Tisztességes Szlovákia: Ábránd vagy lehetőség?
Két éve dördültek el azok a lövések, amelyek kioltották Ján Kuciak és kedvese életét. A kettős gyilkosság éles cezúrát húzott a szlovák közéletbe, következményei a szombati parlamenti választás esélyeit is befolyásolják. Ugyanakkor adódik a kérdés: vajon reális lehetőség-e a szlovák közélet morális megtisztulása?
2018 februárjában az egész országot megrázta a hír: Nagymácsédon megölték Ján Kuciak oknyomozó újságírót és jegyesét, Martina Kušnírovát. A fiatalokat szó szerint kivégezték. A szálak a legmagasabb körökig vezettek, ezért a tömeg a politikai vezetők fejét követelte. Előbb csak Pozsonyban, majd az ország szinte minden részében békés tüntetések kezdődtek, a résztvevők a Tisztességes Szlovákiáért jelmondattal vonultak az utcára.
Az utcára vonult tömeg nem pusztán a kormánnyal szemben tüntetett, éles rendszerkritikát fogalmazott meg. Az izmosodó középosztály, amely a tüntetések gerincét adta, igazából a Szlovákiára polipként ránehezedő oligarchisztikus berendezkedést akarta leváltani. Ezt felismerve fontos leszögezni, hogy a Kuciak-gyilkosság következtében nem pusztán súlyos kormányválság bontakozott ki, hanem tágabban értelmezett politikai válság, amely legalább annyira érintette a parlamenti ellenzék pártjait, mint a kormánykoalíciót – megágyazva ezzel a progresszívek üstökösszerű megjelenésének a szlovák politika palettáján.
A kormányzat bénultsága, megkésett lépései csak fokozták a népharagot: az események lavinaszerűen követték egymást. Előzetesen kevesen fogadtak volna rá, hogy Robert Fico előbb belügyminiszterétől, a Smer erős emberének tartott Robert Kaliňáktól lesz kénytelen megválni, majd néhány nappal később őt is elsodorja a népharag.
Robert Fico taktikai visszavonulását követően Peter Pellegrini alakíthatott kormányt. A Smer elnöki székét megtartó volt miniszterelnök árnyéka azonban ott maradt az átalakított kormányon.
A kormányválság a kabinet átalakításával, a kormányfőcserével sem oldódott meg, mivel az elégedetlenség nem csitult – a tüntető tömegek előrehozott választásokat követeltek.
A helyzet kiéleződésében nagy szerepe volt a legkisebb koalíciós párt, a Most–Híd balul sikerült taktikai lépéseinek. A vegyespárt a Kuciak-gyilkosságot követően esélyt kapott arra, hogy azokat a morális károkat, amiket magának a 2016-os koalíciókötéssel okozott, jóvá tegye. Bugárék azonban beleegyeztek a koalíció fenntartásába, a kormány átalakításába.
Annál nagyobb volt a tömegek felháborodása, az előrehozott választások elmaradásáért leginkább Bugárt okolták.
A kettős gyilkosság ügyében folyó nyomozás azt követően vezetett eredményre, hogy Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitány május végén távozott a posztjáról, helyére Milan Lučanskýt nevezték ki. 2018 szeptemberében a hatóságok Gútán elfogták Tomáš Szabót és unokatestvérét, Miroslav Marčekot. Rövidesen rendőrkézre került Alena Zsuzsová és Andruskó Zoltán is. Zsuzsovától a szálak a kétes hírű nagyvállalkozóhoz, Marian Kočnerhez vezettek, aki ekkorra már a váltóhamisítási ügy miatt egyébként is vizsgálati fogságban ült.
Andruskó, miután együttműködött a hatóságokkal, elfogadta az ügyészség által felkínált vádalkut: jogerősen tizenöt év börtönre ítélték. A kettős gyilkosság megrendelésével és végrehajtásával megvádoltak közül a 2020 januárjában kezdődött főtárgyaláson egyedül Miroslav Marček tett részletes beismerő vallomást: beismerte, hogy ő végzett Kuciakkal és kedvesével. A többi vádlott tagadta a vádiratban megfogalmazott pontok többségét, a főtárgyalás folytatását márciusra napolták el. Bár a vádirat szilárdan megalapozottnak tűnik, megválaszolatlan kérdések azért maradtak. Az is kérdéses, hogy a Kuciak-gyilkosság ügyében megszülető ítélet vajon elhozza-e a kívánt morális megtisztulást, a társadalmi katarzist.
A közelmúltban kiszivárgott botrányos hangfelvételek, videók azt mutatják, hogy a szlovák politika erkölcsi megtisztulása továbbra is várat magára, a politikai osztállyal és a hatóságokkal szembeni bizalomvesztést nem sikerült jóvá tenni.
A február 29-i választás mérföldkő lehet abban a tekintetben, hogy a Smer-SD, amely másfél évtizede az ország legnagyobb pártja, jócskán meggyengülve az ellenzéki padsorokba kényszerülhet. A gyilkosság leplezte le, hogy milyen sok karja van az országra nehezedő polipnak, amely szervezett felvilágként fonódott össze a végrehajtó hatalommal és az igazságszolgáltatással.
A morális megtisztulás emiatt elképzelhetetlen kormányváltás nélkül. A gyakran egymásnak is ellentmondó felmérések tükrében valószínű, hogy a Smernek távoznia kell a hatalomból, de felvidéki magyarként sem mindegy, milyen kabinet áll fel február 29-ét követően.
Már-már közhelynek számít a szlovák politikában, hogy a magyarok minden helyzetben az ország demokratikus fejlődésének fontos pillérei voltak, mindig a jó oldalra álltak. Kivételt képez ebben a sorban a 2016-os koalíciókötés, amikor a Most–Híd természetes szövetségeseit cserben hagyva kormányt alakított a Smerrel és az SNS-szel.
Ezzel magyarázható, hogy a szombati választáson rajthoz álló magyar érdekeltségű indulók közül egyedül a Magyar Közösségi Összefogásnak van valós koalíciós potenciálja – a Most–Híd a demokratikus szlovák pártok előtt morálisan ellehetetlenült.
Február 29-én a jelenlegi kormány leváltásához minden szavazatra szükség lesz. Felvidéki magyarként azonban jó, ha szem előtt tartjuk: a szlovák pártok a saját választóiknak köszönhetően is bejutnak a parlamentbe – mi a kormányváltáshoz leginkább azzal járulhatunk hozzá, ha a magyar érdekképviseletre szavazunk.
