érdekessé vált azok számára is, akik vajmi keveset tudnak az ország társadalmát felkavaró feszültségekről. Ha a prizmát megfordítjuk, ismerjük el, számunkra legalább ennyire megdöbbentő és előzetesen elképzelhetetlen volt, ami történt.
A hogyan történtről már viszonylag pontos információink vannak, igaz még vannak elvarratlan szálak. A hatóságok vizsgálják annak lehetőségét, hogy Juraj Cintula valóban magányos elkövető volt-e, esetleg tettestársak segítették-e. Bár szinte azonnal a politika küzdelmeinek görbe tükrébe került, így azután ezt is sajátos fénytörésben látjuk, nagyon valószínű, hogy a kormányfő biztonságáért felelős szervek hibáztak a merénylet napján. Ami persze nem válasz arra, miért történhetett meg a fegyveres támadás.
Ha a kérdést úgy tesszük fel, mi vezetett odáig, hogy Szlovákiában nyilvánvaló politikai motivációból törjenek a kormányfő életére, az első megdöbbenést követően felsejlenek az okok. Bár a merénylet valóban sokkszerűen érte még a hazai politikát közelebbről figyelőket is, azt azért ne tagadjuk el, hogy a társadalmi feszültségek felgyülemlése a szemünk láttára zajlott. Az egyre durvuló közbeszéd, a politikum következményeket nem mérlegelő hergelése és a közösségi oldalakon a sokszor álprofilok mögé bújó megmondóemberek uszítása nem tegnap kezdődött.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szlovákiai demokrácia a múlt szerdai merénylettel töréspontra jutott. A hogyan és miért történtnél van most egy sokkal égetőbb kérdés: visszagyömöszölhető-e az erőszak szelleme a palackba, vagy a közéletünk jóvátehetetlenül beleragad a gyűlölet spiráljába, ahol a politikai ellenfél fizikai likvidálása sem elképzelhetetlen. A huszonnegyedik órában vagyunk, hogy az ellenzéki térfélen, de a kormányoldalon is mindenki tükörbe nézzen, és számot vessen a szavai súlyával és esetleges következményeivel.
Jól érzékelhető az is, hogy még a merénylet sokkja sem volt elég ahhoz, hogy a politikai oldalak cselekedeteit ne a rövidtávú érdekek vezéreljék. Miközben az ellenzék gyorsan szabadulna a ráégett felelősségtől, a kormányoldal nem siet nekik megadni nekik a feloldozást. Ez a logika húzódik meg amögött, hogy a hivatalban lévő és a megválasztott államfő által keddre összehívott, már lapzártánk utáni találkozón aligha fog megszületni egy közös nyilatkozat az oppozíció és a kormánypártok részéről.
Annyi biztos, a június 8-i európai parlamenti választások előzetes esélyeit felülírták a történtek. Ha a voksolás napjáig már semmi nem módosítja a politikai napirendet, jó eséllyel kijelenthető, hogy a kormányzó pártok, azon belül is leginkább a Smer-SSD pozíciói erősödtek az ellenzék rovására.
Június 8-án jó eséllyel azzal is számolhatunk, hogy ez a két folyamat érzékelhetően, akár jelentősen is megnövelheti a választási hajlandóságot. Már a korábbi elemzésekben is rögzítettük, hogy a magasabb választási részvétel a nagyobb választói tartalékokkal rendelkező kormányoldalnak kedvez. Ez bizonyosodott be a legutóbbi parlamenti és államfőválasztáson is.
Azt is tegyük hozzá, a bejutási küszöb körül ingadozó pártok dolgát jócskán megnehezíti a várhatóan magasabb részvétel. Ezért a felvidéki magyar választóknak a Fico elleni merénylet árnyékában is fontos tudatosítaniuk, hogy a magyar közösség európai képviseletének visszaszerzése múlik azon, hogy minél nagyobb számban az urnákhoz járuljanak június 8-án.
Ha a merénylet várható hosszabb távú hatásait vizsgáljuk, számos bizonytalan kimenetelű tényezővel találjuk magunkat szembe. Jelenleg a legfontosabb az erőszakspirál megállítása, a társadalmi béke megőrzése. Az erőszak elszabadulása esetén ugyanis olyan helyzet fenyeget, amelyet csak ellenezni lehet, elemezni már aligha.
Fico tartós munkaképtelensége a kormányoldal számára is kihívást jelent, túl azon, hogy a miniszterelnök helyettesítése a hatásköri törvény alapján biztosított. A kormányfő a jogköreit a jogszabályok szerint egy általa meghatalmazott miniszterre ruházhatja át, aki várhatóan a kormányfőhelyettesi tisztséget is betöltő Robert Kaliňák védelmi miniszter lesz.
Ez a lépés nem teljesen precedens nélküli, hiszen 2016-ban Fico szívműtétje esetén is Kaliňák helyettesítette a kormányfőt. Akkor azonban ez a felhatalmazás mindössze két hétre szólt, szemben a jelenlegi várhatóan jóval hosszabb időszakkal. Ahhoz, hogy a szlovákiai politikába visszatérjen a stabilitás, és megőrizhető legyen a társadalmi béke, a kormánynak az átmeneti időszakban a folyó ügyek vitelén túl nyugalmat, magabiztosságot kell sugároznia. Ez pedig cseppet sem kis kihívás.
Az írás a Magyar7 2024/21. számában is olvasható.
