Táblák és irányok
Múlt szerdán a szlovák parlament elfogadta azt a törvénymódosítást, amely lehetővé teszi magyar nyelvű közúti jelzőtáblák kihelyezését. Utánajártunk, milyen előrelépést hoz a vizuális kétnyelvűségben az elfogadott módosítás.
A közúti jelzőtáblák kétnyelvűsítését Gyimesi György kormánypárti képviselő kezdeményezte augusztus végén. A képviselő a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítására benyújtott javaslatát a jogalkotási folyamatban lényeges pontokon változtatta meg, miután az akkor még önálló pártként működő MKP elnökével és jogi szakértőjével egyeztetett. Míg az eredeti indítvánnyal szemben a közéleti szereplők részéről több kifogás merült fel, az elfogadott módosítás kapcsán egyetértés van abban a tekintetben, hogy a vizuális kétnyelvűség egyértelmű kiszélesítéséről beszélhetünk.
A ma7.sk portálnak nyilatkozó Gyimesi György képviselő a koalíciós pártok támogatásával elfogadott módosító javaslat kapcsán megjegyezte, a felvidéki magyaroknak végre van okuk örülni. Gyimesi hozzátette,
olyan törvénymódosítást támogatott a szlovák parlament, ami jócskán elősegíti a vizuális kétnyelvűség érvényre jutását.
A képviselő megköszönte, hogy a törvényalkotást előremutató szakmai javaslatokkal segítette Forró Krisztián és Horony Ákos. Gyimesi egyúttal örömét fejezte ki, hogy a több ponton módosított javaslat támogatásáról is sikerült meggyőznie a koalíciós képviselőket.
A képviselő által beterjesztett javaslatot a szlovák törvényhozásban a jelen lévő honatyák közül 80-an támogatták, 40-en nemmel voksoltak, hatan tartózkodtak vagy nem szavaztak.
Megkerestük Horony Ákos jogászt, aki maga is részt vett az indítvány előkészítésében, foglalja össze, hogyan alakultak a vizuális kétnyelvűség lehetőségei a most elfogadott módosítást megelőzően. Horony arra emlékeztet,
a településnevek magyar nyelvű megjelölésére, illetve a közúti jelzőtáblák kétnyelvűsítésére vonatkozó igény már kevéssel a rendszerváltás után megfogalmazódott.
A kilencvenes évek elején több magyarlakta településen a szlovák nyelvű tábla alá kihelyezték a magyar nyelvű megnevezést. A települések kétnyelvű megjelölése ellen azonban hatósági eszközökkel léptek fel. Ez az ún. „táblaháború” végül a 191/1994 számú törvény elfogadásával zárult le, amely megteremtette, de egyúttal jelentősen be is határolta a kisebbségi településnevek feltüntetésének lehetőségét – hangsúlyozza Horony.
Az elfogadott törvény pozitívuma volt, hogy a kisebbségi településnevek kihelyezését kötelezően írta elő a legalább húsz százalék kisebbségi lakossal rendelkező települések esetében. Azonban egyrészt a törvény szóhasználata is már alapvetően problematikus volt, amelynek terhes öröksége a mai napig megmaradt a szlovák jogi terminológiában, ugyanis a kisebbségi nevet csak „megjelölésnek” nevezte el a jogszabály.
Másrészt mivel a „megjelölések” listáját a törvény melléklete tartalmazta, ebből kihagyták azon településeket, amelyek ugyan a 20 %-os küszöb feltételének megfeleltek, de 1947-ben a hivatalos szlovák elnevezésüket valamely szlovák „nemzetébresztő” nevéből alkották meg, így voltak olyan települések, amelyek magyar nevét továbbra sem lehetett a törvény alapján kihelyezni (pl. Párkány, Gúta, Pered) – emlékeztet Horony.
