Történelmi esemény, magyar asszisztenciával
A karthauzi szerzetesek egykori vöröskolostori székhelyén, január utolsó szerdáján kihelyezett ülést tartott a szlovák kormány. A miniszterelnök különösen fontosnak tartja a kihelyezett tanácskozásokat, hogy ezzel is mutassa, a kormány folyamatosan tartja a kapcsolatot a választóival. Ilyenkor általában a helyszínhez kötődő, szimbolikus súllyal bíró döntést is elfogadnak. Ez most a gorálok kisebbségként való elismerését jelentette.
Az eddigi etnikai csoportként kezelt közösség a Szepesség (26 ezer) és Árva (16 ezer) régió északi, Lengyelországgal határos, hegyes vidékén él már évszázadok óta, de számottevő közösség van Kiszucában (8-9 ezer), illetve az országon belüli migráció eredményeként szétszóródva egész Szlovákia területén (7 ezer).
A nevük a szláv „gora” (hegy) szóból ered, s gorál alakban hegyi embert jelent. A nyelvük pedig, saját elmondásuk szerint, inkább hasonlít a lengyelhez, mint a szlovákhoz. Mivel nélkülözték az állam által elismert kisebbségi státust, így sem a nyelvi jogok gyakorlásánál, sem a kultúrájuk fejlesztésére adott állami támogatások szétosztásánál nem kerültek szóba, s ugyanezért az egyes népszámlálásoknál sem volt az előrenyomtatott kérdőíveken feltüntetve a gorál nemzetiség, mint választási lehetőség.
Mindez abba torkollott, hogy évekkel ezelőtti kezdeményezésük az elismerés érdekében nem talált meghallgatásra, mivel nem tudták hitelt érdemlően prezentálni, hogy számbelileg mekkora közösségről van szó.
Azt, hogy néhány sorral feljebb viszont már az egyes régiókhoz kötődő számokat tudtunk mutatni, nagy részben a Bél Mátyás Intézet (BMI) munkájának az eredménye. Munkatársaik 2020-tól szakmai segítséget nyújtanak a gorálok képviselőinek és aktivistáinak ahhoz, hogy az áhított elismerést meg tudják szerezni. A legutóbbi népszámlálás idején a gorál aktivisták és a BMI kampányt folytatott a gorálok lakta területeken azzal a céllal, hogy a népszámlálási íveken saját kezű beírással vallják meg gorál nemzetiségüket. Ennek meg is lett az eredménye és a nemlétezőből immár 5 273 személyre gyarapodott ez a közösség. Ezzel nemcsak, hogy hiteles forrásból származó adathoz jutottak, hanem azonnal a nemzetiségi kisebbségek, akkor még tizenhárom közösséget felvonultató listáján mindjárt a kilencedik helyre ugrottak volna. Csak azt követően kapták meg a nemzetiség státuszát az országban élő vietnámiak, s most az őshonos gorálok.
A lapunknak nyilatkozó Ravasz Ábel, a BMI elnöke, egykori romaügyi kormánybiztos elmondta, hogy az egyes régiókban lakó gorálok meghatározása tudományos becslés alapján történt, amelynek lényege, hogy nem a települések egyes lakosait faggatták nemzetiségükről, hanem a megszólítottaktól azt kérdezték, személyes becslésük alapján hány gorál élhet a településen.
Legkevesebb három, de gyakran ennél több forrást kérdeztek településenként, s ennek eredményeként jutottak arra, hogy 57 ezerben lehet meghatározni a szlovákiai gorálok becsült nagyságát. Ezek talán a gorálokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalók, de aki ennél többre kíváncsi, a sok egyéb információ mellett akár településekre lebontva tudja majd vizsgálni a közösség lényeges adatait, mivel a tavasz folyamán megjelenik A gorál közösségek atlasza, amelynek kiadásával a BMI és a gorál települések polgármesterei mindenképpen meg akarták várni a hivatalos kisebbségi státusz elismerését.
Az ötödik évébe lépő folyamat – amelyet kis túlzással akár nemzetébresztő törekvésnek is nevezhetünk – lényeges állomása volt, hogy idén január 27-én a pozsonyi kormány kisebbségi tanácsa megtárgyalta a gorálok kérését, azt immár pozitívan értékelte, s javasolta a kormánynak a nemzeti kisebbségi státusz megadását a közösség számára.
