Stop Beneš! – 80 éve zajló földelkobzások
A szlovákiai magyar közvéleménynek ismét olyan rosszemlékű fogalmakkal kell találkoznia, mint a Beneš-dekrétumok és a földelkobzások. Legutóbb a Magyar Szövetség tartott sajtótájékoztatót Stop Beneš! címmel, amelyen arra mutattak rá, hogy a kollektív bűnösség elve alapján kiadott köztársasági elnöki dekrétumok és szlovák nemzeti tanácsi határozatok alapján napjainkban ismét történnek az állam javára tulajdonjogi változások, legtöbbször az érintett tulajdonosok, vagy azok örökösei tudta, ráadásul anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az állam egyszerűen elkobozza, konfiskálja a földterületeket.
Az említett sajtótájékoztatón Gubík László pártelnök egyebek mellett arról is beszámolt, hogy Peter Pellegrini államfőt is szeretnék bevonni abba a folyamatba, amely egyrészt tájékoztatná a szlovák lakosságot, hogy nyolcvan évvel ezelőtti határozatok alapján, a németekre és a magyarokra, mint háborús bűnösökre való hivatkozással történnek konfiskációk. A másik, bíznak Pellegrini elnök közreműködésében, hogy a pozsonyi törvényhozás megváltoztatja eddigi álláspontját és kimondja a dekrétumok hatályon kívül helyezését.
A köztársasági elnök már nyilatkozott ilyen értelemben, igaz még az elnökválasztási kampány során; a közelmúltban viszont Forró Krisztián személyében nemzeti közösségi tanácsadóval bővítette tanácsadói körét, így várható és elvárható, hogy a kérdést valamilyen formában napirendre tűzi a köztársasági elnöki palota.
Addig azonban, amíg ez – bízzunk benne, rövid időn belül – megtörténik, egy történész és egy jogász segítségével megvizsgáljuk a dekrétumok tartalmát, illetve rávilágítunk a napjainkban zajló konfiskációkra, amelyek annak ellenére folynak, hogy minden lehetséges szlovákiai intézmény azt állítja: a dekrétumok már csak történelmi értékkel bíró dokumentumok.
Boris Sabol történész a TASR hírügynökségnek adott nyilatkozatában azzal kezdte, hogy 1945 elején a szovjet hadsereg felszabadította Kassát és ekkor a Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) székhelyévé nyilvánították a várost. Az SZNT által kiadott első rendeletek egyike a németek és a magyarok földtulajdonának elkobzásáról szólt. A rendelet kiadását a kommunisták kezdeményezték, akik a felszabadított területeken a földnélkülieket és a kisparasztokat arra buzdították, hogy foglalják el a földeket. Kelet-Szlovákia déli részén volt elegendő felosztani való föld, „mivel ott jelentős magyar kisebbség élt“ – mondta Boris Sabol, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa a hírügynökségnek. Hangsúlyozta, a rendeletnek nem voltak ellenzői az SZNT-ben, gyakorlatilag konszenzus volt ebben a kérdésben és hozzátette, nemcsak a földeket kobozta el az állam, hanem a mezőgazdasági vagyont is, tehát az épületeket, erdőket, halastavakat, mezőgazdasági eszközöket, állatállományt, készleteket stb.
A többlépéses „földreform“, amelynek az elkobzások is részét képezték, gyakorlatilag kártérítés nélküli vagyonelkobzást jelentett, s mivel főként a németek és a magyarok földjeit érintette, ezek tulajdonjoga a csehszlovák államra, majd azon keresztül cseh, szlovák és más szláv nemzetiségű személyekre szállt.
Sabol szerint ebből főként a szlovákok profitáltak, mivel nagyobb érdeklődést mutattak a földtulajdon iránt, mint a csehek.
Bugár Viktor, a Kisebbségi Jogvédő Intézet által kiírt pályázat győztes tanulmányának a szerzője saját ügyvédi praxisa során szerzett konkrét tapasztalataiból merítve kifejti, hogy a földelkobzásokkal kapcsolatos dekrétumok a mai napig érvényben vannak és hatályosak, illetve milyen módon hajtják végre utólagosan a konfiskációs határozatokat.
A telekkönyvek a vezeték- és keresztnév mellett csak a kataszteri terület megnevezését tartalmazták, azaz ilyen hiányos adatok kerültek az elkobzási határozatokba is.
Az elkobzási határozatok jogalapja a 104/1945 sz. nemzeti tanácsi határozat, mely a mai napig hatályos, amit törvénnyel soha nem függesztett fel a szlovák törvényhozás. A Szlovák Földalap által napjainkban vizsgált határozatokat pontosan ennek az SZNT határozatnak az alapján adták ki. Ebből kifolyólag a hivatalos hatóságok véleménye az, hogy az egyes elkobzási határozatok – ugyanúgy, mint a 104/1945 sz. SZNT határozat – továbbra is releváns és hatályos jogi dokumentumok, amelyek alkalmasak az ingatlan-nyilvántartásban történő tulajdonjogi változások kérelmezésére – állapítja meg a jogász, majd hozzáteszi, hogy a hivatalos vélemény szerint tehát ezek a határozatok kiadásukkal érvényesnek tekinthetők, nem szükséges a Szlovák Földalapnak, esetleg a Szlovák Erdők vállalatnak bizonyítani, hogy ezeket a dokumentumokat a címzetteknek annak idején kézbesítették. Vagyis ha az elkobzási határozatokat nem hajtották végre azonnal, még nem jelenti azt, ne lehetne most megtenni, vagyis „korrigálható” a probléma és bejegyezhetők a határozatok az ingatlan-nyilvántartásba. Bugár Viktor jogász azonban nyomatékosan felteszi a kérdést, hogy az elkobzási határozatok teljesítik-e a jelenlegi kataszteri törvény formális feltételeit és bejegyezhetők-e az ingatlan-nyilvántartásba?
