Termelhet-e áramot Bős víz nélkül?
Nem sokkal az után, hogy ez év júniusában, hetilapunk 24-ik számában arról tájékoztattunk, hogy aláírták a Bősi Vízerőmű Által Érintett Települések alapító okiratát, most egy kellemes fordulatról számolhatunk be. Nagyszombat megye vezetése ugyanis jelezte, a Társulás hivatalos regisztrációja után kész tagként belépni és közvetlenül is részt venni a településeket és annak lakosságát érintő munkában.
Berényi József, a Nagyszombat megyei önkormányzat alelnöke lapunknak nyilatkozva a belépés okáról és céljáról elmondta, régi adósság a bősi vízerőmű környékén élő településekkel szemben, hogy eljuthassanak ugyanarra a megítélési szintre, amelyen az atomerőmű környékiek vannak. Ez utóbbiak ugyanis nagyon komoly anyagi támogatást kapnak amiatt, hogy az atomerőmű közvetlen környezetében terülnek el.
Egyébként itt jegyezném meg, hogy minden egyes kormány idején jön egy kezdeményezés ennek a helyzetnek a megoldására, aztán valahol mindig elbukik. Ezen kellene most változtatni, és a döntéshozók hozzáállásán is, hogy igenis, járuljanak hozzá a vízerőmű környéki települések fejlődéséhez. Amennyiben a Társulást hivatalosan is bejegyzik a mostani megyei önkormányzat választások előtti utolsó, szeptemberi üléséig, akkor a belépést még a mostani vezetés alatt is elképzelhetőnek tartom. Remélem, hogy megfelelő súllyal a választások után is ott leszünk a megyei önkormányzatban, tehát ha a Társulás a választások után kerülne csak bejegyzésre, akkor ugyanúgy támogatni tudjuk, mint most. – zárta gondolatait Berényi József, Nagyszombat Megye Önkormányzatának alelnöke annak kapcsán, hogy viszonylag szokatlan módon a megye saját maga is tagjává válna a Bősi Vízerőmű Által Érintett Települések Társulásának.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, a Társulás létrejöttének fő célja, hogy „kiharcolja” a bősi vízerőmű által évtizedek óta használt, de ezidáig anyagilag nem kompenzált földterületeik után járó illetményeik megfizetését.
A megye belépése több szempontból is hozzájárulna a Társulás közéleti és érdekérvényesítési súlyának növekedéséhez. A kormány kommunikációs hajlandósága vélhetően változik, ha a nyolc megye valamelyike is fellép az ügyben. Ami azonban még fontosabbá teszi a várható belépést az az, hogy a települések helyzetének rendezése vélhetően törvényi változtatásokat is igényel, amelyeket nemcsak bejuttatni kell a törvényhozás gépezetébe, hanem annak ott megfelelő támogatást is kell szerezni.
Tegyük hozzá, most talán kapóra jöhet a művileg kialakított megye, és annak szlovák–magyar aktuális összetétele is kedvezne egy ilyen javaslat keresztülvitelének.
Berényi József nyilatkozatával szinte egyidőben egy másik, szimbolikus eseményre is sor került, ezúttal a pozsonyi kormányhivatal épületében, ahol Robert Fico kormányfő jelenlétében július első napján aláírták azt a szerződést, amelynek a lényege, hogy a bősi erőművet tulajdonló Vízgazdálkodási Vállalat tíz éven keresztül garantál egy kedvezményesen szabott piaci árat az újrainduló garamszentkereszti (Ždiar nad Hronom) alumínium gyárnak, a norvég–szlovák hátterű Slovalco-nak.
Ez a csallóközi falvak, illetve a Társulás számára azért is érdekes információ, mivel elmondásuk szerint a Vízgazdálkodási Vállalat a bősi erőművet, mint árvízvédelmi létesítményt határozza meg, s mint ilyen, a földterületek után fizetendő adók szempontjából más megítélés alá esik, mintha például egy kereskedelmi tevékenységet végző vállalkozásról lenne szó, azaz mint árvízvédelmi létesítmény mentesül az adózás alól.
Természetesen senki sem kérdőjelezi meg a vízerőműnek és rendszerének vízszabályozási és árvízvédelmi jelentőségét, viszont a Társulás számára az sem kétséges, hogy magas profitot biztosító kereskedelmi tevékenység is folyik az áramtermelés és a nemzetközi hajózás területén.
Ezért kérdéssel is fordultunk magához a Vízgazdálkodási Vállalathoz, hogy miért nem ellentételezik a vízerőmű környékén lévő települések földterületeinek a használatát? A vezérigazgatói titkárságról érkezett válasz határozottan hangsúlyozta, hogy az erőmű fenntartója minden törvényi előírásnak megfelelő módon fizeti az adót az általa használt földterületekért. A válasz, amely lássuk be, elsőre ellentmondónak tűnik azzal összevetve, amit a Társulás képviselői a vízgazdálkodási vállalat adózási szokásaival kapcsolatban állítanak, ezért a Társulás képviselőjéhez, Álló Donáthoz fordultunk, aki egyszerű magyarázattal lerántotta a leplet – mondjuk úgy diplomatikusan – a turpisságról. A vajkai polgármester már évek, sőt évtizedek óta foglalkozik az általa vezetett település és a vízerőmű kapcsolatával, annak járulékos elemeivel és múltjával, amin nem is lehet csodálkozni már csak amiatt sem, hogy a Vajka közvetlen szomszédságában álló felvízcsatornának 13 méteres vízoszlopa folyamatos veszélyt jelent az annak árnyékában élők számára.
A vajkai polgármester a Vízgazdálkodási Vállalat információjával kapcsolatban elmondta, hogy a dunacsúni gát és tározótér nem ingatlanadó köteles, ám a vállalat felfogása szerint ez az adómentesség a tározótérből nyíló, mesterségesen kialakított, Bősig terjedő, mintegy 20 kilométeres felvízcsatornára szintén kiterjed, miközben a csatorna állandó célja, hogy a Dunából a vizet a bősi erőműhöz vezesse, illetve a hajózási útvonalat biztosítsa.
Ezek az „üres foltok” az adózás területén, és mindjárt mutatja is a kataszteri térképen, hogy egyes területek kollaudálva sincsenek és nem vízterületként, hanem „egyéb” területként szerepelnek még ma is, miközben a vízerőmű és a hozzá tartozó felvízcsatorna már több mint harminc éve üzemel. Az, hogy nem volt meg a teljeskörű kollaudáció, azaz az elkészültnek nyilvánított építmény hatósági ellenőrzése és használatra való jóváhagyása, egyben azt is jelenti, hogy az egész komplexum, mint „építkezési terület” szerepel. Viszont a bősi áramtermelés szempontjából elsődleges fontossága van a csatornának, hiszen ezen keresztül jut el a Duna-mederből a víz az erőműhöz. Másként, víz hiányában az erőmű sem tudna termelni.
A hatósági engedély kérdése a problémák egy további fejezetét nyitja meg, amiről eddig még nem is beszéltünk – teszi hozzá Vajka polgármestere.
Nos, amint látjuk, a vízerőmű, ha kell, elektromos energiával kereskedő vállalkozás, ha pedig az érdek úgy kívánja, akkor árvízvédelmi létesítmény. Meggyőződésünk, hogy a Társulás nem kis fába vágta a fejszéjét és vélhetően hosszú küzdelemre számíthat, amíg érdekeiket, akár részben is, érvényesíteni tudják. A Magyar7 tájékoztatni fogja önöket a célhoz vezető út legfontosabb lépéseiről.
Megjelent a Magyar7 2026/28. számában.
