Természetes, hogy megőriznénk Dunaszerdahely magyar szellemiségét - interjú Heringes Walterral és Pomichal Krisztiánnal
Hogyan szólíthatók meg a fiatal választók? Miért szükséges egy erős csapat a polgármester mögött? Milyen kihívásokat kell megoldani Dunaszerdahelyen? Megőrizhető-e a város magyar szellemisége? Miért fontos közösségi szempontból a megyei képviselet? Heringes Walter közgazdászt, helyi önkormányzati és megyei képviselőjelöltet és Pomichal Krisztiánt, az MCC Felvidék igazgatóját, helyi önkormányzati képviselőjelöltet kérdeztük.
Walter, az önkormányzatban ugyan friss erő leszel, de mégis van polgármesteri tapasztalatod. Kérlek, mesélj erről nekünk!
Heringes Walter: (Nevet.) Enyhe túlzás, de tényleg van polgármesteri tapasztalatom. A 2015/16-os tanévben voltam a magángimnázium küldöttjeként diákpolgármester Dunaszerdahelyen. Itt találkoztam először az önkormányzati munkával. A város vezetésével nagyon jó volt az együttműködés, nyitottak voltak arra, hogy a fiataloknak is legyen érdekképviselete. Fontosnak tartom, hogy a diákpolgármesteri tisztség azóta is évről évre betöltésre kerül. Ami a további életutamat illeti, közgazdászként végeztem, egy külföldi tanulmányi kitérő után érkeztem haza.
Van egy közös pont az életetekben Krisztiánnal…
Heringes Walter: Igen, a tanulmányaim befejezése után az MCC Felvidéknél kezdtem dolgozni, előbb a nemzetközi kapcsolatok koordinátoraként, majd kiemelt projektekért felelős vezetőként. Ezt követően szólított el a politikum.
Krisztián, miután a Ma7 médiacsaládtól távoztál, az MCC Felvidék irányítását vetted át. Milyen új tapasztalatokat adott az utóbbi három év?
Pomichal Krisztián: Annak az origóját, hogy elvállaltam a megtisztelő felkérést, és Hájos Zoltán polgármester úr csapatában megmérettetem magam az önkormányzati választáson, tulajdonképpen az MCC Felvidék alapításánál kell keresni. 2023 tavaszán gyakorlatilag a saját konyhaasztalom mellől, először egyedül, majd pár hónapot követően három-négy kiváló kollégával kezdtük el felépíteni azt az intézményt, amely mára közel négyszáz diáknak nyújt tehetséggondozó tevékenységet. Itt jön képbe az önkormányzati felkérés. Az, hogy egy kiváló csapattal sikerült egy szerintem fontos dolgot elérni, párhuzamba állítható az önkormányzati munkával.
A polgármester úr mögött felsorakozó csapat legalább annyira kiváló, mint amelyik az én munkámat segítette az MCC indulásakor. Azt gondolom, ha októberben bizalmat kapunk a választóktól, akkor egy ugyanilyen felkészült gárdával tudunk majd a város érdekében dolgozni.
Visszagondolva a Ma7-es évekre, elemezted a politikát, mostantól helyi képviselőként gyakorolnád. Hogyan éled meg a váltást?
Pomichal Krisztián: Talán a szó, hogy önkormányzati politikus is egy kicsit ellentmondásos lehet. Én inkább úgy fogalmaznék, önkormányzati közösségszervezőként tekintenék majd magamra, ha a választók megtisztelnek a bizalmukkal. Intézményvezetőként, közösségszervezőként dolgoztam az előző három, lassan négy évben. Azt gondolom, hasonló szerepre szükség van egy önkormányzati testületben is. Önkormányzati politikáról persze beszélhetünk, erős túlzás lenne ezt tagadni, de az önkormányzat a település közösségéért van. Ennek a közösségnek a szervezése, gondozása azok a területek, amelyekben szerintem van tapasztalatom, és ezzel hozzá tudok járulni a városom fejlődéséhez.
A fiatalok sokaktól azt a bélyeget kapják meg, hogy nem érdekli őket a politika, távol tartják magukat a választástól is. Fiatalként mi visz a politika területére?