Szimbolikus az is, hogy az új, Horony Ákos kisebbségi biztos munkája eredményeképpen létrehozott kisebbségi tanács elnöki posztját Robert Fico tölti be, így a kormány elé a kormányfő terjeszti be a tanács javaslatait.
Ezt történt meg január 29-én a festői szépségű környezetbe ágyazott Vöröskolostor településen, ahonnan a gorál polgármesterek, aktivisták és további érdeklődők már hivatalosan elismert nemzeti kisebbség tagjaiként tértek haza.
A kormány döntésével szinte azonnal kritikus hangok is megjelentek. A kritikusok egyik fő problémája az, hogy ha például 50 ezer plusz gorál jelentkezik majd a legközelebbi népszámláláson, az pontosan ilyen mennyiségben csökkenti a szlovákság számát, hiszen korábban ezeket az embereket a szlováksághoz sorolták be.
A kritikusok további problémája, hogy Ravasz Ábelt a nagymagyar irredentizmus képviselőjének tartják, akinek a célja a szlovák egység ilyen módon való megosztása.
Hozzáteszik, hogy az egykori kormánybiztos a ruszinok között is hasonló felvilágosító munkát végez, akiket – a múltban élők jelentős része – görögkatolikus szlovákoknak tart, a gorálokat pedig egyszerűen nem tartják nemzeti kisebbségnek, hanem lokális közösségnek, amelyből Szlovákiában szerintük több is van, és félő, hogy a mostani példán fellelkesülve az egyes régiók különböző dialektust beszélő tagjai is majd kisebbségi státust szeretnének szerezni.
Ravasz Ábel szerint azonban ezek a felvetések gyenge lábakon állnak, mivel a gorálok nem szlovákok, hanem úgynevezett átmeneti szláv csoportot képeznek. Rámutatott, hogy a nagy, önálló szláv nemzetek határainál mindig kialakulnak ilyenek, például a csehek és a szlovákok között élnek a morvák, vagy a szlovákok és az ukránok között a ruszinok, és a gorálok elismerésével ezt a helyzetet deklarálta döntésével a kormány.
Kérdésünkre, hogy Ravasz mindezek után elvállalná-e a „gorálok atyja” megnevezést, még csak reagálni sem akart, azt viszont elmondta, hogy sokszor kérdezik tőle, hogy miért szereti jobban például a romákat, vagy egyéb más kisebbségeket.
Erre teljes határozottsággal kijelentette, hogy nem tesz különbséget az egyes nemzetiségek között, a munkájához a motivációt a sorsközösség jelenti. A BMI készen állt arra, hogy módszertani, kutatási és technikai segítséget nyújtson a goráloknak, hiszen közös hanggá formálni a sok hasonló akaratot, nagyon sok tapasztalatot és kitöltött kérdőívek formájában megnyilvánuló fizikai munkát jelent.
Nagyon pozitívan értékeli az együttműködést a gorál törekvések egyik zászlóvivője, Zsár (Ždiar) polgármestere, Pavel Bekeš, aki lapunknak elmondta azt is, hogy még a beterjesztés előtt tapogatózó tárgyalásokat folytattak a legnagyobb kisebbségi közösségek képviselőivel, vajon számíthatnak-e a támogatásukra? Ahogy a polgármester elmonda, a roma, a ruszin és a magyar kisebbségi vezetők természetesnek vették, hogy támogatják a goráloknak, mint a 15. szlovákiai kisebbségnek a hivatalos elismerését.
Ján Čarnogurský – a múlt rendszerben meghurcolt katolikus másként gondolkodó, a KDH alapítója, 1991 és 1992 között Szlovákia miniszterelnöke
Milan Čič – a rendszerváltás átmeneti időszakának a miniszterelnöke
Andrej Kiska – Szlovákia köztársasági elnöke 2014 és 2019 között
Peter és Ladislav Škantár – A 2016-os riói olimpia vadvízi szlalom C2 kategóriájának aranyérmesei
Kollárovci – ismert szlovákiai, népzenei alapokon nyugvó zenét játszó együttes
Megjelent a Magyar7 2025/5.számában.
