Népszámlálás 2021: Mi van a számok mögött?
Nem állt meg a felvidéki magyarság fogyása, de a népességfogyás üteme az előző két évtizedhez képest mérséklődött. Mire lehet elég, hogy a borúlátó jóslatokhoz képest némileg megkapaszkodott a felvidéki magyarság? Összefoglaltuk, amit eddig tudhatunk a 2021-es népszámlálás eredményeiről.
A 2021-es népszámlálás részletes adatait január 20-án tette közzé a statisztikai hivatal. A magyar közösség jövője szempontjából leginkább meghatározó nemzetiségi adatok is ismertté váltak. Ezek szerint 422 ezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek, 34 ezren pedig a második helyen tüntették fel a magyar identitást. 2011-ben 458 ezer volt ez a mutató, 2001-ben pedig még 520 ezer, az előző két alkalommal azonban második nemzetiséget még nem lehetett bejelölni.
Megjegyzést érdemel, hogy a kettős identitásra vonatkozó részletes adatokat még nem ismertette a statisztikai hivatal. Vagyis nem tudhatjuk, hogy abból a 422 ezer személyből, aki első helyen tüntette fel a magyar nemzetiséget, hányan jelöltek be második identitást. Ahogy azt sem tudjuk, hogy az a 34 ezer ember, aki második helyen jelölte meg a magyar nemzetiséghez való tartozását, milyen elsődleges identitást tüntetett fel. Ugyancsak várat még magára a népesség életkori és felekezeti megoszlására vonatkozó települések szerinti lebontás ismertetése. A főbb számok ismeretében azonban már így is viszonylag pontos képet kaphatunk az előző évtized demográfiai változásairól a felvidéki magyarok körében.
Ha az összkép a borúlátó előfeltevésekkel szemben némileg valóban kedvezőbb, a járási és a települési adatokat vizsgálva általánosságban szembetűnő a magyarság térvesztése.
A Losonci és a Rimaszombati járás kivételével a magyar nyelvterületet alkotó járásokban mindenütt csökkent a magyar közösség aránya. 2011-et követően tovább gyorsult a szlovák ajkúak betelepülése a Felső-Csallóköz településeire, ennek köszönhetően a Szenci járásban már a lélektani tíz százalék alá esett a magyarság részaránya. A demográfia zsargonjában szuburbanizációnak nevezett jelenség, vagyis amikor egy nagyváros körül ún. alvóvárosok gyűrűje alakul ki, már a Dunaszerdahelyi járás etnikai arányait is alaposan átrajzolta: egy évtized alatt 75 százalékról 69 százalék alá esett a magyarság aránya.
A magyar tömbterület morzsolódásáról tanúskodik, hogy a másik magyar többségű közigazgatási egységben, a Komáromi járásban is hat százalékkal, 61,5 százalékra zuhant a magyarok aránya. Komárom közelében a magyar többségű települések által alkotott összefüggő nyelvterületet már szinte kettévágja a többségi szlovák etnikum. Jelentős, 5 százalékot meghaladó a magyar etnikum arányának visszaszorulása a Galántai és a Vágsellyei járásban is. 5 százalék alá esett a magyarság aránya a zoboralji szórványt felölelő Nyitrai járásban, az Érsekújvári járásban némileg alacsonyabb a visszaesés mértéke – a magyarság aránya itt még közel 32 százalékos.
A 20 százalékos lélektani határ közelébe esett a magyar közösség részaránya a Lévai és a Nagykürtösi járásban is. Az országos tendenciával ellentétben a Losonci járásban néhány tized százalékkal emelkedett a magyarok aránya, ez azonban az össznépességhez mérten csak a lassabb fogyás eredménye, a magyarság abszolút számban itt is fogyatkozott. A magyarság abszolút számának és részarányának növekedése egyedül a Rimaszombati járásban mutatható ki. Miközben a járás népessége tíz év alatt mintegy négyezer fővel csökkent, a magyarság abszolút számban is gyarapodni tudott – ennek köszönhetően a magyar közösség részaránya a Rimaszombati járásban 36 százalékról 39,5 százalékra emelkedett.