Heringes Walter: A fiatalokat érdekli a politika, nem igaz, amit mondanak róluk. Viszont nem feltétlenül vannak olyan képviselők, akikre úgy tekintenek, hogy szívesen mögéjük állnának. Ha elfogadjuk az állítást, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika, ne csodálkozzunk, ha utána valóban távol tartják magukat a közügyektől.
Ahogy a többi választópolgárhoz, úgy a fiatalokhoz is oda kell menni, és megkérdezni, mit gondol a nagypolitikáról vagy a helyi politikáról. Ha a fiatalokat megfelelő nyelvezettel, habitusban is hozzájuk közelebb álló politikus szólítja meg, szerintem nyitott kapukat dönget.
Láthattuk Magyarországon, de más országokban is, ha van egy fiatalos, karizmatikus vezető, akkor képes maga mögé állítani a fiatalokat.
Dunaszerdahely városát 17 éve irányítja polgármesterként Hájos Zoltán, az időszak nagy részében testületi többséggel a háta mögött. Mi az, amit hozzá tud tenni a testület a polgármester munkájához?
Pomichal Krisztián: Megfordítanám a kérdést. A polgármester mit tud hozzátenni az önkormányzat munkájához, hiszen a polgármesternek tulajdonképpen az önkormányzat, a képviselők, voltaképpen a lakosság által adott feladatok végrehajtása, gazdaságos lemenedzselése a munkaköre. Sokatmondó, hogy egyedül a Magyar Szövetség állított mind a 21 önkormányzati helyre jelöltet. Ez önmagában garanciát jelent a stabil működésre. Hájos Zoltán polgármesteri ténykedése önmagáért beszél, nem az én tisztem megítélni. Abban azonban biztos vagyok, a Magyar Szövetség jelöltjei olyan személyiségek, akik komoly önkormányzati tapasztalattal rendelkeznek – gondoljunk csak Karaffa Attilára, Puha Györgyre, A. Szabó Lászlóra vagy Nagy Ivánra, de sorolhatnám tovább a neveket. Ahogy vannak újoncok is, Heringes Walter vagy Szalonnás Sándor, akik szerintem olyan új szemléletet hoznak, amely biztosítja a város további fejlődéséhez szükséges pluszt.
Walter, utaltál rá, hogy megfelelő nyelvezettel, habitussal megszólíthatók a fiatalok. Személyes ambíciód a fiatalok képviselete?
Heringes Walter: Szerintem érdemes a két dolgot szétválasztani. Ha bizalmat kapok a választóktól, a testületben minden választót képviselni fogok, nem kizárólag a fiatalokat. Azokat is, akik nem rám szavaztak. Képviselőként ez a dolgom.
Ez igazi politikusi válasz volt…
Heringes Walter: (Nevet.) Az elmúlt hetekben sokan megkerestek problémáikkal, különböző korosztályokból. A választókerületemben, amely az Észak lakótelepet öleli fel, a legtöbb lakossági megkeresést a hulladék elszállítása és a járdák állapota kapcsán kaptam. Ez természetes, hiszen a szükséges felújításokat folyamatában tudja elvégezni a város – van, ahol ez már megtörtént, van, ahol még várat magára.
Krisztián, a belvárosi választókerületben indulsz. Ennek a területnek melyek a legnagyobb kihívásai?
