Öles léptekkel az USE felé?
Barátom írja a minap, akárhogyan is töri a fejét, nem bírja felfogni, kinek jó az, s ha jó valakinek, miért jó, hogy Európát elárasztják migránsokkal? További izgalmas kérdés, vajon kinek jó az, ha az USA, Kína, Oroszország, szinte az egész világ békét szeretne, és csak a védelmi célból létrehozott Európai Unió (természetesen szép szavakba csomagolva) egyedül erőlteti a háborút?
Miközben a világon eluralkodott a mérsékelt optimizmus, hogy Donald Trump és Vlagyimir Putyin tárgyalása talán elérhető közelségbe hozza az ukrajnai mészárlás befejezését, legalábbis megcsillant valami reménysugarat, és csökkenti a harmadik világháború kirobbanásának kockázatát, az Európai Unió ezerrel fegyverkezik, és vezetői idegrángást kaptak már a hírtől is, hogy Donald Trump és Vlagyimir Putyin találkozott Alaszkában. Főleg attól, hogy ők nem voltak ott, ahol Európa jövője a tét. Szó se róla, ott lett volna a helyük, ha észnél lettek volna, és időben leszállnak arról a magas lóról, ahová a Biden elnök által képviselt „mélyállam” taszigálta fel őket.
Az is kérdés, mi abban a logika, hogy az Európai Unió következő hétéves költségvetése arról szól, hogyan kell óriási összegeket költeni fegyverkezésre, Ukrajna további felfegyverzésére, és hogyan lehet gigakölcsönökkel adósrabszolgaságba hajszolni Európát? Miért kell továbbra is szemérmesen hallgatni arról, kinek az érdekeit szolgálta az Északi Áramlat csővezeték felrobbantása? És amikor már a vak is látja, mire megy ki a nagy népvándoroltatás, és néhány évtized múlva, nem is a távoli jövőben, még a gyermekeink életében (mint annak idején Buda vára) elesik Nyugat-Európa, elhiszi még valaki, hogy a balliberális politika áramoltatja be az öreg kontinensre a majdani szavazóit? Hiszen a moszlim tömegek hamarosan saját pártjaik vezetőit fogják választani, nem Scholzot, Starmert vagy Macront. Hol lesznek ők már akkor?! A jelen még talán az övék, de a jövőt eljátszották. Pontosabban most kártyázzák el, mintha pókereznének (hitelben), hiszen magának az Uniónak nincs pénze. Miért is?
Ám ha megfordítjuk a logikát, és bekukkantunk a (természetesen nem létező) háttérhatalom szivarfüstös és konyakpárlattól illatos barlangjaiba, más következtetésekre jutunk. Évekkel ezelőtt megjelent egy riasztó adat, mennyi tőkét halmozott fel a (természetesen nem létező) háttérhatalom az adóparadicsomok bankjaiban. Ha valaki veszi a fáradságot, talán ma is megtalálja az interneten. Trilliós, csilliós összegekről volt szó, emberi ésszel föl sem fogható pénzhegyekről.
Logikus a kérdés: el lehet ezt költeni? És ha igen, mire? Három-négy kastély, egy-két sziget, két-három jacht mellé minek az ötödik, sokadik? Normális ember számára már az is felfoghatatlan, honnan ez a csillapíthatatlan éhség? Hogy akik pénzhegyeket harácsoltak össze, miért éhesek továbbra is? Ez valami demencia? Olyan, mint a drogfüggőség, amikor egyre erősebb és durvább tudatdeformáló anyagot kíván a szervezet? Aztán csak eljutunk a végkövetkeztetésig: ennyi pénzt csak grandiózus tervek megvalósítására lehet elkölteni. Jobban mondva, ilyenekbe befektetni, hogy még többet fialjanak. Mondjuk, létre lehet hozni egy magatehetetlen, önfelzabáló kvázibirodalmat, amit Európai Egyesült Államoknak fognak nevezni, s amely kiszolgáltatottságában hatalmas piacot fog jelenteni majdani gazdáinak. Mert minden ebbe az irányba mutat.
Hogy lesz-e így béke Európában, nagy kérdés, hiszen bár a sajtóhírek mindenféle zagyvaságról szólnak, egyről szinte senki sem beszél: Oroszországot olyan sokáig vezették az orránál fogva, hogy nem csodálkozhatunk a bizalmatlanságán. Volt már itt mindenféle szerződés, egyezség, de mind az időhúzásról szólt, arról nem beszélve, hogy a rendszerváltoztatás után a Nyugat minden ígéretét megszegte. Míg Gorbacsovot és Jelcint át lehetett verni, Putyint más fából faragták.