Csekély mértékű a magyarság részarányának visszaszorulása a Nagyrőcei járásban is, igaz itt már korábban 20 százalék alá szorult a magyar közösség. Nagyobb visszaesés mutatkozik a Rozsnyói járásban, ahol már kevesebb, mint 23 százalékot tesznek ki a magyarok. Szembetűnő a magyarság térvesztése a Kassa környéki járásban is, ahol már az össznépesség csak kicsivel több mint 8 százalékát alkotja a magyar közösség. Fogyásról tanúskodnak a Nagymihályi és a Tőketerebesi járás adatai is, utóbbiban különösen szembeötlő a visszaesés, a magyarság részaránya már 25 százalék alá esett.
Ha a népszámlálás adatait települési szinten vizsgáljuk, általánosságban itt is a magyarság visszaszorulása rajzolódik ki tendenciaként.
Az előző évtizedben tovább folytatódott a magyarság térvesztése az ország két nagyvárosában, Pozsonyban és Kassán – előbbiben különösen szembetűnő a visszaesés. Az egykor virágzó magyar közösséget magáénak tudó Nyitrán 1 százalékra zuhant a magyarság aránya. A Pozsony vonzáskörzetéhez tartozó Somorján, ahol 2011-ben még 57 százalékos volt a magyarság aránya, 2021-ben már nem érte el az 50 százalékot. Szencen tovább fogyott a magyar lakosság, már csak a város 11,37 százalékát alkotják. Galántán, Vágsellyén és Diószegen egyaránt pár százalékos csökkenés látható.
A nyugati régióban lévő magyarlakta városok közül Dunaszerdahely 3 százalékos veszteséget könyvelhet el, míg Nagymegyeren enyhe növekedés tapasztalható a magyarok részarányában. Bős, az egyik legifjabb város, 80 százalék fölött teljesített ezúttal is, de 2011-hez képest komoly veszteséget könyvelhet el. Komárom szinte ugyanazt a százalékarányt hozta, mint 2011-ben, de a magyarok száma több mint nyolcszáz fővel csökkent a városban, miközben több ezren ismételten nem nyilatkoztak a nemzetiségükről. Fogyás mutatkozik a Komáromi járás többi városában: Gútán, Ógyallán és Naszvadon is.
Érsekújvárott alig csökkent valamit a magyarság aránya, számbelileg viszont több száz magyarral lett kevesebb. A magyarok száma Párkányban is csökkent, de a magyar közösség számaránya némileg növekedett. Léván ellenben lassan elfogynak a magyarok, 2021-ben már csak a lakosság alig több mint 8 százaléka vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Zselízen is szembetűnő a magyarság térvesztése, tíz év alatt 49 százalékról 42 százalék alá zsugorodott a magyar közösség részaránya. Ipolyságon is fogyott a magyar közösség, de a százalékos arányban nem mutatkozik nagyobb visszaesés.
Kelet felé haladva örvendetes adat, hogy Füleken nőtt a magyarok aránya 2011-hez képest, 54 százalékról csaknem 63 százalékra, és számbelileg is többen vallották magukat magyar nemzetiségűnek, mint tíz évvel ezelőtt. Visszaesés mutatkozik viszont Nagykürtösön és Losoncon is, mindkét városban elfogyni látszanak a magyarok. Tornalján számbelileg apadt a magyarság, de az össznépesség itt gyorsabban fogyott, mint a magyar közösség. Rimaszombatban hasonló a helyzet, Rozsnyón ellenben csökkent a magyarság aránya százalékosan és számbelileg is.
Szepsiben már a lélektani harminc százalék alá esett a magyarság részaránya, Királyhelmec enyhébb, míg Nagykapos komolyabb veszteséget könyvelhetett el a 2011-et követő évtizedben. Utóbbi városban mintegy ezerrel fogyott a magyar lakosság száma, ezzel a 2011-es 60 százalékról 53 százalékra zuhant a magyar közösség aránya. Itt valószínűleg a nagyarányú elvándorlás számlájára is írható a negatív trend.
– közölte Forró Krisztián elnök a párt sajtótájékoztatóján, röviddel azt követően, hogy a statisztikai hivatal január 20-án közzétette az adatokat. A párt egyúttal az információs törvényre hivatkozva még aznap a hatóságokhoz fordult, hogy a statisztikai hivatal mielőbb tegye közzé a még publikálatlan, részletesebb adatokat.
