Tartalom a számok mögött: meglepő karikázások a múlt szombati választáson
A parlamenti választások nemcsak csapatversenyben, hanem egyéniben is lehetőséget biztosítanak arra, hogy kifejezzük szimpátiánkat, vagy szakszerűbb szóval élve, preferenciánkat. Olykor mi magunk, de vélhetően a jelöltek is meglepődnek azon, hogy milyen sok preferenciaszavazatot, vagy köznapi nevén karikát kaptak.
A szlovákiai választási rendszer roppant nagy erőt biztosít az egyes pártok központjainak, illetve a pártok meghatározó vezetőinek. A választási listák sorrendjét kizárólag a párt döntéshozói határozzák meg, s az így elfogadott lista érvényes az ország egész területén, amelyen természetesen a legnagyobb esélye mindig annak van, akit a pártvezetők a legmagasabb helyekre sorolnak.
A törvényalkotók a rendszerváltozás hajnalán nem tulajdonítottak ennek nagy jelentőséget, úgy gondolták, hogy a karikázás csak minimális módon változtathatja meg egy-egy párt parlamenti profilját. A karikázásnak viszont nagyobb súlya lett azzal, ahogy egy-két párt koalíciót vagy választási szövetséget kötött, és immár nem volt mindegy, hogy a választó melyik párt jelöltjét hozta helyzetbe ugyanazon a listán.
A karikázás emellett az egyes politikusok legitimálását erősíti vagy éppen gyengítheti. Azaz, ha a lista élén álló jelöltek sok preferenciaszavazatot kapnak, az megerősíti a párt vezetését, hogy a listát jól állították össze. Ha sok az olyan jelölt, aki alsóbb helyekről „felkarikázza” magát, akkor az azt jelenti, hogy a párt vezetése és támogatói között nincs véleményazonosság a jelöltek sorrendjét illetően. A 2023-as parlamenti választások egyik meglepő eseménye volt, hogy a parlamentbe jutó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) lényegében csak az elnökét, Andrej Dankót juttatta a parlamentbe, a párt többi, előkelő helyen szereplő tagját a karikázásnak köszönhetően megelőzték az SNS-szel választási szövetségben induló jelöltek, főképpen Tomáš Taraba vezetésével. Ez Andrej Dankót nyilván meglepte, hiszen gyakorlatilag csak mint tiszteletbeli elnök vehet részt pártja parlamenti frakciójának munkájában.
Hasonlóan meglepődött Lucia Ďuriš Nicholsonová, aki 2020-ban, még az SaS listáján 65 ezer karikát kapott, s vélhetően az idén, immár a Demokrati listáján indulva is hasonló eredménnyel számolt. A szeptember 30-ai választásokon viszont csak 5 ezer szavazatot kapott. E példák is mutatják, hogy bizonyos esetekben a párt, míg máskor a konkrét személy a garancia arra, hogy a választók melyik jelöltet karikázzák.
Amint látható, a legnagyobb ugrást Gyimesi György hajtotta végre, aki az említett „baleset” vétlen elszenvedőjeként a könnyebben kommunikálható 150. pozíció helyett a 149. helyről indult. A második nagy ugrást a Szövetség listáján pedig a legrégebben aktív szlovákiai magyar politikus, Berényi József hajtotta végre, aki a lista 20. helyéről jött fel a negyedikre. Figyelemre méltó még Pandy Péter teljesítménye, aki csak márciusban lett országosan ismert, így még ha az eredeti 2. helyéről vissza is csúszott a 9-re, a megszerzett majdnem 11 ezer szavazata egy szinten tartotta az országosan régebben politizáló első tízzel.
Forró Krisztián listavezetőként elért 56 ezer karikája pedig pártelnökhöz méltó! A 11. helyen álló Pálinkás Évi a női jelöltekben nem dúskáló lista legjobb hölgy befutója lett, 7 969 elsőbbségi szavazattal.
Megjelent a Magyar7 2023/40. számában.
