Rendőrháború kampányízekkel
A múlt hét újabb emlékezetes epizódot jelent a szappanoperaként húzódó szlovákiai rendőrháborúban. A nemzetbiztonsági vezetők kezén csattanó bilincs komoly kihatással lehet a kampányra és a kormányalakítás esélyeire is.
Habár Szlovákia előszeretettel néz magára a szabad világ eminens diákjaként, némi élccel sokkal inkább lehet tekinteni a csengőfrász hazájának. Az ugye rendjén van, hogy akinek vaj van a füle mögött, ahhoz a hajnali órán visszafogott udvariassággal köszönnek be az elit egységek.
Az emberben a szlovákiai demokrácia hétköznapjai óhatatlanul felidézik az ötvenes évek keserédes pesti viccét. Alig hasad a hajnal, amikor zörgetnek Kovácsnál. Az kinyitja az ajtót, és két megtermett, bőrkabátos ávóst pillant meg. Azonnal megfordul, és menekülni kezd. Az egyik bőrkabátos atyáskodva utána kiabál: De elvtárs, hát érted jöttünk, nem ellened!
Úgy állunk, hogy a kultúrtörténeti toposszá váló nagy fekete autó háromnegyed évszázaddal később a végletekig átpolitizálódott szlovák hatóságok vezetőinek házainál áll meg alig hasadó hajnalokon. Jó, írjuk a szlovák demokrácia javára, ahogy azt Ľubomír Daňko, a NAKA igazgatója fontosnak tartotta aláhúzni, múlt csütörtökön az őrizetbe vételek során nem vetettek be kommandósokat, nem kellett kényszerítő eszközöket alkalmazni.
A gyanú szerint a nevezett urak, kiegészülve a Smer-közelinek mondott nagyvállalkozóval, Peter Koščcsal, illetve néhány ugyancsak a NAKA figyelmét kiérdemlő munkatársukkal, szervezett bűnözői csoportot alkotva igyekeztek megnehezíteni vagy megakadályozni egyes korrupciós ügyek és más bűncselekmények kivizsgálását. Nem mellesleg azt a benyomást keltették – így a gyanú, hogy a nyomozók manipulálják a tanúvallomásokat, továbbá a bűnüldöző szervek lejáratásán dolgoztak.
A választ ott kell keresni, hogy az ügy kapcsán a korábbi SIS-vezér Vladimír Pčolinský mellett a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBÚ) főnökét, Roman Konečnýt is meggyanúsították. A gyanú szerint Konečný Pčolinskýval együttműködve igyekezett megszabadulni az NBÚ „kellemetlen” alkalmazottaitól. Előre egyeztetett, valótlan SIS-jelentésekkel ellehetetlenítették az NBÚ nem kívánatos munkatársait, majd Roman Konečný felmentette őket a szolgálat alól.
Ha mérleget vonunk a frissen meggyanúsított hatósági, szakszolgálati vezetők kapcsán, a helyzet úgy áll, hogy a NAKA múlt csütörtöki akciójával a nemzetbiztonság szempontjából két kulcsfontosságú intézményt, a Szlovák Információs Szolgálatot és a Nemzetbiztonsági Hivatalt is szó szerint lefejezték.
Aligha meglepő, hogy még Ódor Lajos kormányfő is előbb alaposan tájékozódott volna, hogy azután rövid úton jobb belátásra térve az őt a magas hivatalába helyező Zuzana Čaputová oldalán mondja rendíthetetlenül a kamerába, hogy Szlovákia továbbra is jogállam, félnivalója legfeljebb annak van, akinek vaj van a füle mögött.
Ami pedig a SIS és az NBÚ működésképtelenségét illeti, a NAKA érdeklődését kiérdemlő vezetők munkáját elvégzik a helyettesek – ez utóbbit már az államfő hangsúlyozta a közvélemény megnyugtatására sebtében összehívott Nemzetbiztonsági Tanács múlt pénteki ülését követően.
Ha valaki a szlovákiai rendőrháborút a hatóságokon és a szakszolgálatokon belüli, politikai oldalakhoz kötött rivális csoportok nyílt és gátlástalan hatalmi harcaként értelmezi, nem jár messze az igazságtól.
Az eredeti erkölcsi nekibuzdulás, a korrupcióellenes harc a 2020 óta tartó ciklusban a nagypolitika szintjén méltatlan bohózattá, a rendvédelmi és a szakszolgálati szervek esetében pedig megtisztulást hozó katarzis helyett kusza, az átlagember számára szétbogozhatatlan szappanoperává silányult, ahol már elmosódtak a kontúrok a polip csápjai és a csápok után nyúlók között.
Ennek feloldására már vajmi kevés Kibogozásnak nevezni a NAKA akcióját, a kampány hajrájába fordulva a politikai narratívák már készen állnak. Kevésbé fennkölten fogalmazva: az elkötelezett választóknak már megvannak a maga angyalai és démonai. A nem elkötelezett választó pedig, akiért elvileg a versenyfutás zajlik, menthetetlenül elveszett a rendőrháború oda- és visszavágóiban, legfeljebb a fokozódó káoszt, az állami szervek működésképtelenségét érzékeli.
A múlt hét felgyorsuló eseményei után már szakállasnak tűnő Gašpar-ügyről kijelenthető, hogy a nagy médiafigyelem ellenére aligha töri meg a jelenlegi támogatottsági trendeket. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a rivális táborok eleve vagy az ártatlanul üldözöttet, vagy a láncra való hétpróbás gazembert látják az obsitos főrendőrben. A múlt csütörtöki NAKA-akció hullámai ugyan a támogatottsági trendeket szintén nagyrészt érintetlenül hagyják, viszont jó eséllyel egyszerűsíthetik a választások utáni koalíciós matekot.
A jelenlegi támogatottsági trendekből kiindulva, ahhoz, hogy a PS által dominált kormány alakulhasson, mindenképpen szükséges lenne bevonni a koalícióba az Saska mellett a Hlas-SD-t, a KDH-t és jó eséllyel Boris Kollár Sme rodináját is. Múlt csütörtök óta egy ilyen széles koalíció létrejötte egyre nagyobb eséllyel tartozik a fantázia világába, hiszen Pellegriniék és Kollárék, ha szofisztikáltabb retorikával is, de gyakorlatilag a Smer oldalára álltak, miközben a KDH sem sorakozott fel lelkesen a PS és a Saska mellé.
Summázatul érdemes visszaidézni, mit szabtak meg az elemzők és a kommentárírók a sikeresség előfeltételének a parlamenti háttérrel nem rendelkező Ódor-kabinet számára. Az előfeltevés az volt, amennyiben a hivatalnokkormány kompetensnek bizonyul az ország ügyeinek irányítására, a működőképesség biztosítására, a korábbi évek kaotikus kormányzása után ez már sikeres bizonyítványnak számíthat. A rendőrháború újabb fejezete nem ezt az érzetet ébreszti a társadalomban, s ehhez nem kell elfogultnak lenni, hogy tényként rögzíthessük.
Megjelent a Magyar7 2023/34. számában.