A kisebbségi nyelvhasználati törvény 2011-es módosítása jelentett érzékelhető előrelépést ezen a területen – teszi hozzá Horony, hiszen a törvénymódosítás hatályon kívül helyezte a táblatörvényt és a helységnévtáblákra vonatkozó szabályozást néhány fontos módosítással beemelte a kisebbségi nyelvhasználati törvénybe. A szakember szerint a kisebbségi helységnevekre vonatkozó, akkor elfogadott módosítás lényege abban ragadható meg, hogy a kisebbségi helységnév használatát kizárólag a helységnévtáblákra korlátozó fentebb idézett rendelkezés kikerült a jogrendből.
A leglényegesebb módosítás a nyilvánosságnak szóló feliratokra, tájékoztatásokra és információkra vonatkozó szabályozásban történt. Horony azonban arra emlékeztet,
Horony hangsúlyozza, Gyimesi György eredetileg csak a nyíl alakú útirányjelző táblákra vonatkoztatta volna az általa kezdeményezett módosítást. Egyúttal ezen a konkrét táblatípuson kívül a módosítás kizárta volna a kisebbségi nyelvű táblák használatát. Vagyis az eredeti javaslat csak a konkrét táblatípus kapcsán jelentett volna előrelépést – teszi hozzá Horony.
Gyimesi képviselő még a jogalkotási folyamat során több lényeges módosítást is beépített az indítványába, miután szeptemberben egyeztetett Forró Krisztián akkori MKP-elnökkel és Horony Ákos jogi szakértővel.
Horony az általuk kezdeményezett módosítások közül kiemeli, hogy a magyarlakta településeken az összes (vagyis nem csak a nyíl alakú) úticélt jelző táblán nemcsak a települések nevét lehet magyarul is feltüntetni, de például a folyók vagy egyéb turisztikai célpontok, illetőleg a kerületek és járáshatárok magyar nyelvű megnevezését is.
A múlt szerdán elfogadott módosításba ugyancsak Horony javaslatára került bele, hogy a településrészek kisebbségi nyelvű megnevezése is feltüntethető legyen a jelzőtáblákon. Horony arra emlékeztet, hogy a szűkkeblűen fogalmazó 1994-es táblatörvény és az eddigi módosítások sem tették lehetővé, hogy a magyarlakta városokhoz tartozó településrészek határában kihelyezhető legyen a magyar nyelvű községtábla.
A most elfogadott módosítás szilárd jogi hátteret biztosít ahhoz, hogy a településrészek határába az önkormányzatok által kihelyezett magyar nyelvű táblákat mostantól ne szereljék le
– nyugtázza Horony.
A törvénymódosítás arról is rendelkezik, hogy a kormánynak a településrészek kisebbségi megnevezéseivel ki kell egészítenie a kisebbségek által lakott városok és falvak kisebbségi megnevezéseinek listáját. Horony hangsúlyozza, a lista összeállítása a nyelvész szakma feladata – az előkészítő munka során pontosítani, egyértelműsíteni kell a településrészek kisebbségi nyelvű megnevezését.
A korábbi gyakorlat a közlekedési táblákra nem vonatkoztatta a jogi normát, ami előírta a kisebbségi nyelvű feliratokat – teszi hozzá Horony. A kisebbségi nyelvű felirat elmaradása esetén az illetékes kormányhivatal 50-től 2 500 euróig terjedő büntetést szabhat ki.
Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos megkeresésünkre elmondta, a jogszabály jövő év január 1-jén lép életbe.
A táblákat az útkezelő helyezheti ki – jegyezte meg a kisebbségi kormánybiztos – vagyis az adott közút besorolásától függően ez lehet a helyi vagy a megyei önkormányzat, illetőleg az országos közútkezelő vagy az autópálya társaság.
Bukovszky hozzátette, az eddigi gyakorlatnak megfelelően a táblák elkészítésének és kihelyezésének költségeit az útkezelő állja.
Megjelent a Magyar7 2021/43. számában.