Erre új módszert dolgoztak ki. A Szlovák Földalap (SZF) 2019 és 2020 között bizonyítottan azon dolgozott, hogy minél több földelkobzással kapcsolatos határozatot sikerüljön bevezetettnie a telekkönyvbe.
Az SZF elismerte, hogy az elmúlt években egy külön részlege csak az elkobzási határozatok felkutatásával és azok beíratásával foglalkozott. Ez azt jelenti, hogy az állam nevében eljáró SZF az 1945 és 1948 között született elkobzási határozatok alapján kérvényezte a tulajdonlapon szereplő aktuális tulajdonosi viszonyok megváltoztatását. A földalap célpontjai az ún. „ismeretlen tulajdonosú” földterületek voltak. Ismeretlen tulajdonos az a személy, akinek állandó lakóhelye ismeretlen, személyes adatai a hivatalok számára nem ismertek, általában csak a vezeték- és keresztneve ismert. A szlovákiai ingatlan-nyilvántartásban napjainkban is számos „ismeretlen tulajdonos” van. Bugár Viktor elmondta, abban az esetben tudta visszaperelni a földtulajdont, ha az ismeretlen tulajdonos jogutódja rendelkezett olyan tulajdonlapi másolattal, amelyen szerepeltek az adott ingatlan egykori tulajdonosának az adatai. Ennek alapján tudta például azonosítani a parcellákat és az új tulajdonost, amely az Állami Autópályaügynökség lett.
Bugár rámutat, hogy a Szlovák Földalap részlegének az elsődleges feladata az volt, hogy felkutassa az ingatlan-nyilvántartásba még be nem vezetett elkobzási határozatokat.
A levéltárakban megtalált dokumentumokat megvizsgálták, ha találtak név alapján egyezést az ismeretlen tulajdonos és az elkobzási határozaton található név között, kérvényezték az adott személy földparcellájának átírását állami tulajdonba, ami a jogász szerint további kérdéseket vet fel. Milyen személyazonosító okmányokat nyújtott be a Szlovák Földalap? Hogyan állapította meg a kataszteri hivatal, hogy az elkobzási határozat (hiányzó személyi adatokkal és ingatlanokkal) az ismeretlen tulajdonosra vonatkozik? A kataszteri hivatal ellenőrizte az elkobzási határozat adatainak egyezését a tulajdonlapon nyilvántartott adatokkal? A kérdéses tulajdonjogi változásokról készült hivatalos dokumentumokat (jegyzőkönyveket) bejegyezték-e a kataszteri nyilvántartásba? Ki, hogyan és milyen dokumentumok alapján végezte ezt el? Az is kérdés, hogy mi van akkor, ha ez a személy mindkét nyilvántartásban csupán névvel és keresztnévvel szerepel? Változtathatunk tulajdonjogot pusztán azért, mert a két személy neve megegyezik?
Ezekben az esetekben valószínű, hogy az állami szervek nem tettek eleget törvényből adódó kötelességüknek, véli a szakjogász és feltételezi, hogy az elkobzási határozatokat nagy számban, automatikusan iktatták és dolgozták fel, így véleménye szerint ezekben az eljárásokban jogszabálysértések történtek.
A 2019 és 2020 között történt tömeges elkobzási határozatok vizsgálata során pedig azt a tényt kellett megállapítania, hogy a földterületek nagy része a Pozsony körül éppen az adott időszakban épült D4/R7 elnevezésű autópálya alatt találhatók. Ennek alapján szinte biztos, hogy a földalap főképpen ezeket az értékes földterületeket kereste a levéltárakban található régi elkobzási határozatokban. Az elkobzási határozatok beírása után állami tulajdonba átvezetett földterületeket már nem kellett megvásárolnia a Nemzeti Autópályaügynökségnek. A jogász ezzel az elkobzások esetleges motivációját is felvázolta.
A díjnyertes pályamunka tartalmaz egy beadásra kész törvénymódosító-javaslatot is, amely nem szünteti meg sem a dekrétumokat, sem a határozatokat, pusztán hatályon kívül helyezné azokat.
A törvénymódosítás elfogadása viszont már politikai kérdés. Az ezzel összefüggő politikai akarat megteremtésének első lépése lehet(ne), ha a jelenlegi köztársasági elnök támogatólag lépne fel a szlovákiai közvélemény és a politikai nyilvánosság előtt ebben a kérdésben!
Megjelent a Magyar7 2025/23. számában.
