Stabilizálható-e a kormány, és milyen áron?
Zárt ajtók mögött szeletelik újra a koalíciós tortát a kormánypártok vezetői. A következő napokban kiderül, sikerül-e biztosítani a Fico-kabinet mögötti szilárd parlamenti többséget, ahogy az is, hogyan osztják újra a lapokat a koalíciós erők és a mérleg nyelvévé váló négyfős kvázipártocska.
Bizony, bizony, Rudolf Huliak politikai tényezővé nőtte ki magát. Mialatt ízlelgetjük ezt a kijelentést, hosszasan gondolkodhatnánk a politika és a közjó összefüggéséről, az államnők és államférfiak gyakorolta hivatás szépségeiről. Ehelyett e sorok írója azt javasolja, próbáljuk felfejteni a koalíciós számtant, amely bizony alig bonyolultabb, mint az egyszeregy.
A 2023 őszén felálló negyedik Fico-kormány jóval szűkebb többséggel, 79 képviselő támogatásával kezdte vágni a centit a neki rendelt négy évből. Szűk másfél év alatt a Smer–Hlas–SNS koalíció is eljutott arra pontra, ahol az eredetileg felszeletelt koalíciós torta már nem lakat jól mindenkit. Ebből az útkereszteződésből már csak két út visz tovább: az egyik az önfelszámoláshoz vezet (ezt láttuk legutóbb Matovičéktól), a másik az újratervezés reményét kínálja. Itt jön a képbe a derék Huliak, és nem mellesleg három nyomógombkövető társa.
Számoljunk csak! Ha hetvenkilencből kivonunk négyet, marad hetvenöt. Eggyel kevesebb, mint kéne. Nem is beszélve a Hlasból kizárt két honatyáról meg a frakcióban maradt egy szem ingadozóról – de róluk később. Hetvenöt az hetvenöt, vagyis a matek úgy adja, a kitűnő Hlasos dezertőr Roman Malatinec csatlakozásával négyfősre hízott Huliak-csoport (úgy is, mint Národná koalícia!) nélkül nincs többség.
Ez a parlamenti matematika határozza meg a koalíciós újratervezés (szlovmagyul rekonstrukció) kereteit. És akkor eljutottunk e szerény írás legfontosabb kérdéséhez, amelynek megértéséhez ezen a ponton egy önvallomással szolgál a szerző, aki világéletében, ha volt választási lehetősége, a barackízes palacsinta után nyúlt. Vagyis hiába csábítják almás-fahéjas palacsintával, vagy akár kínálhatják csokis palacsintával epres töltelékkel, nem is beszélve az ízlelőbimbóknak egyébként minden bizonnyal vad orgiát kínáló almástésztás palacsintával, karamellizált almás töltelékkel, neki a barackízes palacsinta kell.
Koalíciós gasztrokalandunkat javaslom, folytassuk az újraszeletelésre váró tortával. Gondolatban ott járunk, hogy Huliak megette kedvenc barackízes (vagy ki tudja, milyen) palacsintáját, és a három (!) koalíciós párt elkezdte szeletelni a tortát (arról, hogy hová tűnt a kvázipártocska, később még szót ejtünk). Előbb azonban még nem hagyhatjuk ki az esztétikus tortaszeletelés fontos szabályait.
A konyhai „balesetek” elkerülhetők, ha a kétkezi és gyakran botló hobbicukrász megfogad néhány alapszabályt. Először is, nem szabad elsietni a szeletelést, mindenképpen pihentessük a tortánkat, mielőtt eljönne a tálalás pillanata. Szintén kerülendő hiba a torta túlhűtése, a hűtőből kivett tortát ajánlatos a szivarfüstös tárgyalók „szobahőmérsékletén” tíz percig állni hagyni, mielőtt felvágnánk.
A nagyjából hideg torta szeleteléséhez szükségünk lesz egy meleg vízbe mártott késre. Ez egyrészt a tapadást-ragadást is gátolja, másrészt elősegíti a tisztább vágásokat a gazdag, vajas krémeken át – felkeltve a nyálukat csorgató koalíciós képviselők érdeklődését. Alapszabály, hogy a torta szeletelésénél határozott mozdulatokra van szükség. Sok kárt okozhatunk a gasztroélménynek – és nem mellesleg a koalíciós ízharmóniának – ha óvatoskodunk és totojázunk a késsel a kezünkben. Vagyis tegyünk határozott, gyors mozdulatokat, persze agresszió és féktelen trancsírozás nélkül!
A legfontosabb szabály azonban az, hogy ne spóroljunk a süteménnyel, hanem vágjunk szép, méretes darabokat. Minél vékonyabb egy szelet, annál nagyobb az esélye, hogy szétesik majd.
Ha a cukrász a tálalókéssel a kezében méretet téveszt, legfeljebb már csak azt vághatja oda az elégedetlenkedőknek, nem a torta kicsi, a pofátok nagy. Az ilyen megszólalások pedig gyorsan lerombolják az ízharmóniát, és megágyaznak egy újabb válságnak a koalíciós konyhában.
Hangsúlyozva, hogy nem ismerjük a receptet, ezért a koalíciós tortaszeletek méretére legfeljebb az elmúlt hetek képviselővándorlásai nyomán előállt erőviszonyokból következtethetünk. Ennek okán azt feltételezzük, hogy a Hlas és az SNS a jelenleginél egy-egy szelettel kevesebbet kap majd a tortából, és a gazdag, vajas krémes szeletekből kettővel több jut majd a Smernek.
Mindenki jól jár, a Hlas ugyan veszít egy minisztert, de a jelöltje koalíciós áldással ülhet be a házelnöki székbe. Az SNS is alább adja egy tárcával, de a „tévétanácsban” kárpótolja magát. Mindez persze mindkét pártnak pusztán csak haladék, de a frissen elfogyasztott torta íze még ott van a szájukban.
A Smer, lenyelve a belső lázadókat, lakik csak igazán jól. A frissen csatlakozottak logikája faék egyszerűségű: a legnagyobb kormánypárt listája a legjobb ajánlólevél a kényelmes képviselői szék megőrzésére legkésőbb 2027-ben.
A koalíciós iránytű az újraszeletelt torta mellett állva egyre világosabban mutatja, merre mutatkozik a politikai túlélés esélye.
Annyit még tegyük hozzá, ha a Hlasnak és az SNS-nek osztott tortaszeletek előbb válnak morzsalékká vagy a példánál ragadva, krémkupaccá, mint a ciklus rendelt ideje, a cukrászmester előrehozott receptpályázatot hirdethet. Azt remélve, hogy a következő torta időtállóbb lesz…
Megjelent a Magyar7 2025/6. számában.
