"Többet tudunk mi a szlovákokról, mint ők rólunk. Ezen kéne változtatni!"

Vannak-e az EU-n belül más olyan országok, ahol a többség és kisebbség között hasonló konfliktusok vannak, mint magyarok és szlovákok között?

A kérdést nem magyar-szlovák szembenállásként látom, és szerintem nem is célszerű így megközelíteni. A szlovákok többségének ugyanis fogalma sincs a magyar közösség problémáiról. Nem lehet tehát kijelenteni azt, hogy a szlovákok támogatják a magyarok számára sérelmes dolgokat, mert sokuk nem is tud róluk.

A hangsúly tehát az állam és a magyarok közötti kapcsolaton van.

Ha azt nézzük, hol vannak Európában etnikumok közötti konfliktusok, akkor ilyen szempontból Szlovákia nem egy konfliktusos hely. Ha konkrétan a nyelvtörvényt nézzük, ezen a téren nagyon sok hasonló példát találni Európában. A legtöbb államnak e téren kirekesztő a törvénykezése, habár nem olyan mértékben, mint Szlovákia esetében.

Mondana példákat?

Aktuálisan a legjobb példa erre Ukrajna, ahol nagyon szigorú nyelvtörvényt fogadtak el. De ugyancsak említhetnénk a balti államokat, Romániát, Bulgáriát, Görögországot stb., ahol hasonló a nyelvi helyzet. Kirekesztő, és nem egyenlőségre épülő nyelvtörvény tehát sok helyen van, bár a legtöbb nem olyan szigorú, mint Szlovákia esetében. Például Franciaország is egy jó példa. Ott nagyon kis mértékben hagynak teret a kisebbségi nyelveknek.

Vannak tehát rossz példák és vannak jó példák. Mintaértékű szabályozások vannak többek között Finnországban, Dél-Tirolban vagy Belgiumban. Éppen ezért nincs egy egységes európai standard, tehát valamiféle közös mérce, amit mindenkitől megkívánnának.

Mi az oka, hogy nem alakult ki egy egységes európai standard?

Ez egy olyan kérdés, amiben központi szintről nem nagyon akarnak más államok beleavatkozni, mivel egy nagyon érzéken témáról van szó. Úgy gondolják, hogy nem lenne szerencsés ebbe beleavatkozni, ezért a nemzetközi szervezetek nagyon tág mozgásteret adnak az egyes államoknak. Nagyon jó analógia ennek kapcsán a szexuális kisebbségek ügye, amelybe hasonló módon nem avatkoznak bele. Óriási eltérések vannak abban, hogy egyes európai államokban a Pride felvonulásokat is betiltják, más államokban meg akár templomban is házasodhatnak az azonos neműek. Mivel ez egy érzékeny kulturális kérdés, a nemzetközi szervezetek úgy gondolják, hogy ebbe jobb nem beleavatkozni.

A kilencvenes évek elején még sokan úgy gondolták, hogy központi irányítással lehetséges lesz egy nagyobb előrelépés a kisebbségi jogok területén, de ezt gyorsan fel is adták. Nagyon erős volt a nemzetállami ellenállás. Oda jutottunk, hogy nagyon kevés a központilag meghatározott standard.

Vannak ugyanis régi tagállamok, amelyek a nyelvpolitika terén diszkriminatívak, így aztán nemcsak Szlovákiát kéne számon kérni, hanem például Franciaországot vagy Németországot is.

Ha tehát nemzetközi szinten ennyire nem akarnak beleszólni ezekbe az ügyekbe, és nem akarnak segítséget nyújtani, akkor a felvidéki magyarság számára mi szolgálhat motivációként?

Ez esetben csakis hazai politikai változásoktól lehet előrelépést remélni. Az viszont biztosan nem fog bekövetkezni (amiben sokan bíznak és bíztak a kilencvenes évek elején), hogy majd az Európai Unió vagy az Európai Tanács jön, és kiköveteli Szlovákiától, hogy törölje el a nyelvtörvényt, és fogadjon el helyette egy egyenlőségre épülő nyelvpolitikát.

Ez továbbra is maradhat cél, de mindez a hazai politikai változásoktól függ. Ezt támogatják a nemzetközi szervezetek is, de helyettünk nem fogják kikényszeríteni a szlovák államtól.

Hogyan lehetne elérni, hogy a szlovákok másként tekintsenek például a nyelvpolitikára?

Véleményem szerint, ha a szlovákok többsége tisztában lenne azzal, milyen negatív következménye van a mostani nyelvi szabályozásnak, és hogy milyen abszurd esetek alakulnak ezáltal ki, sokan nem értenének vele egyet. A szlovákok viszont gyakran hamis és téves információkhoz jutnak ezzel kapcsolatban. Például a nyelvtörvényről sokat vitáznak a parlamentben, de erről a szlovákok leginkább csak azt hallják vissza, hogy Dél-Szlovákiában elnyomják a szlovák nyelvet, és tilos szlovákul megszólalni az utcán. Ennek hatására nyilván egyesek jobban támogatják az erre irányuló ellenintézkedéseket, mintha a valós helyzetről lenne tudomásuk.

