2022. április 5., 15:04

Születéskor kitelepítés, nyugdíjasként vagyonelkobzás

Mondhatnánk ez is korunk szlovákiai magyar valósága. A csöllei és pozsonypüspöki gyökerekkel rendelkező, ám évtizedek óta a magyarországi Mosonmagyaróváron élő Mandl Erzsébet és Fehérvízi Róbert életébe ismét beleszólt a magyarellenes beneši politika.

Benes dekrétumok1
1911-ből származó szerződés. Örökségüket bizonyítani kellett ezidáig is
Fotó: Somogyi Szilárd

Az unokatestvéri rokonságban álló, ma már nyugdíjaskorú két ember sohasem vett részt a politika alakításában, életükre viszont kitörölhetetlen hatást gyakorolt a politika. Napjainkban, hetven évvel kényszerű elűzetésük után most a földtulajdonuktól fosztaná meg őket a csehszlovák állam jogutódjaként fellépő Szlovákia. Hogyan is néz ez ki a valóságban? Lapunk kérésére most elmondják olvasóinknak.

Mandl Józsefné, Erzsébet asszony és Fehérvizi Róbert szülei, nagyszülei és többi felmenői életét a II. világháború végén a Pozsony felé nyomuló front közeledése változtatta meg gyökeresen. A tágabb családból volt, aki csapot-papot otthagyva egy lovasszekéren Bécs felé vette az irányt, de voltak olyanok is, akik a háború előtt épült házaikat el nem hagyva az otthon maradást választották. 

Ők a tragikus emlékű ligetfalui gyűjtőtáborba kerültek, ahonnan egyes családtagok élve már nem jutottak ki. A háború végeztével a csehszlovákiai magyarokat ért prágai és pozsonyi csapásokból nekik a lakosságcsere, a kitelepítés jutott.

Megkapták az úgynevezett „fehérlapot”, amelyről Fehérvizi Róbert ma már csak úgy beszél, mint a kitelepítésre való előjegyzésről. Hozzáteszi, ha akkoriban nem volt ilyen az embernél és Pozsonyban magyarul megszólalt, azt kockáztatta, hogy lecsukják. Aztán 1948-ban a pozsonyi „kisállomásról” elindultak azok a vagonok, amelyek családjaikat Tolna és Somogy megye felé, sőt annál is délebbre, egészen a jugoszláv határig szállították, hogy ott egyik napról a másikra új életet kezdjenek. Amit tudtak, próbáltak magukkal vinni. Az ingatlanvagyon, tehát a ház és a föld viszont természetszerűleg maradt. Ezért is hívják úgy, hogy ingatlan.

Beneš-dekrétumok
Beszélgetőpartnereim magyar, német, szlovák dokumentumokkal
Fotó:  Somogyi Szilárd

Majd egy évtized múltán, az 1956-os magyar forradalom idején – amikor megnyíltak a határok– adódott az első lehetőség, hogy legalább a család Bécsbe szakadt ágával találkozzanak. Aztán 1961-ben Szlovákiába is át lehetett jönni. Persze nem úgy, mint az egykori tulajdonos, hanem mint a rokonok látogatására érkező családtag. Abban az időben már mindkét ország, a kommunista pártok irányította Csehszlovákia és Magyarország is a magántulajdon legmesszebb menő kollektivizálására törekedett, így bármiféle ingatlanok utáni érdeklődés, azok saját célú értékesítése vagy akár tulajdonjogi rendezése a hivatalos szervek ellenkezését, vagy legjobb esetben is rosszallását váltotta ki. 

A rendszerváltás, illetve a Pozsony körüli autópályák építése motiválta a családot, hogy az immár generációk óta meglévő családi földeket rendezzék, azok örökösödési hátterét hivatalosan is alátámasszák. 2018-ra több örökösödési tárgyaláson voltak már túl.

Először a nagyszülők, majd a szülők szintjén kellett egy-egy örökösödési lépcsőt meghatározni, mígnem eljutottak odáig, hogy a Pozsonypüspöki kataszterében fekvő családi földek a kettejük, és még 15 további rokonuk tulajdonába került.  

Ez után a pozsonyi Nemzeti Autópálya-kezelő Társaság arról értesítette őket, hogy a család tulajdonában lévő földterületet az érvényes szlovákiai törvények alapján pénzbeli megváltással az autópálya szükségleteire kisajátítják. Ez a kisajátítás nevezhető civilizált megoldásnak is, hiszen bár nem ad választási lehetőséget a tulajdonosnak, hogy eladja-e vagy sem a földjét, viszont az állam a piaci viszonyoknak megfelelő árat fizet minden egyes négyzetméterért. 

