Posztcovid történetek: Többé nem akarok Covid ízt érezni
A posztcovid szindrómákkal megküzdeni senkinek nem könnyű, a rejtélyes, mindenkinél máshogyan jelentkező tünetek nem kímélnek sem időst, sem fiatalt. A nagymácsédi 27 éves Takács Eszter közel háromnegyed évvel a betegség után sem érzi még az ételek igazi ízét, sem illatát. A COVID ízét már soha többé nem fogja tudni kitörölni az emlékezetéből.
A hobbicukrászként is tevékenykedő nagymácsédi Takács Esztert tavaly ősszel érte utol a Covid 19 betegség. Kezdetben megfázásos tüneteket produkált, ízületi fájdalmai voltak, majd azután ment el PCR tesztre, hogy a szaglását és ízlelését is elveszítette, de sem ő, sem a családja nem gondolta volna, hogy a fiatal lányt a rettegett koronavírus támadta meg, hiszen hasonló tüneteket túlhajszoltság idején érzékelt már máskor is.
A teszteredmény aztán váratlan karanténba kényszerítette az egész családot. Eszter elmeséli,
nem volt lázas, nem voltak komolyabb tünetek, csak sokat aludt és egyre feszültebb ingerültebb lett, amely érzés a vírusból való kigyógyulás után sem múlt el.
A család más tagjai pedig érdekes módon nem kapták el a koronavírust.
Eszter arról számol be, hogy nem sokkal a gyógyulást követően hirtelen kezdett elviselhetetlen ízeket érezni egyes ételeken. A paprikán mérgező vegyszer ízt érzett, majd rájött arra, hogy
ugyanazt a fémes, vasas, romlott fokhagymás szinte vegyszeres ízt érzi a pudingon, a mascarponen, a spagettin, szinte minden ételen.
– jegyzi meg Eszter, aki nemrégiben tért haza egy költséges cukrász-tanfolyamról, és ott sem tudott semmit megkóstolni. Régóta kedvenc parfümjeinek illatát sem érzi, sőt mint mondja, kifejezetten hányingere van, ha eszébe jutnak az illatok.
Eszter
további posztcovid tünetként jelöli meg a túlérzékenységet és az állandó feszültségérzetet.
Minden idegesíti, és sokat sírt az elmúlt fél évben, ok nélkül. Az orvos szerint a Covid így hatott nála a központi idegrendszerre, és a lány, aki korábban mindennemű gyógyszert elutasított, most kénytelen volt gyógynövény alapú nyugtatókat bevenni.
Az igazi tortúra azonban a tél közepén vette kezdetét, mikor egy napon Eszter hirtelen légzési nehézségekre kezdett panaszkodni. Nem a belégzés kezdett el gondot okozni nála, hanem a kilégzés.
Kétórás kínlódás után úgy döntöttek, irány a készültség, addigra a lány már egy mondatot sem tudott kinyögni. A kórházban nyugtatókat, injekciókat kapott, de nem kecsegtették nagy reményekkel az ellátásról, inkább azt tanácsolták a galántai kórházban, amely akkor kizárólag Covid üzemmódban működött, hogy amilyen gyorsan csak tudja, hagyja el a kórházat, nehogy ott kapjon el még valamit.
Tüdőorvoshoz bejutni akkor szinte egyenlő volt a lehetetlennel, végül Dunaszerdahelyre sikerült bejutni tüdőorvoshoz, de a kezelés nem sokat segített. Eszter elmondja, nem tudja, mennyire placebo, vagy mennyire reális segítség -e, de úgy érezte, végül a Doterra olajak segítették át a nehezén a légzési problémák megjelenése után.
Mára, háromnegyed évvel a betegség után főleg az ízérzékelési problémák maradtak fenn Eszternál, valamint egyáltalán nincs jó kondícióban.
– meséli Eszter, aki azt tapasztalta, hogy ezekre a tünetekre csak az idő jelenthet megoldást, gyógyszer, segítség nincs. Egyelőre maguk az orvosok, a posztcovid központok sem tudják, mire készüljenek fel, hiszen minden embernél másként jelentkeznek a tünetek.
Eszternek nem meggyőződése az, hogy a koronavírus ellenes oltások biztosan nem ártalmatlanok, de
azt tudja, hogy soha többé nem akarja átélni sem a covidot, sem a posztcovid tüneteket, ezért inkább beoltatná magát.
Reméli, hogy a fáradtság, a mindennemű ízületi fájdalmak elmúlnak majd és visszanyeri az ízérzékét is, hogy új ízeket tudjon beépíteni a cukrászművészetébe.