Ugyancsak nem célszerű a nyelvi kirekesztés témához úgy hozzáállni, mintha ezzel minden szlovák egyetértene. Egyrészt mert vannak szlovákok, akik eleve nem értenek vele egyet, de még többen vannak, akik egyáltalán nem is látják át mi történik (e tekintetben a magyarok egy része sincs tisztában a részletekkel). Célszerűbb lenne tehát egy olyan rendszerről beszélni, amit nem úgy fogalmazunk meg, mint ami a magyaroknak jó, hanem ami igazságos és az egyenlőségből indul ki. Ezt sokkal többen tudnák támogatni, akár a dél-szlovákiai szlovákok is.

Valamilyen oknál fogva nem tudunk betörni a szlovák közvéleménybe és médiába problémáinkkal. Többek között a diszkrimináló nyelvtörvénnyel kapcsolatban sem tudunk kezdeményezni vitát a szlovák féllel. Mi lehetne erre a megoldás?

Egyrészt a magyarok írhatnának többet a szlovák médiába. Biztos vagyok benne, hogy megjelentetnék ezeket az írásokat. Jómagam is írtam egy időben szlovák újságba és probléma nélkül megjelentették. A szlovák társadalom is plurális, és ott is vannak viták. Ha van egy himnusztörvény, biztos vagyok benne, hogy őket is érdekelné, mi ennek kapcsán az MKP, vagy más releváns magyar közéleti- és politikai szereplőknek az álláspontja.

Tehát akkor érdemes lenne foglalkozni azzal, hogy szlovák nyelven is kommunikáljunk a magyar közösség problémáiról?

Ha lenne magyar álláspont, ami a szlovák olvasóknak mutatja be a magyar közösség aktuális problémáit, az megjelenhetne a szlovák sajtóban is. Jelenleg van a szlovák sajtóban néhány magyar szereplő. Nekik van egy saját megközelítésük, illetve arról írnak, ami érdekli őket.

Ezeket a magyar, vagy magyarul is tudó szlovák szereplőket nem az különbözteti meg a többi magyar szereplőtől, hogy a szlovákoknak megfelelő álláspontjuk van (amit sokan felrónak nekik). A fő különbség abban rejlik, hogy ők veszik a fáradságot, hogy szlovákul írjanak ezekről a dolgokról. Ha mi felrójuk nekik, hogy ez nem mindenki álláspontját képviseli, akkor erre azt lehetne válaszolni, miért nincs igyekezet szlovákul leközölni egy másikfajta magyar álláspontot is? Személy szerint olyan elutasítással még nem találkoztam, hogy csak azért, mert magyar témáról van szó, nem közlik le. Ha elég érdekes az olvasók számára, akkor leközlik. A mi témáink pedig, véleményem szerint, nagyon gyakran elég érdekesek.

Magyar oldalról gyakran elhangzik, hogy nincs kapacitás arra, hogy külön szlovák weboldalt működtessen valaki.

Nem saját szlovák sajtóorgánumról beszélek, mert annak előbb meg kéne magának nyerni az olvasókat. Vannak azonban szlovák lapok, amelyeknek már megvannak az olvasóik, oda kellene a magyar témákat eljuttatni kifejezetten a szlovák olvasóknak célozva.

Nagyon sok írás, ami a magyar sajtóban megjelenik, a magyar olvasóknak szól. Ez azt jelenti, hogy teljesen más információs helyzetből indul ki. A magyar olvasó sok dologról tud, amiről a szlovák nem. Vannak témák, amelyek a magyar olvasót nem érdeklik, de a szlovákot viszont igen. Egy kifejezetten szlovák olvasónak célzott írás, biztosan sokkal jobban megérinti a szlovák közösséget, mint egy szlovákra fordított magyar cikk.  

Egyúttal hangsúlyoznám, hogy ez nem lehet egyéni elhatározás kérdése.

Például, ha lenne olyan ember, akinek az lenne a feladata, hogy hetente egy cikket írjon kifejezetten a szlovák sajtónak magyar ügyekben. Nem önkéntesen, vagy mert úgy gondolja, hogy ez jó dolog, ezért ingyen is elvégzi.

Véleményem szerint ennek a szlovák újságok is örülnének, mivel nekik is nagyon nehéz a magyaroktól cikkekhez jutni. A magyar közösség pedig nagyon jól járna ezzel. Ha egy írás érdekes, jó minőségben van megírva, és kifejezetten a szlovák olvasókra irányul, biztos vagyok benne, hogy megjelentetnék. Erre számos példa van, többek között az én írásaim is megjelentek már szlovák sajtóban, holott érzékeny témákról volt szó, de annál érdekesebb volt ez a szlovák olvasók számára. Van egy óriási információs aszimmetria magyarok és szlovákok között Szlovákiában. Sokkal többet tudunk mi a szlovákokról, mint ők rólunk. Ezen kéne változtatni.