Úgy tűnik, a Nemzeti Autópálya-kezelő Társaság ekkor még nem tudott arról, hogy Szlovákia egy másik állami intézménye, a Szlovák Földalap (SPF) pert indít a pozsonyi II. kerületi bíróságon azzal a céllal, hogy Mandl Józsefné, Erzsébet és Fehérvizi Róbert, s így a hozzájuk kötődő további 15 családtag tulajdonjogát megkérdőjelezze. Az SPF szerint ugyanis Mandl Erzsébet és unokatestvére nem örökölhette a több tárgyaláson igazolt vagyont, hiszen felmenőiktől, az egykori örökhagyóktól már réges-régen el kellett volna venni ezeket a földeket Beneš dekrétumaira, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács határozataira alapozva. Azaz, már több mint hetven éve konfiskálni kellett volna ezeket a földeket.

Interjúalanyaink most tanácstalanok, hiszen érvényes örökösödési határozatuk van, sőt, Szlovákia kirója feléjük az ingatlanadót is, amelyet ők évente rendesen be is fizetnek. Nem maradt más választásuk, minthogy ügyvédet fogadtak, aki képviseli érdekeiket az SPF által indított perben.

Ez természetesen újabb költségeket jelent számukra. Fehérvizi Róbert elmond egy meglepő részletet, mégpedig, hogy az ügyükben nincs konfiskációs határozat. Azaz a SPF-nek nincs bizonyítéka arról, hogy ezek a földek valamikor konfiskálásra kerültek volna, és most csak látszólag azt a „hibát” kellene kijavítani, hogy ezek a földek még nem lettek átírva Szlovákia tulajdonába. Ez a mostanában százával gyakorolt „hibajavítás” gyakorlatilag nem más, mint egy utólagos elkobzás.

Beneš-dekrétumok
Az autópálya-társaság megkezdte a földek kisajátítását
Fotó:  Somogyi Szilárd

A perben a képviseletükben eljáró dr. Tomáš Plank ügyvéd is megerősíti ezt az információt, és elmondja, hogy az SPF különböző közvetett bizonyítékokat próbál meg felvonultatni arról, hogy a család vagyonát érintenie kellett a konfiskációs határozatoknak. 

Mandl Erzsébet az örökösödési eljárások során olyan mennyiségű egykori okiratot szerzett be a tágabb családtól, hogy több mint száz évre visszamenően bizonyítani tudja a földhöz fűződő tulajdonjogukat.

Fehérvizi Róbert pedig hangsúlyozza, hogy mennyire álnok a pozsonyi politika, amikor a nagyvilág felé azt kommunikálja, hogy a Beneš-dekrétumok már semmilyen jogi befolyással nem bírnak, miközben a bírósági gyakorlat az ellenkezőjét mutatja, azt, hogy a dekrétumok még ma is hatályosak és hivatkozási alapot jelentenek. 

A Nemzeti Autópálya-kezelő Társaság a per lezártáig zárolta a kisajátítással kapcsolatos vételár kifizetését, ugyanakkor az érintett földeket magáénak tartva vígan tevékenykedik rajtuk. 

A per lezárása viszont egyre húzódik, mivel a Földalap újabb és újabb obstrukciói miatt a tárgyalásokat újabb és újabb időpontra halasztják.

Beszélgetésünk végén elmondják, hogy bíznak az ügy kedvező kimenetelében, hiszen apró fénysugarak jelennek meg. Ilyennek tartják az úgynevezett Bosits-ügyet, melyben az egykori magyar tulajdonosoknak kedvező döntést hozott az Emberi Jogok Európai Bírósága, továbbá örömmel hallják, hogy a Szlovák Földalapnak emberségesebb hozzáállást mutató új elnöke van. 

Kérdésemre, hogy a 2016–2020-ban kormányon levő, a magyarság érdekeinek védelmét is felvállaló Most–Híd pártból kereste-e őket valaki gyakorlati vagy akár politikai segítséget felkínálva, beszélgetőpartnereim határozott nemmel válaszolnak.

Olvasóink nevében azt kívánjuk Mandl Józsefnének, Erzsébetnek és Fehérvizi Róbertnek, hogy belátható időn belül záruljon le a per, és tisztázódjanak a jogos tulajdonviszonyok. Legyen legalább néhány olyan eset, amely tanúsítja, ha a dekrétumok igazságtalanságát még nem is ismerik el, de sikerrel végződhet, ha a sértett fél rámutat a jogszerűtlen eljárásra. 

Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/13. számában.

 

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.