Rekviem a Kuciak-háznál – utolsó fotók az ingatlan lebontása előtt - KÉPGALÉRIA
Nyomasztó évforduló köszöntött Szlovákiára február 21-én. Három évvel ezelőtt a mátyusföldi Nagymácséd település neve olyan módon került be Szlovákia és Közép-Európa köztudatába, ahogyan egy falu sem szeretne – egy tragikus gyilkossággal fémjelezve.
Ján Kuciak újságíró és jegyese Martina Kušnírová halálának évfordulóján egykori házuknál is pislákolnak a kegyelet lángjai.
Nagymácséd csendben tiszteleg az elhunyt pár emléke előtt, az utca lakói pedig búcsúznak a háztól, amely a jövő héten lebontásra kerül. Helyszíni riportunkat olvashatják.
2019. február 21-én tragikus gyilkosság történt Nagymácséd egyik faluszéli kis utcácskájában. Az utcát jó emberek lakják, a szomszédok vigyázzák, ismerik egymást, szeretettel, jó szomszédi viszonnyal fordulnak a másik felé. Ez a csendes falusi idill sem tudta kivédeni a gonosz támadását azon a tragikus csütörtök estén, mikor egy fiatal pár kegyetlen politikai bosszú áldozata lett.
Ján Kuciak és Martina Kušnírová halála alapjaiban rázta meg Szlovákiát, felborítva annak közéleti és politikai berendezkedését.
Három évvel a gyilkosság után azonban még mindig vannak nyugtalanító kérdések, elvarratlan szálak, a polgárok szerint a fő elkövetőket még mindig nem szorította össze az igazságszolgáltatás marka.
Vasárnap délután, a gyilkosság harmadik évfordulóján érkezünk meg a Kuciak-házhoz. A kerítés tövében sok mécses lángja lobog már, gyűlnek a friss virágcsokrok, kis kegytárgyak.
Az utca csendes, nem szeretik már az újságírók és tévések hadát. A környékbeliek elmondják, ma már a rendőrök is jártak erre, azt ellenőrizve nem tömegesen emlékeznek-e meg az emberek. Pár szlovákul beszélő fiatal érkezik a házhoz feketébe öltözve, csendben emlékeznek, meggyújtanak egy-egy gyertyát, megigazgatják a virágokat, majd továbbállnak.
Lancz Rózsika három házzal arrébb lakik, kérésünkre ő is kijön a Kuciak-házhoz. Elmondja, Nagymácséd korántsem feledkezett meg az áldozatokról és a gyilkosság tényéről.
Az utcabeliek a mai napig rendben tartják az emlékhelyet, a vázákban kicserélik a vizet a virágoknak, ha kell, vagy eltakarítják az elszáradt csokrokat, leégett gyertyákat, ha nincs friss virág, hoznak. Közben megjegyzi, bizony már a pár közös fotóját is ki kellene cserélni, mert megtépázta az idő.
A községházán dolgozó Lancz Rózsikának jó rálátásra van a házra mint örökségre is. Elmondja, a folyamat ott tart, hogy
már a jövő héten megindulhat a ház lebontása. A nyári konyha épülete üvegfalakkal megmarad majd, ott lesznek kegytárgyak és emléktárgyak elhelyezve, a ház helyén pedig emlékpark lesz, nem épül oda úja ingatlan.
A szomszéd kérésünkre arról is beszámol, hogy az elhunyt jegyespár hozzátartozói a mai napig járnak a házhoz, főleg Janko édesapja, Józsi bácsi jön.
Az egyik fiuk Nyitrán lakik, ha mennek hozzá, itt is mindig megállnak. Ünnepekkor, névnapkor, születésnapkor.
Ez az ügy még mindig nincs megoldva, Nagymácséd pedig megőrzi a tragikus sorsú fiatalok emlékét és folytatja a megkezdett munkát.
