Szerecsenmosdatás szlovák módra
Hétfőn lesz negyedszáda, hogy 1995. augusztus 31-án mindmáig tisztázatlan körülmények között az ausztriai Hainburgba hurcolták ifjabb Michal Kováčot, az ország regnáló köztársasági elnökének a fiát.
Az ügy vizsgálatát kezdettől fogva a ködösítés és a Mečiar-kabinet félrevezető kommunikációja jellemezte, noha sok jel mutatott arra, hogy az Ivan Lexa vezette Szlovák Információs Szolgálat néhány tagja aktív közreműködője volt a bűncselekménynek. Gyanús halálesetek is történtek, amelyek az esetleges tanúk megfélemlítését, illetve likvidálását szolgálták. Miután id. Michal Kováč államfői megbízatása lejárt, az új elnök megválasztásáig Vladimír Mečiar látta el az államfői teendőket és egyik első intézkedése egy amnesztia elrendelése volt, amellyel véget vetett az ügyben folyó nyomozásnak.
A szlovák sajtóirodának Peter Vačok, aki jelenleg ügyvédként tevékenykedik, de akkoriban az esetet vizsgáló személy volt, viszont menet közben felmentették, úgy vélekedett, hogy Szlovákia történetében egyedülálló bűncselekmény volt az államfő fiának az elrablása és külföldre hurcolása, amely mindmáig az ország szégyene. Ugyanakkor kérdésesnek nevezte, hogy egy ilyen bonyolult ügyben ennyi idő elteltével olyan ítélet szülessen, amely jogerősen igazságot szolgáltat.
Jaroslav Ivor a szlovák nyomozóhatóság egykori vezetője is kételyeinek adott hangot az EU emberjogi bíróságának várható döntésével kapcsolatban. A világban – így Európában is – általánosan elfogadott elv, hogy a kihirdetett amnesztiákat nem lehet visszavonni - mondta. Ez még egy ilyen különleges esetben is érvényes, noha nyilvánvaló, hogy az amnesztia egy olyan bűncselekmény felderítését lehetetlenítette el, amelyet az államhatalom szervei követtek el, visszaélve beosztásukkal.
