Tévévita rántotthús mellé: Érsek Árpád, Simon, Harabin és Drucker a Markízán

A műsornak nagyon jót tett, hogy a politikusokat szembesítették korábbi nyilatkozataival. Michal Kovačič műsorvezető jó érzékkel válogatta össze a bejátszásokat, sokszor láthatóan törekedve arra, hogy csőbe húzza egyik-másik interjúalanyát. Sikerrel.

A műsorvezető első körkérdésére, miszerint melyik három minisztériumot szeretnék megkapni, ha kormánytényezővé válna a pártjuk, egyetlen kivétellel mindegyik politikus kitérő választ adott.

Simon a kormányváltás fontosságát hangsúlyozta, Drucker az emberek akaratának érvényesülését, Harabin a szokásához híven pedig a műsorvezető kérdését minősítette inkább a válaszadás helyett. Érsek Árpád a tőle megszokott, legyünk megengedőek, "egyszerűséggel" válaszolt a kérdésre, felsorolva a közlekedési, a mezőgazdasági és a környezetvédelmi tárcát, a végén egy "no"-val nyomatékosítva mondandóját. Drucker kapta az első egyéni kérdést, a műsorvezető igyekezett is sarokba szorítani az ex-minisztert. A politikusnak persze nem tetszett a vita elejéhez képest igen meglepő rámenősség, amivel a műsorvezető azt próbálta meg kiszedni belőle, kivel és kivel nem kormányozna a választások után. Druckerből a végén csak kibuggyant, hogy nem zárták még ki az együttműködést a vegyespárttal, de láthatóan befeszült Kovačič "agresszivitásától". Harabin kapta a következő kérdést, a migránsválság kapcsán, de azon kívül, hogy megtudtuk, villamossal jár munkába, és jó szeme miatt képes megkülönböztetni egymástól az itt dolgozó külföldieket a migránsoktól, több szót nem is érdemes vesztegetni a válaszára.

A második körkérdés a kisiskolákat érintette.

Simon szerint eredményesen lehetne kezelni a helyzetet, ha a kisiskolák tanulói után magasabb fejpénz járna. Harabin válaszának első szavaiból úgy tűnt, a magyar iskolákba fog beleszállni, de a végén csak sikerült az SNS-en ütnie egy nagyot. A kórházreformmal kapcsolatban sem Érsek, sem Simon nem szolgált érdemi válasszal, lévén, nem szakpolitikusok. Drucker azonban igen a szívére vette és hazugsággal vádolta meg Harabint, aki 2015-ös statisztikák alapján szedte le a keresztvizet a szlovák egészségügyről. A legfelsőbb bíróság egykori elnökének a műsor ezen pontján az is nehezére esett, hogy helyesen ejtse ki "Tomáš Dricker" nevét, aki mosolyogva fogadta a szándékosnak tűnő sértést.

Ha másra nem is, arra jó volt Harabin támadása, hogy Drucker egy igen furcsa, a kormány politikáját védő pozícióba manőverezze magát. Azt a kormány védte, amelynek pártjaival tíz perccel korábban még kizárta az együttműködést.

Érsek Árpád az R7-es átadásának állítólagos blokkolása kapcsán kapta meg újra a szót. Rá is fért, hiszen szemei állása alapján igen elálmosodott míg két kollégája egymást szapulta a terem túloldalán. Érsek a blogjában megjelent vádaskodás helyett ezúttal egy békülékenyebb hangot ütött meg, szerinte az ügy lecsillapult az utóbbi időben, de csak azért, mert a közlekedési tárca már jelezte, sehogy sem tudják átadni február 29-ig az említett szakaszt.

A vita ezen pontján Simon csúnyán beleszaladt a késbe, amikor a műsorvezető Simon egy korábbi kijelentése kapcsán (gyorsforgalmi útra van szükség Kassa és Királyhelmec között) arra volt kíváncsi, hány lakosa is van Királyhelmecnek. Simon huszonötezres válasza igen messze állt a valóságtól (ha valaki nem tudná, körülbelül 7500). Nem meglepő, hogy látszott, az egykori földművelésügyi miniszteren nyomott hagyott a tévedés. A legszomorúbb az egészben, hogy Simon egy igen logikus érvelést – miszerint a két várost összekötő gyorsforgalmi út nem pusztán Kassáról és Királyhelmecről szólt, hiszen az egész régió életére lenne hatással – ütött agyon azzal, hogy fogalma sem volt róla, hányan laknak az utóbbi településen. Kár érte!

A bírói átvilágítás témájával került vissza a szó Druckerékhez. Drucker szerint alkotmányos többséggel meg lehetne ezt oldani, Harabin magában göccögve viszont közölte, hülyeség az egész.

A vita vége felé félő volt, leszakad a Markíza stúdiójának mennyezete, amikor Harabin arról beszélt, az ő regnálása idején semmiféle botrányos esemény, semmiféle "Kočneriáda" nem történt. Az ezzel kapcsolatban kialakuló vitában Drucker nekitámadt Harabinnak, akinek háromból háromszor sem sikerült helyesen kiejteni a mellette álló politikus nevét. Drücker, Dricker és Drocker a végén már ki is kérte magának, hogy folyamatosan rosszul ejtik a nevét.

A vita legérdekesebb része a legvégén érkezett el, a kisebbségi kérdések kapcsán.

A kettős állampolgársággal kapcsolatban kár, hogy csak Druckert és Harabint kérdezte meg a műsorvezető. Előbbi elképzelhetőnek tartotta a törvény megváltoztatását, még utóbbi kategorikusan elutasította azt. Az alkotmány sokat emlegetett preambuluma (My, národ slovenský) kapcsán Drucker nem tartotta kizártnak, hogy idővel megváltoztassák, bár kibújt a konkrét válasz alól, mondván nem érzi a kérdést időszerűnek (!!!), Harabin pedig a neki jutó utolsó másodperceket használta fel arra, hogy hörögve jelentse ki, ha rajta múlik, akkor ez biztosan nem fordul majd elő.

A műsoridő végén egy-egy percben választóikhoz szólhattak a politikusok. A szokásos szólamokkal kár is lenne foglalkozni. Az mindenesetre süvegelendő gesztus volt Simon Zsolttól és Érsek Árpádtól, hogy mondandójukat magyar nyelven is elmondták. A végén még Harabintól megtudtuk, hogy Szlovákia a magyarok hazája is, ezért kell rájuk szavazni!