Slota hosszú árnyéka
Bár a rendszerváltást követő két évtized hírhedt magyarellenes politikusát 2013-ban a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kizárta a soraiból, Ján Slota hosszú árnyéka alól máig nem tud teljességgel kilépni a párt.
Újramelegített nyelvtörvény, a vizuális kétnyelvűség láttán közlekedési káosszal riogató minisztériumi hivatalvezető ezeket látva az önmaga lényegét markolva nyilvánosan vizelő egykori pártelnök is elégedetten csettintene. Csakhogy most nem Zsolna kiérdemesült polgármestere a feladó, hanem Martina Šimkovičová kulturális miniszter és hivatalvezetője, Lukáš Machala. A címzett azonban a “daliás” kilencvenes és kétezres évekhez hasonlóan ezúttal is a felvidéki magyarság.
Tavaly októberben robbant a hír, hogy az SNS által vezetett kulturális tárca szigorítaná a nyelvtörvényt, és megemelné a megszegéséért kiróható büntetéseket. A tárca módosító javaslata szerint egyebek mellett a postán és a tömegközlekedésben is az államnyelvet kellene használni, ami azt is jelentheti, hogy magyarul sem eligazítást, sem jegyet nem kérhetünk.
A Šimkovičová vezette kulturális minisztérium az eddigi büntetés összegét (50–2 500 euró) természetes személy és vállalkozók esetében ezertől egészen 12 000 euróig emelné, jogi személy esetében pedig egészen 20 000 euróig. A módosító javaslat szerint ezek a tételek ráadásul már nem csak opciók, hanem kötelező bírságok lennének. A javaslat ezen felül az eddigi törvényi rendelkezéstől eltérően leszögezi, hogy a feliratok, a reklámok, a hirdetések esetében az államnyelv betűinek nagyobbaknak kell lenniük a kisebbségi nyelven írottaknál.
Bár a mečiari időket idéző javaslat a mai napig Šimkovičováék asztalfiókjában ragadt, az ördög nem alszik. A Magyar Szövetség erőteljes tiltakozása, Robert Fico kormányfő a jószomszédi kapcsolatokat szem előtt tartó pragmatizmusa, és nem mellesleg a koalíció múlt ősztől fél évig húzódó bénultsága miatt a nyelvtörvény szigorítása lekerült a napirendről, de a kulturális tárca aligha mondott le a változtatás szándékáról.
A Martina Šimkovičová által irányított tárca “gesztusai” az elmúlt hónapokból arról árulkodnak, a nyelvtörvény belebegtetett szigorítása nem egyedi példa. A krasznahorkai vár felújítása körüli lépések, a Kisebbségi Kulturális Alap lefejezése, legújabban a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatójának visszahívása és Lukáš Machala kirohanása a vizuális kétnyelvűséggel szemben jól mutatják, hogy a kulturális tárca nem éppen a Szlovákiában élő nemzetiségi közösségek barátja.
Lukáš Machala, a kulturális minisztérium hivatalvezetője a napokban a közösségi oldalán Horony Ákos kormánybiztost bírálta, amiért a kétnyelvű táblákkal "teljes káoszt teremt" a Nyitra megyei utakon. Machala szemét nyilván az szúrja, hogy az elmúlt hetekben – hosszú évek küzdelmét sikeresen lezárva – Nagyszombat megyét követően Nyitra megyében is megjelentek a kétnyelvű irányjelző táblák.
Machala a szlovák mélynemzetiek régi érvét, a reciprocitást is előhúzta a történelem szemétkosarából, lévén azt is nehezményezte, hogy Magyarországon nincsenek hasonló táblák azokon a helyeken, ahol szlovákok élnek. Az önjelölt szlovák nemzetvédő Horony Ákos tevékenységét ráadásul a "magyarosító" Apponyi Alberthez hasonlította. Machala a bejegyzésében még erre is rátett egy lapáttal, felszólítva a Nyitra megyei önkormányzat illetékeseit, hogy "az efféle tevékenységeket előzetesen egyeztessék az államigazgatás központi szerveivel".
A rossz emlékű kilencvenes éveket idéző kirohanásra a Magyar Szövetség is erélyesen reagált. A párt leszögezte, “a kétnyelvű feliratok nem valamiféle helyi vagy globális összeesküvés eredményei, hanem a szlovák jogszabályoké". Hangsúlyozták, “a nyelvi jogok nem a jóindulat megnyilvánulásai, hanem a demokrácia természetes részét kellene, hogy képezzék — azok felé a polgárok felé is, akik más nyelvet beszélnek, de ugyanúgy hozzájárulnak az állam és az állami intézmények finanszírozásához”.