Pomichal Krisztián: Walter is említette a hulladékgazdálkodást és a járdák állapotát. Jelenleg is zajlik a Szent István tér felújítása, szerintem ez egy kiváló projekt. Ha befejezik, a választókerületben már csak elszórtan lesznek olyan közterületek, ahol nem történt felújítás. Ugyanakkor a hulladékgazdálkodás kiemelt probléma. A belvárosi kerületben is akad elég panelház, én magam is lakótelepen nőttem fel a Halpiac téren, ott is mindig probléma volt a kukák körüli szeméttel. Nyilván önmagában az önkormányzat ezt a helyzetet nem tudja megoldani, de vannak olyan lakossági ösztönzők, amelyekkel fenntarthatóbbá válik a köztisztaság. Ökológusként és természetvédelmi biológusként végeztem, ezért hozzám a környezetvédelem, a hulladékgazdálkodás témája nagyon közel áll. Amikor azt látom, hogy kampánytémává teszik két fa kivágását, mindig fogom a fejem. Értem, hogy zöldterület meg környezetvédelem, csak a témát gyakran olyanok vetik fel, akik a cigarettacsikket eldobják, lusták tíz méterre elsétálni a kukáig. Nem is beszélve arról, fa és fa között mekkora különbség van, hogy milyen állapotban van a fa, mennyire lehet balesetveszélyes. Ez tipikusan olyan kérdés, amivel intenzíven szeretnék foglalkozni, akár úgy is, hogy a lakosság figyelmét egy tájékoztató kampány keretében felhívjuk a problémákra. Az invazív fajok kevésbé értékesek, mint az őshonos fák. Hasonlóképpen egy elöregedett, kivágásra érett fa kevésbé értékes, mint egy egészséges társa. Ez nem növényrasszizmus, hanem biológiai tény.
Sokat beszélünk a klímaváltozásról, és tapasztaljuk is, hogy korábban nem látott hevességű viharok alakulnak ki Dunaszerszerdahelyen is. Emiatt is óriási jelentősége lesz, hogy a zöldterületeinkkel, a fákkal hogyan gazdálkodunk, milyen típusú fákat ültetünk. Az irány szerintem jó, némi noszogatással még több figyelmet fordíthatunk a parkosításra, a zöldterületekre.
A zöld mellé helyezzünk két másik, szívünknek kedves színt, a pirosat és a fehéret…
Pomichal Krisztián: Azt hittem, a sárgát és a kéket!
Azt is lehetne, kétségtelenül… Dunaszerdahely a felvidéki magyarság egyik fővárosa. Ennek okán kérdezem, mennyire érzitek kitüntetett célotoknak, hogy megőrizzétek a város magyar jellegét, szellemiségét?
Heringes Walter: Számomra ez soha nem volt kérdés. Nagyapám révén tősgyökeres szerdahelyi vagyok. Büszke vagyok Dunaszerdahelyre és a Csallóközre is. Krisztián bátyja volt a történelemtanárom az általános iskolában, tőle megkaptam az alapokat. Nem volt lehetőségem nem büszke magyarnak lenni. Nem is tudnék a szemébe nézni, ha nem lenne fontos számomra, hogy a magyarságot itt megtartsuk. Nyilván nem a szlovák polgárok kárára, mert ha nyitott szemmel járunk, látjuk, egyre több a szlovák nálunk. Legyünk büszkék a magyarságunkra, tartsuk meg a magyar ízt Dunaszerdahelyen, de az élni és élni hagyni jegyében.
Pomichal Krisztián: Waltert hallgatva jutott eszembe a klasszikus mondás, mindent magunkért, semmit mások ellen. Azt gondolom, tősgyökeres dunaszerdahelyi, felvidéki magyarként teljesen természetes, hogy szeretném megőrizni úgy a saját, mint a városom identitását. Szerintem nagy érték ebben az egyre kozmopolitább, egyre egyszínűbb, az árnyalatait elveszítő világban, ha Dunaszerdahelynek van egy nagyon sajátos árnyalata, színe: a piros-fehér-zöld. És valóban mellé tehetjük a sárga-kéket, mert a DAC ennek az identitásnak a megőrzése szempontjából rendkívül fontos.
Kéthetente szurkolók ezrei éneklik el a város közepén a Nélküledet meg a magyar himnuszt. Ennek a jelentőségét szerintem nehéz lenne túlbecsülni.
Ugyanúgy kiemelhetném a Pázmáneum Polgári Társulást, Karaffa Attiláékat, akik minden egyes nemzeti ünnepen megszervezik a maguk megemlékezését. Ha nem is tolong többezres tömeg például az október 6-i megemlékezésen, akkor is fontosnak tartom. Mindez nem kell, és nem is szabad, hogy a helyi szlovákság ellen irányuljon, de Dunaszerdahely évszázadokkal ezelőtt is magyar város volt, ahogy az volt a gyermekkoromban is, és azt szeretném, amikor erős hetven év múlva jobblétre szenderülök, még mindig magyar város legyen. Ennek érdekében dolgoznia kell az önkormányzatnak is.
