Rejtett üzenet: Dunaszerdahely Magyarországon található!
A Szlovák Értelmiségiek Társulása (Združenie slovenskej inteligencie) éber társadalmi őrkutyaként figyel mindenre a szlovák törvényhozás által három részre szakított Csallóközben, így annak központjában, Dunaszerdahelyen is, hogy aztán közhírré tegye, milyen ármányságok történnek a szlovákság ide migrált részének terhére és sérelmére. Ma, amikor ezeket a sorokat írom, a szabad sajtó világnapját ünnepeljük (május 3.), így kétszeresen is támogatnunk kell azt, hogy a médiatérben teret kapjanak az ilyen vélemények is.
A Szlovák Értelmiségiek Társulása viszont továbbmegy az ugatással figyelmeztető őrkutya szerepén, és nemcsak követője, hanem alakítója is akar lenni a közéleti eseményeknek. Ezért a problémákat nemcsak dokumentálja, hogy felhívja rájuk a figyelmet, hanem beadványokat is szerkeszt és feljelentéseket tesz. Így volt ez például a Felvidéki Vágta esetében, ahol azt vágta a szervező magyarok arcába, hogy na! jobb lesz vigyázni, a magyar szókincs ezen szavának nincs itt helye! És így volt ez az Összetartozás emlékműve esetében, amikor a szervezet egyik vezetője, Ľudovít Gunčaga hívta fel a gyanútlan közvélemény figyelmét arra, hogy az építmény, amely mellett naponta gyanútlanul elhaladnak, igazából a főbűnök egyike. Eddig ugyan nem zavart senkit, még az emlékműtől 100 méterre lévő rendőrőrsöt sem, de most, hogy a feljelentők elmagyarázták, mit kell látni a bástyaszerű építményben, mindjárt más a helyzet.
Olyan ez, mint a vizilós viccben: Azért jelentette fel a szomszédját, mert azt mondta önről, hogy olyan, mint egy víziló? – kérdezi a bíró.
Igen, így van – mondja a feljelentő. És mikor történt ez? Hááát, úgy három éve – mondja a panaszos. Három éve? – csattan fel a bíró. És akkor miért csak most jön? Most láttam vízilót, bíró úr kérem…
Egy büntető-feljelentés viszont már nem vicc. Az értelmiségi társulás nem pazarolja az idejét holmiféle polgári perekre vagy békítő testületekre. Mindjárt büntető feljelentéssel kezd, hiszen a papír elbír mindent. Így aztán mozgásba jön a gépezet, levelek, kihallgatások. Költségek.
A feljelentők szinte mindig ugyanazt a szöveget nyomják és az állam egységének erőszakos megbontásával, irredentizmussal vádolnak.
A legújabb feljelentés története egy mese is lehetne, de mindenképpen egy abszurd filmnek is beillene. A magyarországi Kulturális és Innovációs Minisztérium meghirdette a magyarországi önkormányzatok részére a „Magyarország Ifjúsági Fővárosa 2026” versenyt. A részvétel feltételei között szerepelt egy határon túli, számottevő magyar közösséggel bíró testvérvárosnak a versenybe való meghívása is, mintegy a jelentkező partnereként.
Sem a verseny lebonyolítási szabályzatában, sem a verseny lebonyolítása során nem hangzott el, hogy a „Magyarország Ifjúsági Fővárosa 2026” azt jelentené, hogy a győztes önkormányzat ténylegesen egy újabb fővárosává válna Magyarországnak Budapest mellett. A cím szimbolikus, ami nyilván a Kárpát-medence magyarságának összetartását, közös sorsát, nemzeti összetartozását igyekszik kifejezni.
A versenybe benevezett Zalaegerszeg, s vitte magával testvérvárosát, Dunaszerdahelyt is. Az anyaország–Felvidék viszonylatában így volt ezzel Nógrádsipek és Ipolynyék, valamint Salgótarján és Fülek is. (Jelen volt Miskolc–Selmecbánya is, de az egy másik érdekes történet.) Az ifjúságpolitikai keret mellett azért volt a részvételnek egy másik motivációja is, amely 100-100 millió forint pénzdíjat jelentett a győztesnek és a társversenyzőnek. A fődíjat végül a Cegléd–Gyergyószentmiklós kettős vitte el.
Ezután pedig az őrkutya sárkánnyá változott és kénköves lángot fújt a szerdahelyi városháza felé. Lássuk, mit ír a versenyről a Szlovák Értelmiségiek Társulása „(…) A szlovák városok bevonását a versenybe hallatlan provokációnak és arcátlanságnak tartjuk Magyarország, valamint a helyi, szélsőségesen irredenta beállítottságú személyek részéről, akik aláássák a szlovák államiságot és a szlovák–magyar kapcsolatokat. Ugyanakkor elutasítjuk a verseny rejtetten közvetített üzenetét a nyilvánosság, és különösen a fiatalok felé, miszerint Dunaszerdahely Magyarország területén található!”
A társulás feljelentette Hájos Zoltán dunaszerdahelyi polgármestert.
– A feljelentő szervezet sértve érzi Szlovákia szuverenitását és integritását. A feljelentőnek nemcsak a verseny megnevezésével volt problémája, hanem azzal is, hogy Szlovákia területéről is jelentkezhettek önkormányzatok. Dunaszerdahely önállóan nem volt jogosult jelentkezni, csak egy magyarországi testvérváros partnereként indulhatott a vetélkedőn, amelynek döntőjére tavaly év végén került sor. Bár a döntőbe nem jutottunk be, mindegyik résztvevő diák nagyon jól érezte magát, amiben nem volt semmilyen felforgató tevékenység vagy bűncselekményre utaló jel sem – mondta lapunknak Hájos Zoltán.
Április folyamán a Nagyszombat Megyei Rendőrkapitányság nyomozója leutazott Dunaszerdahelyre, hogy meghallgassa a polgármestert.
– Elmondtam neki, hogy ha a feljelentő az első felindultságán felülkerekedve jobban belegondol, Dunaszerdahely nem önállóan, hanem Zalaegerszeg partnereként vett részt a versenyen, rájöhetett volna, hogy még tollat ragadnia is fölösleges volt a feljelentés megírásához. Továbbá a Büntetőtörvénykönyv 312-es paragrafusa, amelyre a feljelentés hivatkozik, arról szól, hogy Szlovákia területi integritását és szuverenitását valaki erőszakos, fegyveres módon veszélyezteti. Azzal viszont, hogy semmit sem veszélyeztettem és főképpen nem erőszakos, fegyveres módon, így a jogszabály egyik feltétele sem valósult meg. Így tehát nem lehet ennek alapján sem bűncselekményről beszélni.
Hájos Zoltán polgármester megtudta, hogy ugyanilyen feljelentés érkezett a Nyitrai és a Besztercebányai Megyei Rendőrkapitányságokra is. Mint mondta, fölösleges pocsékolása ez az adófizetői pénzeknek.
– Az előző, a Felvidéki Vágtával kapcsolatos feljelentés nyomozását is bűncselekmény hiányában zárták le. Úgy érzem, jogosan merül fel bennem, hogy ezeket a feljelentéseket már akár zaklatásnak is vehetném. Fontolóra vettük, hogy mi is bepereljük a Szlovák Értelmiségiek Társulását, hiszen immár törvény szabályozza a jogi személyek büntetőjogi felelősségét is. A magyar–szlovák együttélésnek egyáltalán nem használnak az ilyen aktivitások – zárta gondolatait Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere.
Megjelent a Magyar7 2026/19. számában.
