Szlovákia az európai bíróságok előtt
Szlovákia az elmúlt években egyre gyakrabban kerül európai bíróságok és jogvédő szervezetek figyelmének középpontjába. A kritikák és jogi eljárások közös nevezője az állam által alkalmazott hátrányos megkülönböztetés, amely elsősorban a roma közösséget érinti. A probléma legmarkánsabban az oktatásban, valamint a rendőrségi fellépések során jelenik meg.
A kérdés súlyát az adja, hogy az Európai Unió egyik alapelve az egyenlő bánásmód. Ezt az elvet konkretizálja a 2000/43/EK irányelv – közismert nevén a faji egyenlőségi irányelv –, amelynek megsértésével Szlovákiát több alkalommal is megvádolták.
Az Európai Bizottság már 2015-ben kötelezettségszegési eljárást indított Szlovákia ellen arra hivatkozva, hogy az országban rendszerszintű a roma gyermekek elkülönítése az oktatásban. A Bizottság szerint a szegregáció több formában is megjelenik:
- a roma gyermekeket az átlagosnál jóval nagyobb arányban irányítják „speciális iskolákba”,
- külön roma osztályokat hoznak létre,
- vagy olyan iskolák működnek, ahol szinte kizárólag roma tanulók tanulnak.
Mivel a szlovák állam évekig nem tett érdemi lépéseket a helyzet felszámolására, a Bizottság 2023 áprilisában az Európai Unió Bírósága elé vitte az ügyet.
Jogvédő szervezetek, köztük az Amnesty International, hangsúlyozzák: a probléma nem új keletű, és nem egyedi esetek sorozatáról van szó, hanem egy régóta fennálló, rendszerszintű hiányosságról, amelyet a mindenkori kormányok nem tudtak vagy nem akartak megoldani.
2025-ben az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka markáns álláspontot fogalmazott meg az ügyben. Véleménye szerint Szlovákia „rendszeresen és tartósan” megsérti az uniós diszkriminációtilalmi szabályokat.
A főtanácsnok külön kiemelte, hogy:
- az iskolákban alkalmazott képességfelmérő tesztek elavultak, és gyakran tévesen minősítik a roma gyermekeket „gyengébb képességűnek”,
- a roma tanulók elkülönítése továbbra is széles körben elterjedt gyakorlat,
- az állam nem mutatott be olyan intézkedéseket, amelyek valódi és mérhető előrelépést bizonyítanának.
Bár a főtanácsnoki indítvány formálisan nem kötelező a bíróság számára, a gyakorlatban az Európai Unió Bírósága az esetek jelentős részében követi ezeket az álláspontokat.
Nemcsak uniós, hanem emberi jogi szinten is bírálatok érték Szlovákiát. 2025 februárjában az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) a „Salay kontra Szlovákia” ügyben mondta ki, hogy az állam megsértette egy roma gyermek jogait.
Az ügyben egy roma kisfiút indokolatlanul helyeztek speciális osztályba. A bíróság megállapította, hogy az alkalmazott vizsgálatok nem voltak objektívek, és nem vették figyelembe a gyermek nyelvi és kulturális hátterét.
Az EJEB szerint Szlovákia ezzel:
- megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmát,
- valamint a gyermek oktatáshoz való jogát.
Az ítélet megerősítette a szlovák ombudsman régóta hangoztatott álláspontját, miszerint a roma gyermekeket aránytalanul és gyakran megalapozatlanul sorolják a speciális oktatás rendszerébe.
Hazai bírósági döntés a rendőrségi diszkriminációról
2024-ben precedensértékű ítélet született Szlovákiában a rendőrségi fellépések kapcsán. Egy bíróság kimondta, hogy a rendőrség etnikai alapon járt el egy, a Vrbnica településen végrehajtott razzia során.
Az ítélet szerint a rendőrök:
- aránytalan erőszakot alkalmaztak,
- kifejezetten roma lakosokat vettek célba,
- megsértették az érintettek emberi méltóságát.
A bíróság kártérítést ítélt meg az áldozatoknak, és a belügyminisztériumot nyilvános bocsánatkérésre kötelezte. Jogvédők szerint ez volt az első olyan eset Szlovákiában, amikor a bíróság egyértelműen kimondta a rendőrség etnikai alapú diszkriminációját.
Szakértők, jogvédők és az ombudsman szerint a felsorolt esetek nem elszigetelt jelenségek, hanem mélyebb, strukturális problémák tünetei. A leggyakrabban említett okok a következők:
- Elavult és hibás tesztelési módszerek – A roma gyermekek besorolására használt eszközök nem veszik figyelembe a nyelvi és kulturális különbségeket.
- Szegregáló iskolai körzethatárok – Egyes településeken a körzetek kijelölése automatikusan elkülönítést eredményez.
- Gyenge állami ellenőrzés – Az illetékes minisztériumok és felügyeleti szervek ritkán lépnek fel hatékonyan a szegregáció ellen.
- Társadalmi tolerancia a különválasztással szemben – Sok helyen a szegregáció „megszokott gyakorlattá” vált, amelyet sem az intézmények, sem az önkormányzatok nem tekintenek problémának.
Amennyiben az Európai Unió Bírósága elmarasztaló ítéletet hoz a Szlovákia elleni kötelezettségszegési eljárásban, annak komoly következményei lehetnek. Ezek közé tartozhat:
- pénzbírság kiszabása,
- kötelező jogszabályi és intézményi reformok előírása,
- további perek megindulása, akár magánszemélyek részéről is,
- valamint az ország nemzetközi megítélésének romlása az Európai Unión belül.
Szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a roma gyermekek elkülönítése hosszú távon az egész társadalomra negatív hatással van: növeli a szegénységet, az iskolai lemorzsolódást, és aláássa a jogállamba vetett közbizalmat.
Az elmúlt évek bírósági ítéletei és folyamatban lévő eljárásai egyértelmű üzenetet hordoznak: a roma közösséget érintő diszkrimináció Szlovákiában nem elszigetelt jelenség, hanem mélyen gyökerező, rendszerszintű probléma. Az ország válaszúthoz érkezett: vagy átfogó reformokat hajt végre az egyenlő bánásmód érvényesítése érdekében, vagy továbbra is konfliktusba kerül az európai jogi és emberi jogi normákkal.
A következő évek döntőek lesznek abból a szempontból, hogy Szlovákia képes-e elindulni a valódi integráció és az egyenlő bánásmód irányába
A cikket a Comenius Egyetem Jogtudományi Karának hallgatói készítették.