Noha a platformok egyetértenek abban, hogy a hatóságok a magyar közösség számára kedvezőbb adatokat vegyék figyelembe a kisebbségi jogok érvényesítésénél, a második identitás kapcsán értelmezési vita kezdődött a Szövetségen belül. Rigó Konrád a Most–Híd-platform elnöke a szociális hálón közzétett bejegyzésében úgy fogalmazott: az, hogy alig fogyott a magyar az elmúlt tíz évben, a Híd létezésének köszönhető.
Rigó arra utalt, ha a magukat második helyen magyarnak vallók számát hozzáadjuk az elsődleges magyar identitást felvállalókhoz, csak csekély mértékű a felvidéki magyarság fogyása a legutóbbi népszámláláshoz képest. Megjegyzést érdemel, a második identitás bejelölésének lehetőségét kormánypártként a Most–Híd kezdeményezte. Ennek kapcsán jegyezte meg utóbb Forró Krisztián, a Szövetség országos elnöke, elfogadhatatlan, ha a népszámlálás eredményét bárki is magának szeretné kisajátítani. Ne feledjük, egymásra vagyunk utalva, csak közösen, egymást segítve erősödhet a felvidéki magyarság – fogalmazott a pártelnök.
Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos a ma7-nek úgy nyilatkozott, a népszámlálási eredményekkel kapcsolatosan felemás érzései vannak. Ha csak az első helyen megadott nemzetiséghez való tartozást nézzük, mindenütt csökkenést látunk a szlovákiai kisebbségek esetében. Ez a második helyen megadott válasszal összevonva már egy pozitívabb eredményt mutat. Ennek alapján kijelenthetem, hogy a két nemzetiséget megengedő új rendszer egy előremutató változást jelent – hangsúlyozta Bukovszky, aki szerint a népszámlálás eredményei bizonyítják, létezik a kettős identitás, és nekünk az a feladatunk, hogy az ide tartozó embereket integráljuk a nemzeti kisebbség soraiba, ne pedig kizárjuk onnan.
Bukovszky hozzátette, még a népszámlálás kezdete előtt, amikor parázs viták alakultak ki az egy nemzetiség vagy két nemzetiség kérdésében, már azon az állásponton volt, hogy ennek a kérdésnek nem szabad kirekesztőnek lennie.
– szögezte le a kisebbségi kormánybiztos.
A Pro Civis Polgári Társulás kevéssel a népszámlálás adatainak publikálását követően a nemzetiségi és nyelvhasználati adatok legfontosabb tanulságait összehasonlító interaktív adatbázist készített. A polgári társulás elnöke, Őry Péter a tanulságokat összegezve leszögezte, habár a magyart második nemzetiségként megjelölők számával együtt valóban elhanyagolhatónak tűnhet az elmúlt tíz év fogyása, más adatokat, például az anyanyelvre vonatkozó statisztikákat figyelembe véve a helyzet korántsem ilyen rózsás.
– tette hozzá Őry, kiemelve, hogy települési szinten ennél esetenként sokkal rosszabb a helyzet. A felső-csallóközi települések adatait elemezve szembetűnő, hogy egyes falvakban a féktelen ingatlanberuházások miatt súlyos veszteségek érték a magyarságot. A Dunaszerdahelyi járásban található Olgyán húsz év alatt 94%-ról 40%-ra csökkent a magyarság aránya, más településeken 60%-ról 21%-ra. Ezek elkeserítő számok, hangsúlyozta Őry.
Egészen sokkoló például a Szenci járás etnikai összetétele, ahol az elmúlt évtized harmincezres betelepülése miatt már tíz százalék alá csökkent a magyarok aránya, s az egész járásban Vők maradt az egyetlen település, ahol még ötven százalék felett van a magyarság részaránya – húzta alá a Pro Civis elnöke, aki szerint további vizsgálatokat igényelne, vajon a kilencvenes évek közigazgatási reformja mennyiben járult hozzá ehhez.
Őry Péter szerint az etnikai arányok átalakulása olyan újabb gyakorlati problémákat szül majd, mint például a helyi és megyei önkormányzatok összetételének megváltozása. Számos településünkön még a magyarság soraiból kerül ki a polgármester és a képviselők jelentős része, de nincs rá semmi garancia, hogy ez az ősszel esedékes választások után is így marad. Egyáltalán nem mindegy, hangsúlyozta Őry, hogy az adott településen hányan voltak, akik tartózkodási helyükként a települést jelölték meg, miközben nem ott van az állandó lakhelyük – erre a népszámlálás lehetőséget adott. Ha ezek az emberek úgy döntenek, a választások előtt átjelentik magukat és a tartózkodási helyükön szavaznak, számos eddig magyar vezetésű települést elveszíthetünk.