Felidézték, hogy Machala kirohanásával egy időben zajlott az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) nemzetközi konferenciája a dél-tiroli Bolzanóban (németül: Bozen, ladinul: Bulsan vagy Balsan, szlovénül/horvátul: Bocen, latinul: Bauzanum), ahol a Magyar Szövetség jelöltjét, Tárnok Balázst az európai nemzetiségek ernyőszervezetének egyik alelnökévé választották.
Ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a FUEN elnökségébe felvidéki szakember került. Tárnok Balázs alelnökké választása a Magyar Szövetség számára komoly nemzetközi siker.
A felvidéki magyar párt egy olyan szervezet vezetésébe tudott képviselőt küldeni, amely az európai nemzetiségek legfontosabb érdekvédelmi szervezete.
Megválasztását követően Tárnok a Ma7-nek elmondta, a felálló elnökség legfiatalabb tagja lesz, egyedüli jogászként dolgozik majd a testületben. “Van olyan releváns nemzetközi jogvédelmi és érdekérvényesítési tapasztalatom, amit az uniós intézményeknél, nemzetközi szervezeteknél lehet felhasználni. A tervem az, hogy a Vincze Loránt vezetésével folytatott nemzetközi és európai jogi, illetve érdekvédelmi munkát tudjuk tovább vinni. Ebben kívánok aktívan részt venni” – nyilatkozta a FUEN felvidéki alelnöke.
Visszatérve Lukáš Machala kirohanásához, a Magyar Szövetség közösségi oldalán közzétett fotók meggyőzően bizonyítják, hogy Európa több országában működő gyakorlat a vizuális kétnyelvűség. Az illusztrációs fotónkon egy dél-tiroli kétnyelvű útjelző tábla látható, ahol a helyi hatóságok nyilvánvalóan nem tartanak attól, hogy a német felirat káoszt okozna a közlekedésben. Ennek kapcsán szögezte le a felvidéki magyar párt: “Machala úrnak tudunk mutatni néhány jó példát is: így néz ki a vizuális kétnyelvűség Európa civilizáltabb részén — ott, ahol tiszteletben tartják a nemzetiségi közösségek jogait”.
Jegyezzük meg, Dél-Szlovákia földrajzilag csak egy ugrásra található az észak-olaszországi Bolzano autonóm megyétől, de a kisebbségi jogok tekintetében szakadéknyi a távolság. 1972-ben Dél-Tirol saját helyi parlamentet és közigazgatási végrehajtó szervet kapott. A parlamentben az olasz és a német képviselők száma egyenlő, elnökei felváltva olaszok és németek. Az autonóm régió teljes, rész- és kiegészítő illetékességekkel rendelkezik.
A helyi törvényhozó hatalom teljes hatáskörrel dönthet a helyi közigazgatási szervek megszervezése, a helységnevek meghatározása, a kötelező kétnyelvű helységnévtáblák ügyében, illetve a népművészetek, a helyi hagyományok ápolásában, a kulturális és tömegtájékoztatási intézmények működtetésében és az oktatási és szociális ügyekben is. Dél-Tirolban a német és az olasz nyelv a hivatalokban egyenlő rangú. Köztisztviselő eleve nem lehet, aki nem rendelkezik mindkét nyelven nyelvvizsgával.
A fenti példák jól mutatják, van még hová fejlődni a kisebbségi jogok tekintetében a Felvidéken. Ahhoz viszont már valóban jó adag mélynemzeti pofátlanság kell, hogy a szerzett jogokat vegye célba a kulturális kormányzat. “Eddig, és ne tovább, Machala úr!” – írta teljes joggal a minisztériumi hivatalvezető kirohanása kapcsán a Magyar Szövetség.
E sorok írójának nincsenek illúziói, hogy a dél-tiroli autonómia keretei a Felvidéken belátható időn belül realitássá válhatnak. Ezzel együtt is nagy értéknek tartja, hogy a magyar–szlovák kapcsolatokat az elmúlt években nem az évtizedes távlatokra jellemző mindennapos feszültség határozta meg. A Machala-féle kútmérgezők a jelek szerint nem értik, hogy a nemzeti szűkkeblűség, a történelem szemétdombjáról előkotort sovinizmus sehova nem vezet. Közép-Európa népei egymásra vannak utalva, csak éppen a (fél)múlt hosszúra nyúlt árnyait kellene magunk mögött hagynunk.
Megjelent a Magyar7 2025/45. számában.