Walter, megyei képviselőjelöltként is megméreted magad. A Dunaszerdahelyi járásban idén már kilenc képviselő szerezhet mandátumot. Adódik a lehetőség, hogy a Magyar Szövetség nyolc másik képviselője mellett fiatal erőként Heringes Walter legyen a befutó.
Heringes Walter: Így van. Amikor kiderült, hogy eggyel nő a képviselői helyek száma, engem kerestek meg a frakcióból. A felkérést nagy örömmel fogadtam el. Úgy érzem, felkészültem és nagyon várom már a megmérettetést. A Magyar Szövetség számára parlamenti jelenlét nélkül a megye az a harctér, ahol igazán meg tudjuk magunkat mutatni. Rendkívül fontos, hogy megfelelő mennyiségű fejlesztés, beruházás érkezzen a déli járásokba. Nagyszombat megyében eddig is nagy frakcióval rendelkezett a Magyar Szövetség, része volt a megyei kormányzatnak. Nagyon fontos, hogy Berényi József személyében van egy hozzáértő alispánunk. Ez nagyban megkönnyíti a munkát. Már csak emiatt sem tartok attól, hogy ne tudnánk sikeresek lenni a következő négy évben is.
Ugyanakkor a megyei választások, ahogy Gubík László elnök is hivatkozik rá, a
Magyar Szövetség számára a parlamenti választások előszobája. Már most meg kell értetnünk a fiatalokkal, illetve azokkal, akik valamilyen okból elfordultak vagy távolabb kerültek a párttól, hogy szép és jó a megyei képviselet, de vannak olyan ügyek, amelyekre csak akkor lesz ráhatásunk, ha a Magyar Szövetség ott lesz a parlamentben. Ilyen a 63-as úton a pódafai kereszteződésben a régóta tervezett körforgalom megépítése is.
A megyei önkormányzatokat sok felvidéki magyar választó még mindig távolinak érzi. Miért fontos közösségi szempontból a megyei képviselet?
Pomichal Krisztián: Azt gondolom, a megyei választás kiemelt fontosságú, s talán még sokkal fontosabb is annál, mint ahogy azt jónéhányan gondolják. Az MCC miatt folyamatosan járom az országot, beszélgetek helyiekkel és megyei politikusokkal is. Látom, mennyi beruházás valósult meg, ami egyébként megyei jelenlét, ráhatás nélkül nem jöhetett volna létre. Nyilván az átlagos választópolgárt nem érdekli, kinek a pénzéből lett felújítva az út, az érdekli, hogy kátyúmentesen tudjon suhanni az új aszfalton. Ugyanakkor szerintem fontos feladat, hogy a Magyar Szövetség tudatosítsa a választóiban, hogy ezek a beruházások – legyen az egy felújított út vagy középiskola, új rendelőintézet – nem jöhettek volna létre erős megyei jelenlét nélkül.
A felmérések azt mutatják, a felvidéki magyarok intenzívebben foglalkoznak a magyarországi közügyekkel, mint a felvidéki magyarral vagy a szlovákiai politikával. Talán ez is az oka annak, hogy a felvidéki magyar választó elfelejti, Magyarországhoz képest Szlovákiában a megyei önkormányzatok jóval szélesebb hatáskörökkel bírnak. Azt kívánom mindannyiunknak, minél hamarabb és minél erőteljesebben tudatosítsuk, mennyire fontos, hogy a felvidéki magyarságnak erős képviselete legyen a megyei testületekben.
Az interjú a Nézőpont szeptember 28-i adásának szerkesztett átirata.
Heringes Walter közgazdász, a Magyar Szövetség elnökének munkatársa, koordinátor. Egyetemi tanulmányait Pozsonyban, Budapesten és a hollandiai Groningenben végezte, majd az MCC Felvidék munkatársaként tevékenykedett.
Pomichal Krisztián biológus, ökológus, jelenleg az MCC Felvidék igazgatója. Diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte. Dolgozott a Ma7 politikai rovatvezetőjeként, 2023 óta irányítja az MCC dunaszerdahelyi központját.
Megjelent a Magyar7 2026/41. számában.