A magyar szervezetek népszámlálási kampányának koordinátora, Kovács Balázs a ma7-nek adott interjújában úgy fogalmazott, két végletet tud elképzelni a népszámlálási eredményekkel kapcsolatban: végzetes letargiába esés az egyik oldalról, megalapozatlan optimizmus a másikról. A 2001-es és a 2011-es népszámlálási eredmények kihirdetésekor hajlamosak voltunk az előbbi hibába esni, most pedig mintha az utóbbit követnénk el, mondván, hogy a magyarok száma „mindössze” kétezer fővel csökkent. A valóságban azt láthatjuk, hogy a magukat magyar anyanyelvűként meghatározók száma 508 ezerről 462 ezerre zuhant – hangsúlyozta Kovács Balázs, aki szerint
Kovács szerint sokan voltak, akik nem is tudták értelmezni a második nemzetiség kategóriáját, hiszen a nemzetiségéről a legtöbb ember kizárólagosan gondolkodik. Mindenesetre az a veszély, hogy a második nemzetiség bevezetésével százezres méretekben jelennek majd meg „statisztikai” szlovákok a magyarok lakta térségben, szerencsére nem következett be. Ez jó hír a felvidéki magyar érdekképviselet szempontjából, ugyanis a „statisztikai” szlovákok megjelenése alapjaiban ásta volna alá a kisebbségi jogok bővítésére irányuló törekvéseket – tette hozzá Kovács Balázs.
Kovács kitért arra is, hogy nagyon kevés roma vállalta fel az identitását, ráadásul úgy, hogy most már két nemzetiséget is meg lehetett adni. Ha a két adatot összeadjuk, akkor összességében 51 ezerrel több romáról beszélhetünk, de a magukat elsődlegesen romaként megvallók száma szinte fele a tíz évvel ezelőtti adatoknak. Az adatokat Kovács szerint az önálló roma nemzetépítés hívei hatalmas csalódásként élhetik meg, azt tapasztalva, hogy törekvéseik mögött nincsenek tömegek. Ez sem új elem, és tanulságként talán azt kellene belőle levonnunk, hogy a magyarsághoz kötődő romákra most már tényleg ideje lenne tisztességgel odafigyelnünk – húzta alá Kovács Balázs, aki a népszámlálási adatok egy érdekes részletére is felhívta a figyelmet. Míg 2011-ben a nemzetiségüket nem bevallók aránya 7 százalék volt, addig 2021-ben ez 5 százalékra csökkent. Vagyis határozottan kijelenthetjük, hogy többen adtak választ a nemzetiségre vonatkozó kérdésekre a 2021-es népszámláláson.
Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke a ma7-nek leszögezte, komoly feladatokat ró a felvidéki magyarságra a népszámlálás eredménye. Míg a közélet szereplői úgy kommunikálják a statisztikákat, örülni kell annak, hogy legalább nem csökkent nagymértékben a felvidéki magyarság száma, addig mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy nincs itt az ideje a pihenésnek, nem lehet hátradőlve nyugtázni az eredményeket. Hozzátette, mindenkinek elemeznie kell a saját régiójának eredményeit, mert a számok néha nem teljesen azt adják vissza, amit vártunk. Ha azt nézzük, hogy egyes régiókban harmincezerrel növekedett a lakosok száma, de a magyarság aránya nem változott, akkor meg kell vizsgálni, miért gyengültünk.
Bárdos szerint a népszámlálás eredményeiből látható fogyásnak cselekvésre, tettrekészségre kell ösztönöznie bennünket. A Csemadok elnöke szerint azonban vannak pozitív jelenségek is. Az, hogy például a Csemadok berkeiben fiatalok hoznak létre szerveződéseket, azt jelenti, érzik a felelősséget, hogy a stafétát át kell venni.
Ez a feladat, erre vállalkoztunk, ezt kell csinálni – hangsúlyozta a Csemadok országos elnöke.
Megjelent a Magyar7 2022/5. száma.