Gorbacsovnak még azt ígérték, hogy az Észak-atlanti Szövetség nem bővül tovább, majd jött a NATO telhetetlen terjeszkedése. És bár Trump elnök békét szeretne, akárcsak Putyin, nehéz lesz az eljátszott bizalmat visszaszerezni. Pláne úgy, hogy az Európai Unió, amely a kontinensen kirobbant két nagy világégés tapasztalataiból kiindulva azért jött létre, hogy biztosítsa az európai nemzetek számára a békét és a jólétet, szemmel láthatóan háborúzni szeretne. Legalábbis a vezetői, akik tulajdonképpen a „nép szolgái”, ám akik úgy viselkednek, mintha valamennyien uralkodók lennének.
Ha nem lenne tragikus, akár mosolyoghatnánk is a „szándékkoalíció” nevű csoportosuláson, amely a britekkel, a franciákkal és a németekkel az élen arról álmodozik, hogy majd ők helyre teszik Putyin elnököt, és térdre kényszerítik Oroszországot. Starmer brit miniszterelnök, az ún. „szándékkoalíció” találkozóján elnökölve kijelentette: „a katonai terv” készen áll a tűzszünet biztosítására, amint azt a felek elfogadják. Szerinte „bár az alaszkai találkozó kimenetele nem garantált, a szándékkoalíció kész bevetni egy biztosító erőt, amikor eljön az ideje, vagy szükség esetén szankciókat alkalmazni”. Ennél hátborzongatóbb hülyeséget talán még nem hallottunk a huszonegyedik században.
Mi áll mindemögött? Azzal valamennyien tisztában vannak (ha csak nem drogozták szét teljesen az agyukat), hogy Amerika nélkül puszta erőlködés, mi több, öngyilkosság lenne az Oroszország elleni hadakozás.
Erőlködésnek pedig nyögés a vége. Mégis, néhány napja a Politico megszellőztette Ursula von der Leyen legújabb ördögi tervét. Azt javasolta, hogy a július 16-án bejelentett hétéves uniós költségvetési tervezet részeként bővítsék Brüsszel jogkörét, hogy nemzetközi befektetőktől több száz milliárd eurót vehessenek kölcsön (nyilván fegyverkezésre).
A hírt közlő Politico a Bizottság legújabb javaslatát ügyes megoldásnak tartja arra, hogy költségvetése kevésbé függjön a vonakodó tagállamok hozzájárulásaitól, amelyek az EU legnagyobb bevételi forrását jelentik. „A hitelek célja Ukrajna támogatása lenne.” A cikk szerint „az euró támogatói számára ez egy kulcsfontosságú lépés egy saját fiskális tűzerővel rendelkező szupranacionális szerv létrehozása felé.” Értjük, ugye? Szupranacionális szerv a nemzetek feje fölött. Ráadásul úgy, hogy mi valamennyien fizetjük a kiszolgáltatottságunk árát.
Ezt szolgálta az Északi Áramlat felrobbantása, majd az orosz energiahordozókról való leválás kikényszerítése. A gigantikus közös fegyverkezés előbb-utóbb közös hadvezetésbe (ne adj´ isten közös oroszországi „bevonulásba”) torkollik.
Az európai gazdatársadalom szétzilálása (az agrártámogatások visszavágása) teret nyit a külföldi, silányabb és olcsóbb termékek dömpingjének és a dél-amerikai típusú nagy latifundiumok létrejöttének. Akiknek tulajdonosai már készülődnek a háttérben.
A migránsáradattal megvalósuló lakosságváltás pedig a kontinens gerincét roppantja szét, majd oldja fel egy bizonytalan, vegyes identitású lakosság létrejöttével. Valamennyi terv ellenünk, európai polgárok ellen irányul, egy hagymázas, eszement „álom” megvalósításáért.
Ha mindez kevés lenne, a Bizottság az elmúlt években – bárki jóváhagyása nélkül – milliárdokat áldozott az úgynevezett civil szervezetek (valójában politikai aktivisták) támogatására. Ezek szerepe főleg a polgárok megdolgozása, puhítása és beetetése, végső soron kormányok megrendítése és eltávolítása volt. Az amerikai kormány pénzcsapjainak (USAID) elzárása óta még több forrást fognak Leyenék erre költeni. De erről majd a folytatásban.
Megjelent a MAGYAR7 33. számában.
